Az elemzés felveti, hogy az EU változtasson eddigi politikáján és a magyar jogállami mérlegtől függetlenül csak nyugodtan adja oda a pénzt az Orbán-kormánynak a vírus miatt jóváhagyott gazdasági mentőcsomagból, mert az idő úgyis az illiberális rendszer ellen dolgozik. A szerző, egy brit-német újságíró azzal érvel, hogy a demokráciát nem lehet felülről elrendelni, meg Európának jelenleg egyébként is kisebb gondja is nagyobb a jogállamiságnál. Arról nem beszélve, hogy az új alap a járvány gazdasági következményeit hivatott enyhíteni, nem a populizmus visszaszorítására találták ki.
Persze kár volna bagatellizálni az illiberális demokrácia okozta gondokat. Már önmagában az szégyenletes, hogy az unió a készülő jelentésben kénytelen foglalkozni a jogállam helyzetével az egyes tagországokban. De hát pl. Magyarországon az Orbán körüli korrupt klikk nyíltan hirdeti a miniszterelnök illiberális vízióját, a parlament pedig tavasszal megszavazta a felhatalmazási törvényt, amely lehetővé teszi a rendeleti kormányzást.
Ám jogállam problémáját nem lehet pénzügyi eszközökkel megoldani. A támogatások megvonása a vállalkozókat és azok alkalmazottait érintené elsősorban. Azon kívül csak ráerősítene Orbán és a többiek Brüsszel- és Berlin-ellenes propagandájára. Értelmetlen belekezdeni olyan harcba, amit nem lehet megnyerni, és csak árt az amúgy is csehül álló európai egységnek. Emellett el kell ismerni, hogy a magyar politikus egy s mást helyesen lát, pl. hogy az EU bajban van, mivel még mindig nem találta meg a helyét az új világrendben.
Ugyanakkor nincs semmi akadálya, hogy Orbán és társait ne fogják szaván, amikor pl. az európai hadsereget kell fejleszteni. Ha ezért cserében ki akarja vonni magát a közös politika hatálya alól a többi közt a menedékkérők befogadása kapcsán, hát, legyen! De az Uniónak nem szabad félnie a rendszerek versenyétől. A magyar miniszterelnök téved, mert az autokraták vereségre vannak ítélve. Lásd Romániát, ahol immár rács mögött ül a korábbi erős ember, Dragnea, a kleptokrácia vezéralakja. Vagyis mindenképpen jön a váltás, de annak alulról kell kiindulnia. Csak türelem!
Teljes sebességre kapcsoltak a polgárjogi mozgalmak a kontinensen. A liberális erőknek támogatniuk kell ezeket. Az EU a polgárokért van és minél inkább megtapasztalják ezt az emberek, annál kevésbé mennek lépre a populizmusnak. És előbb-utóbb benyújtják a számlát a hatalomnak.
A Bizottság illetékes alelnöke határozottan kitart amellett, hogy össze kell kötni a jogállamot és az EU által folyósított támogatásokat. Jourová az Európai Parlament lengyel vitájában szólalt fel. Emlékeztetett arra, amit már többször mondott, hogy ti. aki nem akarja megérteni a közös értékeket, az majd ért a pénz nyelvén. Azaz be kell vetni ezt az eszközt. És az adófizetőknek sok országban tele van a hócipőjük azzal, hogy olyan kormányok politikáját segítsék, amelyek megsértik az alapjogokat. Jelezte, hogy Brüsszel hamarosan nyilvánosságra hozza, mit kíván tenni, miután a PiS támadja a lengyel bíróságok függetlenségét.
A tanácskozáson a LIBE, vagyis a jogokkal, az igazságszolgáltatással és a belügyekkel foglalkozó bizottság vezetője előterjesztette friss jelentését, amely azt állapítja meg, hogy Lengyelország távolodik a közös normáktól, és hogy a helyzet rendkívül aggasztó.
Felszólalásában a holland liberális Sophia in ’t Veld azt hangsúlyozta, hogy Varsó az egyik vörös vonalat lépi át a másik után. Felszólította az EU vezetőit, hogy tegyenek az eddiginél sokkal határozottabb lépéseket Lengyelország és Magyarország megbüntetésére. Mint mondta, már a falra mászik, amikor azt hallja, hogy párbeszédre van szükség. Hiszen 10 éve zajlik a dialógus Orbánnal, és mire ment vele Európa. A türelemmel csak menlevelet adott a magyar vezetőnek.
