Az utóbbi évtized globális erőfeszítései a Föld eltűnő fajainak és hanyatló ökoszisztémáinak megmentésére többnyire megbicsaklottak, a sérülékeny élőhelyek, köztük a korallzátonyok és a trópusi őserdők nagyobb bajban vannak, mint valaha – figyelmeztettek az ENSZ számára készített jelentésükben a kutatók.
2010-ben Japánban a világ több mint 150 országa állapodott meg a közös természetvédelmi célokban, az ENSZ szakemberei azonban megállapították, hogy a fajok és ökoszisztémák megmentésére kitűzött 20 cél zömét nem sikerült elérni. Hatot részben sikerült teljesíteni, a többit viszont nem.
Inger Anderson, az ENSZ környezetvédelmi programjának vezetője „globális bukásnak” nevezte az eredményt. „A koronavírustól a természet hatalmas tűzvészein, áradásain, az olvadó gleccsereken keresztül a példátlan hőségig a biodiverzitási célokkal kapcsolatos kudarcunk, hogy megvédjük az otthonunkat, nagyon valóságos következményekkel járt.
Ban Ki Mun volt ENSZ-főtitkár egy keddi interjújában „a globális partnerség és a politikai vezetés hiányának” tulajdonította a problémát. Mint mondta, a multilateralizmus támadás alatt áll, és ennek példájául hozta fel, hogy az Egyesült Államok kivonult a párizsi klímaegyezményből.
A jelentés szerzői kiemelték: a tanulmánnyal nem elkeseríteni, hanem inkább feltüzelni akarták a kormányokat, hogy tegyenek hathatósabb lépéseket a következő évtizedben az élet sokféleségének megőrzésére. Van némi előrelépés, de nem megfelelő a haladás, sokat kell még tenni. A kulcs a politikai akarat és elkötelezettség elérése – fogalmazott Mrema.
Mrema és a jelentés vezető szerzője, David Cooper kiemelte: a környezetvédők sokáig a jegesmedvékkel hívták fel a figyelmet a klímaváltozás miatt veszélyeztetett fajokra. Mint hozzátették: itt az ideje, hogy egy másik fajra is felfigyeljen a világ: az emberre. „Egy csomó dolog nyilvánvaló veszélyben van, amitől a civilizációk függenek” – húzták alá.
Cooper rámutatott, hogy amint az egyes országok újraindítják gazdaságukat a pandémia után, előttük áll a lehetőség, hogy jobban vagy éppen a bolygó számára rosszabbul tegyék. Akadnak országok, amelyek lazítják a környezetvédelmi szabályaikat, mások viszont egy zöldebb előrelépés lehetőségét kutatják.
Cooper hangsúlyozta, hogy a biodiverzitás fontos színhelyei a szegényebb országokban találhatók, ezért a gazdagabb országoknak anyagi és gyakorlati segítséget kell nyújtaniuk számukra.
A jelentést eredetileg az ENSZ kunmingi konferenciáján akarták közzétenni, de a kínai rendezvényt a koronavírus-világjárvány miatt a jövő évre kellett halasztani.
A múlt héten a Természetvédelmi Világalap (WWF) tette közzé azokat a kutatási eredményeket, amelyek szerint 1970 és 2016 között átlagosan 68 százalékkal csökkent a megfigyelt emlős-, madár-, kétéltű-, hüllő- és halfajok populációja.
Az ENSZ arra törekszik, hogy a kormányok a Föld jelenlegi 17 százaléknyi természetvédelmi területének nagyságát 30 százalékra növeljék a jövő évi kínai konferenciáig, amikor összeülnek megtárgyalni az új természetvédelmi egyezményt. A tudósok szerint a világnak a túlélés érdekében több mint 30 százaléknyi természetvédelmi területre lenne szüksége.
