Belarusz;Alekszand Lukasenka;Vlagyimir Putyin;

2020-09-15 09:00:00

Ennél többet remélt diktátorbarátjától a diktátor, de hiába

Nem kapta meg mindazt Szocsiban Alekszandr Lukasenko belarusz elnök, amit eredetileg szeretett volna.

Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz sietett segítségért Alekszandr Lukaseno. Körbe is udvarolta vendéglátóját, egyebek mellett úgy fogalmazott, hogy az elmúlt hetek eseményei megmutatták: szorosan együtt kell működni a „régi testvérrel”. Hol van már az az időszak, amikor Lukasenko Moszkvától próvált függetlenedni. Ettől függetlenül nem kapta meg mindazt, amit remélt, Putyin láthatóan ódzkodott feltételek nélküli támogatásától. Az orosz elnök 1,5 milliárd dolláros gyorssegélyt helyezett kilátásba Minszk számára. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a belaruszoknak saját maguknak kell problémáikat.

Az augusztus 9-én megtartott, elcsalt belarusz elnökválasztás óta a két politikus első ízben találkozott szemtől szemben. A Kremlt aggasztja a minszki belpolitikai bizonytalanság. Lukasenka még elutazása előtt azt próbálta illusztrálni, nincs ok aggodalomra, ura a helyzetnek, ezért a biztonsági erők csírájában próbálták meg elfojtani a vasárnapi tüntetéseket. Törekvése azonban hajótörést szenvedett, a több mint hétszáz ember letartóztatása, a represszió ellenére csak a fővárosban mintegy 150 ezren vettek részt a „hősök menetén”. A tüntetők azonban egyre elkötelezettebbek, s nem hajlandóak beletörődni az igazságtalanságba.

A tüntetéshullám ellenére valószínűtlen, hogy a Kreml idővel beállna bármelyik korábbi ellenzéki elnökjelölt mögé. Az orosz vezetés számára a diktátorok jelentik a status quót, még mindig jobb megoldás számukra a megbízhatatlan Lukasenko hatalomban tartása, mintha egy olyan politikus kerülne az ország élére, aki nem zárkózna el egy Nyugat felé való nyitástól.

Ettől függetlenül, amint ezt a hétfői tárgyalás is illusztrálta, Lukasenko sem érezheti nyeregben magát. Szó sincs arról, hogy kölcsönös bizalmon alapuló viszony lenne a belarusz elnök és Putyin között, viszonyuk megromlott az eltelt tíz év alatt.

A tüntetések kitörése óta ugyan a belarusz elnök többször is az orosz vezetés feltétlen hívének állította be magát, de ebből is látszik: maga is tudja, hogy honfitársai támogatását elvesztette, csak a fegyveres erőkre támaszkodhat, legalábbis egyelőre. Hétvégén már úgy fogalmazott: a készültséget nem lehet sokáig fenntartani, mert az túl sok pénzbe kerül. Így az egyedüli esélye Moszkva segítsége. Putyinnak azonban addig van rá szüksége, amíg a Kreml nem talál nála jobbat. A Lukasenko által elképzelt dinasztikus hatalmi rendszer – fiát Nyikolajt akarta távozása után az elnöki székbe ültetni – megbukott.

Putyin mindenesetre kényes helyzetbe került. Bár egy felmérés szerint az orosz lakosság nagyobbik része, majdnem 50 százaléka Lukasenkót támogatja a belarusz válságban, nyilvánvalóan az orosz médiumok beszámolóinak hatására, az orosz elnöknek ezúttal belarusz lakosság reakciójára is gondolnia kell, nem állhat érdekében, hogy magára haragítsa az ott élőket. Ez is csak azt támasztja alá, hogy Lukasenko csak átmeneti megoldás az orosz vezetés számára. Mihail Vinogradov, a szentpétervári Politika Alapítvány vezetője a Bloombergnek úgy fogalmazott, Belarusz különösen jelentős Moszkva számára. „Puyin nem akar a vesztes oldalára kerülni” – fejtette ki. Nem akar úgy járni, mint Ukrajnával, vagy Örményországgal, ahol az oroszbarát vezetés távozni kényszerült. Márpedig Putyin jó ideig meghatározza a térség belpolitikáját, hiszen akár 2036-ig orosz elnök maradhat a nemrégiben elfogadott alkotmánymódosításnak köszönhetően. Nigel Gould-Davies, az Egyesült Királyság volt Minszkbe akkreditált nagykövete úgy véli, Putyin azt kockáztatja, hogy a legbékésebb szomszédnál agresszorként tekintenek majd rá.

Bármi legyen is Putyin és Lukasenko találkozójának hosszabb távú hozadéka, azt egyelőre nem látni, mi vethet véget az utcai tüntetéseknek. Megnyugtató megoldás ugyanis nem körvonalazódik.