Gerald Knaus nagy bajnak tartja, hogy a magyar kormány immár nem érvek, hanem személyek ellen hadakozik. A neves osztrák migráció kutatót azért kereste meg a lap, mert a szakember ellen immár a legmagasabb szinten zajlik a kampány Magyarországon. A hadjáratot pár napja „közeli” sajtóorgánumok robbantották ki, de immár a Miniszterelnöki Hivatal is becsatlakozott, miután azt válaszolta a Süddeutsche kérdésére, hogy egy évtized munkájával kiderítették, kik igyekeznek lejáratni külföldön Magyarországot, illetve Orbán Viktort, ám még mindig akadnak olyanok, akik fű alatt szolgálják Sorost és a Nyílt Társadalom Alapítványokat. Ezért pécézik ki a magyar véleményt pl. a bevándorlás és a keresztény identitás fenntartása kapcsán.
Knaus maga úgy véli, azzal vívhatta ki a magyar hatalmasságok haragját, hogy az általa irányított berlini Európai Stabilitási Kezdeményezés még tavasszal tanulmányban hívta fel a figyelmet az ellentmondásra, mármint hogy az Orbán-kormány ugyan minden további nélkül zsebre vágja a Brüsszelből érkező milliárdokat, de rendszeresen kirohan az EU és mindazok ellen, akik kritizálják. De szerinte az ő ügye valóságos esettanulmány, rendkívül jól feltárja, miként is gondolkodik a magyar vezetés. Ám ennél sokkal rosszabb, hogy megy az összehangolt támadás a civil szféra ellen.
Az újság emlékeztet arra, hogy az Unió Csalás Elleni Hivatala a múlt héten tette közzé: Magyarország továbbra is magasan vezeti a listát, amikor arról van szó, hol, mennyi visszaélést tártak fel a szerkezeti és agrárszubvenciók hasznosításának vizsgálata során. Azon kívül az Orbán-kabinet kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy a jövőben a támogatások kifizetését attól tegyék függővé, tiszteletben tartja-e az adott ország a demokratikus játékszabályokat.
Egyik magyar egyetem esik el a másik után, miután Orbán Viktor magánalapítványok segítségével igyekszik ellenőrzése alá vonni a felsőoktatási intézményeket. Az SZFE diákjai azonban fellázadtak és olyanok álltak melléjük, mint Cate Blanchett vagy Salman Rushdie. Előzőleg a Fidesznek csupán néhány hét kellett, hogy megteremtse a feltételeket a patinás intézmény bedarálásához. A törvényjavaslatot alattomban készítették elé, vita nélkül ment át, majd a Fidesz nagy többségével hagyták jóvá.
Hogy semmi kétség ne lehessen a hatalom szándékai felől, a kuratórium élére Vidnyánszky Attilát nevezték ki, márpedig ő a színházi világban a „konzervatív forradalom” egyik pillére. Hajdú Szabolcs azt mondta, autokrata alapokon akarják átalakítani az iskolát, mivel ott jelenleg a liberális gondolkodásmód járja. Ám ehelyett a hatalom propagandistákat akar képezni. A hatalom ugyanakkor mossa kezeit, mondván, hogy itt egy magán alapítványról van szó. Ugyanez a reform már végbement a Corvinuson és hat másik egyetemen is.
A lap úgy értékeli, hogy Magyarországon a Fidesz foglyul ejtette az államot, ennélfogva uralja a politikát és a gazdaságot is. Ebből az következik, hogy az ilyen alattomos privatizációk nem növelik az egyetemek autonómiáját, hiába is állítja az ellenkezőjét a kormány. Sőt, inkább csak növeli annak befolyását. Ily módon megy tovább Orbán gőzhengere, hogy felszámolja a még meglévő fékeket és ellensúlyokat.
A magyar határzár csőddel fenyegeti a szolgáltató szektor kisvállalkozóit az osztrák határ innenső oldalán. Erre a következtetésre jutott az újság budapesti tudósítója, aki Sopronban mérte fel a helyzetet. Ennek megfelelően nyomott a hangulat a városban, hiszen idáig az jelentős részben az osztrák vendégekből élt. Minden kong az ürességtől, nincsenek kuncsaftok. A fodrászok, eladók szomorúan szobroznak a bejáratnál, Godot-ra várnak.
A jobboldali-populista, tekintélyelvű beütést mutató Orbán a sorompók leengedésével akart elszántságot mutatni az egyre több koronafertőzött láttán. Pedig a szakértők szerint a vírus nem külföldről jött be. Az egyik bolttulajdonos azt mondja, KO-ként érte őket a rendelkezés, mert a tavaszi zárlatot még valahogy csak-csak átvészelték, utána megjelentek az osztrák vendégek és augusztusban már úgy nézett ki, hogy visszatérnek a korábbi állapotok, amikor újból beütött a ménkű. Úgy hogy most minden ismét fejre állt, miközben fizetni kell a bérleti díjat. És senki nem tudja, mit hoz a jövő. A kisvállalkozások nem számíthatnak jóformán semmilyen állami segítségre.
