Előfizetés

Pajzs

Mi – többek között – a marxizmus-leninizmusnak nevezett áltudomány-ideológia egyeduralma ellen lázadtunk, rátok "nemzetinek" csúfolt centralizációt és bólogatójános kurátorokat akarnak erőltetni. Bennünket szovjet megszállók fegyveres erőszaka fenyegetett, benneteket választott hivatásotok gyakorlásától próbálnak megfosztani, egy független művészi intézmény elfoglalásával és ideológiai "megtisztításával" fenyegetnek - az 1956-os forradalom öt résztvevője, köztük Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség egykori elnöke írta vasárnap e sorokat a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatóinak. És mindazoknak, akik nem értik – nem akarják érteni –, mi folyik az SZFE-n. Számos sorstársához hasonlóan Pomogáts Bélát is internálták a forradalom után – a kormánypropagandának dolgoznia kell még azon, hogy a színművészeti diákjait támogató forradalmárok személye miképp illeszthető bele abba a mesébe, mely szerint „a nemzetközi háttérhatalom kormánybuktatási szándékkal lázítja a hallgatókat”. Lehetne másképp. Az Információs és Technológiai Minisztérium „mérnökembere”, Palkovics László a Moholy-Nagy egyetemet működtető alapítvány kuratóriumába delegálta Fülöp Józsefet, az intézmény rektorát és Kopek Gábort, a korábbi rektort – Fülöp javaslatára. A színművészeti esetében egy ajánlást sem fogadott el az intézmény vezetőitől. Ennek következménye a diákok egyetemfoglalása is, valamint az, hogy hétfőn kísérleti tanköztársaságot hirdettek. Nem optimális állapot, de a kormánynak ez is megfelel: az SZFE drámája is elvonja a figyelmet arról, mit művel az egész országgal. A cinizmus magasiskolája: e történetben feláldozta kuratóriumi elnökként Vidnyánszky Attilát is. Valójában ő a pajzs a kormány kezében, nem pedig a hallgatók a tanárokéban, mint ahogy azt Vidnyánszky képzeli. 

Az európai forró krumpli

A többi tagállam akár újra is alakíthatná az Uniót Magyarország és Lengyelország nélkül - vetette fel „nukleáris opcióként” Mark Rutte holland miniszterelnök a hágai képviselőházban, ahol az uniós jogállami kritériumok érvényesítését kérték számon rajta a képviselők. Azt a mechanizmust, amihez az Európai Parlament a költségvetési támogatásokat kötné. Na, itt egy újabb nukleáris opció: évek óta afféle forró krumpli, hogy az EU-nak kezelnie kellene valahogy azt a bódító politikai terméket, amit a lengyel és a magyar hatalom feltálalt, s amit Nyugat-Európa értetlenül nézeget. Mert teljesen idegen az Unió konyhájától, s már szabadulni akarna tőle. A halogatás ára mérhetetlen.  Lépésről lépésre éltük át azt a tíz éves folyamatot, amelynek végére nem maradt más, csak a "nukleáris opció". Némi csörömpölés kísérte ugyan a parlamentarizmus orbáni lebontását, hogy a végére maradjon "az idegen nyugati életforma", a bevándorláspárti, kereszténység-tagadó Nyugat, a német nagytőke beágyazott érdeke, a magyar ellenzék tehetetlensége, hogy képtelen volt politikai formát adni a társadalmi elégedetlenségnek, sőt hogy parlamenti jelenlétével legitimálta a rendszert. A kormányzat robog a teljhatalomba: már a szellemi élet van soron, a kultúrharc totális, mert a kritikai gondolkodás kiirtása nélkül nem teremthető meg az orbáni történelmi korszak. E harc kenyere a romantikus nacionalizmus, a magyar szupremácia felélesztése. Brüsszel elsődleges érdeke volt, hogy a keleti végeken bármi áron nyugalom legyen, de ez a lefojtott béke a maga kibontakozó nacionalizmusával végképp összeférhetetlen az európaisággal. Ezt a romantikus nacionalizmust 2010 után találta magának a Fidesz, mint amivel autokrata politikájához egybe tudja szervezni a nemzetet. Ez a nacionalizmus addig csak tagadásból állt. A "kommunizmus" tagadásából, aztán eljutott saját múltjáig, a liberalizmusig, hogy a nyílt, demokratikus társadalom helyett kezdje kiépíteni a félelemre alapozott zárt, autokrata világot. Lett ellensége - Európa, Soros György -, ki lett tagadva a nemzetből minden ellenzék.  A "keresztény" autokrata nacionalizmusnak már van "pozitív jövőképe" is. Célja, hogy a Kárpát-medence országait, ha lehet, magyar vezetéssel, de akár „lengyel vitorlák alatt”, egyetlen autoriter, Moszkva-barát, Nyugat-ellenes hatalmi tömbben egyesítse a Balti-tengertől az Adriáig, kisajátítva hozzá az emlékezetpolitikát, magyar szupremáciás baráti kezet nyújtva a szomszédoknak.  Kétséges, de nem lehetetlen vállalkozás. Az EU intézményi struktúrájával az autoriter rendszerek egyelőre nem tudnak mit kezdeni, de a nyomás nem fog enyhülni. Jó válasz már nincs, Václav Havel jóslata bevált: ha a Nyugat túlélő akar lenni, a nukleáris opciónak életbe kell lépnie. Miután a közép-európai belső ellenzék erőtlen, az Unió  tehetetlen, Európa kettészakadása elkerülhetetlen. Az EU-nak mielőbb meg kell szabadulnia Közép-Európától. Már csak azért is, hogy az itt élő népek ne veszítsék el végképp reményüket a Nyugatban. Ez az európai paradoxon.

