Európai Unió;Kína;Angela Merkel;EU-Kína;

Kemény hangnemben tárgyaltak az uniós vezetők Kínával

Németország gazdasági válaszlépéseket sem zár ki, ha Peking nem biztosítja az egyenlő versenyfeltételeket.

Kína egyszerre stratégiai partner és stratégiai vetélytárs – foglalta össze az Európai Unió és az ázsiai szuperhatalom összetett viszonyát Michael Clauss, Németország EU-hoz akkreditált nagykövete. A diplomata a Mercator Alapítvány Kína-kutató központjának szerdai virtuális konferenciáján beszélt arról, hogy a tagállami vezetők csak hosszas halogatás után kezdtek bele a közös Kína-stratégia megvitatásába. Mint mondta, Németország már 2010-ben javasolta a kérdés napirendre vételét, de akkor az euróválság meghiúsította ezt. Az egymást követő krízisek következtében a megbeszélésre végül csak a múlt héten került sor, amikor Angela Merkel német kancellár külön csoportokban videókonferenciát tartott a tagállami vezetőkkel. Clauss elmondta továbbá, hogy a diskurzus a jövő hét végi uniós csúcson folytatódik.

Peking az „oszd meg és uralkodj” taktikát alkalmazta eddig az EU-val szemben, azaz Kína számára kedvezőbb feltételeket biztosítva kötött különmegállapodásokat a tagállamokkal – kihasználva a belső megosztottságot és a huszonhetek egymás közötti vetélkedését. Az éppen soros elnökséget betöltő Németország ezt a problémát akarja orvosolni a kormány- és államfők egy platformra terelésével. A Berlin által vizionált megközelítésből a hétfői videókonferencián kaphatott ízelítőt Peking.

A szeptemberi csúcsértekezlet az év elején még áttöréssel kecsegetett: abban lehetett bízni, hogy a Lipcsébe tervezett találkozón fogják aláírni a 2012 óta tárgyalt EU és Kína közötti átfogó befektetési megállapodást, ám semmi nem a várakozásnak megfelelően alakult. Egyrészt a koronavírus-járvány miatt csak szűkkörű videókonferenciát tartottak, másrészt pedig a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése helyett a régóta érlelődő feszültség felszínre törése kapta a főszerepet.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke diplomatikusan úgy fogalmazott, hogy „őszinte és nyitott”, illetve „konstruktív és intenzív” párbeszédet folytattak Hszi Csin-ping kínai elnökkel. Mindez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az EU egyértelművé tette: a befektetési megállapodás megkötése előtt elvárja Kínától, hogy biztosítsa a tisztességes versenyt, és nyissa meg teljesen piacát az európai vállalatok előtt. Merkel és az uniós testületek vezetői a Pekinggel szembeni emberi jogi aggályaikat nem rejtették véka alá sem a megbeszélésen, sem a nyilvánosság előtt. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke a videókonferencia után elmondta, hogy többek között Hongkong autonómiájának és a demokráciapártiak jogainak tiszteletben tartását kérték a kínai elnöktől. Szorgalmazták továbbá az önkényesen fogvatartott külföldiek – köztük a svéd állampolgárságú Gui Minhai hongkongi könyvkereskedő – szabadon engedését, valamint független megfigyelők beengedését a nyugat-kínai Hszincsiang tartományba, ahol kényszermunkatáborokba zárják, illetve kegyetlen módszerekkel asszimilálják az ujgur és más muszlim népcsoportok tagjait.

A Hszinhua kínai állami ügynökség beszámolója alapján az emberi jogok felemlegetése egyáltalán nem tetszett Hszi Csin-pingnek, aki válaszában kifejtette, hogy szerinte minden nemzetnek a saját dolgaival kellene foglalkoznia, és Kína nem fogadja el a kioktatást más országok részéről. Az ázsiai szuperhatalom viszont az uniós vezetők megszokottnál keményebb hangneme ellenére is sikerként kommunikálta a megbeszélést. A kommunista állampárt szócsöve, a Global Times szerdán megjelent szerkesztőségi cikkében úgy értékelte, hogy Kína és Európa a nézeteltérések helyett az együttműködést választották. A lap szerint ezt támasztja alá, hogy a videókonferencián egyetértés volt abban, hogy az év végéig le kellene zárni a befektetési megállapodásról szóló tárgyalásokat, a kétoldalú kereskedelem pedig folyamatosan növekszik.

Michael Clauss német EU-nagykövet azonban arra figyelmeztette Pekinget, negatív gazdasági következményei lehetnek annak, ha a jövőben sem biztosít egyenlő versenyfeltételeket az európai és a kínai cégeknek, ez esetben például korlátozhatják a tagállamokba irányuló kínai befektetéseket.