Pedig alighanem a helyi fideszes vezetés nyomására Klingenbachnál átjöhetnének mindazok, akik azt mondják a határon, hogy napi ingázók és 30 kilométeres körzeten belül laknak.
A belorusz ellenzék elnökjelöltje arról biztosít mindenkit, hogy a hivatalban lévő elnök hiába próbálja meg meghiúsítani a vele szemben álló erők sikerét, előbb-utóbb át kell adnia a hatalmat. A lapban megjelent kommentárjában Tyihanovszkaja emlékeztet arra, hogy a fehéroroszok példátlan tömegben állnak ki a demokráciáért. És a diktátor minél jobban ragaszkodik uralmához, az annál inkább kicsúszik a kezéből.
Az asszony, aki letartóztatott férje helyett állt csatasorba, biztosra veszi, hogy ő nyert az urnáknál. És a kormány hasztalan veti be a karhatalmat, valamint a hazug propagandát. Az emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy joguk van dönteni a saját sorsukról. A tiltakozások azonban békések, de nem is kell más, mert az ország már elérte azt a pontot, ahonnan nem lehet visszafordulni. Csupán idő kérdése a fordulat.
Ám a győzelem érdekében
1. folytatni kell a több százezres tüntetéseket, valamint az állami üzemekben a sztrájkokat. Ehhez az ellenzék támogatást nyújt a munkásoknak. A munkabeszüntetések idővel átterjednek a közszolgálatra és az oktatásra is.
2. A kormányellenes tábor továbbra is bojkottálja az államapparátust. Sok vállalat már nem veszi igénybe az állami bankokat. Amikor csak lehetséges, késleltetni kell a befizetéseket, vagy meg kell tagadni azokat az ilyen pénzintézeteknél. Nem kell vásárolni a hatalom kezében lévő gyáraktól.
3. A tájékoztatáshoz az ellenzék továbbra is közösségi médiára épít, főleg ha azokat a központi szervek nem tudják blokkolni. Ez az ellentábor legfontosabb fegyvere. El kell juttatni az emberekhez az igazságot, hiszen a közrádió és tévé egyfolytában hazudik. Tyihanovszkaja buzdít mindenkit, hogy tegyék fel a világhálóra, amit bárhol látnak és hallanak, támogassák az újságírók munkáját.
4. Fenn kell tartani a nyomást az állami intézményeken. A kormánypárti szakszervezetek és ifjúsági mozgalmak gyorsan veszítik el tagjaikat.
5. Az ellenzék ragaszkodik az igazsághoz és az emberi jogokhoz. A jövő számára bizonyítékokat gyűjt a hatalom visszaéléseiről, beleértve a rendőri erőszakot. Egyben közreműködésre bíztatja a nemzetközi szervezeteket e bűncselekmények kivizsgálására.
6. Továbbra is segítséget kell kérni a nemzetközi közösségtől. A kormányoknak nem szabad együttműködniük a jelenlegi belorusz rendszerrel, szankciókat kell hozniuk a választási csalás és a hatósági brutalitás felelősei ellen. A leendő kormány nem tudja szavatolni, hogy érvényben maradnak az olyan szerződések, amelyeket más államok most kötnek Minszkkel. Viszont kéri, hogy az országok segítsenek mindazoknak, akik menekülni igyekeznek Belaruszból.
A kommentár azt tanácsolja Putyinnak, hogy az legyen éber, mert ugyan hatalma megőrzésére kész egyre újabb határokat átlépni, ám Lukasenko példáján láthatja, mi van akkor, ha egy autokrata elveszti kapcsolatát a valósággal. Oroszországban a mostani helyi választások azt tükrözték, hogy milyen hangulatot tart kívánatosnak a Kreml és az elnök pontosan tudja, hogy ennek érdekében milyen csavarokat kell megmozgatni. Így egyrészt győzelemre segítette az összes kormányzójelöltjét, amihez a megfelelő mértékű manipulációt alkalmazta, hiszen sok helyütt csak a Moszkva által engedélyezett ellenjelöltek indulhattak. De az eredmény összességében elfogadható az államfő számára.