Egyedül

A magyar pénzügyminiszter sok szempontból kilóg a sorból. Míg a kormány tagjainak többsége – a rá kiosztott szerep folytán – hallgatag, nevüket se nagyon ismerik, addig Varga Mihály szavainak mindig súlya van. Még akkor is, ha önellentmondásba keveredik. Az Orbán-kabinetek régi harcosától egy szeptemberi napon például megtudhattuk, hogy „nem szorulunk külső segítségre, egyedül is megvagyunk, annak ellenére, hogy a globális hatások alól nem tudjuk kivonni magunkat, az exportpiacok szűkülése miatt új kihívásokkal kellett szembenézni.” Majd elárulta: Magyarország sikeresen bocsátott ki kötvényeket 500 millió eurónyi jenben a japán piacon, az állampapírt vásárlók 80 százaléka japán, míg 20 százaléka más országokból érkező befektető, és a tárcavezető nagyot örvendezett azon, hogy ez a kör egyre bővül. Idén ezzel együtt négymilliárd eurónyi (1400 milliárd forintos) új devizaadósságunk keletkezett. A jelenlegi magyar kormány - a jegybankkal karöltve - viszolyog attól, hogy euróban adósodjon el. Helyette a minden téren megbukott „keleti nyitás” politikáját folytatja, aminek mindössze annyi a hátránya, hogy ebben az esetben a hitelt japán jenben vesszük fel, de euróban számoljuk el, így a hullámzóan gyengülő forint árfolyam hátrányait duplán szenvedjük el. A pénzügyminiszter félrevezeti az embereket. A „nem szorulunk külső segítségre” és az újabb devizahitel felvétel kettősbeszéd-jellege nyilvánvaló. Az utóbbi évtized legnagyobb GDP arányos államháztartási hiánya mellett a költségvetés csak hitelfelvétellel finanszírozható, az állami alkalmazottak fizetését és a nyugdíjakat határidőre ki kell fizetni. A gazdaságleállás felborította a büdzsé egyensúlyát, ilyen körülmények között, lám, még a devizahitel felvétele sem ördögtől való. Az Orbán-kormány ugyanakkor 206 milliárd forintot csoportosított át a gazdaságvédelmi alapból sportlétesítmények fejlesztésére, kormányzati infokommunikációra, olimpiai központra, katonaságra, egyházi feladatokra. Ennek a fedezetét valahogy meg kell teremteni.