A tiltakozások ezúttal elmaradtak, de hát az ellenzék nyert Tomszkban és Novoszibirszkben. Kiderült, mi van akkor, ha független vetélytársak állhatnak sorompóba: önkormányzati helyekhez jutnak. Putyin mindent az uralma megtartásának rendel alá. Az pedig nem kérdéses, hogy számára jó, hogy Navalnij kiesett a küzdelemből. Hiszen az sok támogató tud maga mellé állítani, van programja, amitől tart az elnök, mert alternatívát kínál.
De bárki is követte el a merényletet, a Kreml védi, még akkor is, ha ez roppant mód megterheli a viszonyt a Nyugattal. Az ország jóléte nem érdekli azonban Putyint, foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz. Ezért minden eszköz megengedett számára. Beleértve, hogy támogatja Lukasenkót, noha annak börtöneiben kínozzák a letartóztatottakat. De azért arra ügyelnie kellene, hogy az idők során nem lépjen át túl sok vörös vonalat.
Paul Krugman úgy látja, hogy az amerikai konzervatívok, Trumppal együtt az ’utánam az özönvíz’ politikáját folytatják, mintha nem lenne másnap a novemberi választás után. Szokásos blogjában a Nobel-díjas közgazdász nem vállalkozik annak megjóslására, hogy ki nyer, mert biztos abban, hogy az elnök hívei a jövő hónapban kirukkolnak egy-két meglepetéssel. De ha Biden kerekedik felül, akkor biztosan állandó szabotázsra készülhet a republikánusok részéről.
Hiszen a napokban kiderült, hogy Trump pl. nagyon is tisztában volt a járvány veszélyeivel, csak nem érdekelte. De ugyanebbe az irányba mutat, hogy a politikus heteken át nem tett semmit, de még csak meg sem szólalt, miközben az ország nyugati részén pusztítanak a hatalmas erdőtüzek. Pedig hát nem csak azoknak a tagállamoknak az elnöke, ahol neki áll a zászló. Azzal sem törődik, hogy a keletkező veszteségek az egész gazdaságot sújtják.
De a szakember számára az a legriasztóbb, hogy a kormánypárt akkor sem hajlandó előregondolkodni, amikor az állástalanok megsegítéséről, valamint bizonyos államok és helyi önkormányzatok súlyos anyagi helyzetéről van szó. Mintha azzal számolnának, hogy nem győznek, de ha mégis, akkor valahogy csak megbirkóznak a zűrzavarral. A nemzeti érdek cseppet sem fontos nekik.
Úgy hogy Krugman attól fél, a januári hatalomátadásig tartó kéthónapos időszakban mesterségesen leállítják az államapparátust. Hagyják, hadd terjedjen a kórokozó, nem kapnak támogatást a bajban lévő emberek és települések. Vagyis ha Biden nyer, egy válságban lévő országot vesz át. De ha a köztársaságpártiak továbbra is ellenőrzésük alatt tartják a Szenátust, akkor mindent elkövetnek majd, hogy megnehezítsék az új kormányzat dolgát. Erre 9 éve már volt példa, pedig akkor a párt még nem is volt olyan szélsőséges, mint manapság. Ezért a demokraták alighanem kénytelenek lesznek felszámolni a parlamenti obstrukció intézményét, ha azt akarják, hogy az ország irányítható legyen.
Vagyis ha Biden győz, akkor az megmenti a demokráciát az azonnali összeomlástól, de nem gyógyítja meg a politika baját, amit a demokrata siker vált ki.
Nem fér össze az európai és a kínai politika, de az EU csak akkor tud helytállni a Pekinggel zajló vitában, ha közösen lép fel a saját érdekei mellett. Ezt emeli ki a német lap a német elnökség által szervezett uniós-kínai online tanácskozás kapcsán. Az ellentétek fő okát az elemzés abban látja, hogy a kínai vezetés agresszívan lép fel, a megfélemlítés, az önkény és a cenzúra eszközeit alkalmazza. Lásd Hong Kongot és az ujgurokat. Egyértelművé tette, hogy nem enged senkinek sem beleszólást a politikájába, az uniónak meg főként nem.
Az európaiak sokáig megosztottak voltak a kérdésben, de a jelek szerint a járvány hatására most már a magyar és a görög kormány is felismerte, hogy a kínai befektetéseknek bőven van hátulütőjük is. Függőséghez vezetnek és abból csak nehezen lehet szabadulni. Ám az unió csak akkor tudja érvényesíteni szavát a világban, ha öntudatosan kiáll a saját értékeiért. Ugyanakkor nem fogadhatja el azt a módot, ahogyan Peking viszonyul a nemzetközi kötelezettségeihez, valamint az emberi jogokhoz.
