Előfizetés

Egy szóköz miatt nem szavazhatunk

Népszavazást kezdeményezett a nyugdíjas parlament elnöke, a következő kérdésben: "Akarja-e Ön, hogy a Társadalombiztosítási nyugellátástól szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62.§ (3) (4) bekezdését az Országgyűlés úgy módosítsa, hogy; Amennyiben a fogyasztói árak növekedésének negyedévi tényadata legalább egy százalékponttal meghaladja a törvényben rögzített éves előrejelzés mértékét, akkor a soron következő negyedévtől a különbözettel azonos mértékű kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani?".  A Választási Bizottság a kérdés hitelesítését megtagadta. Érvelésük páratlan gyöngyszem: "A kezdeményezés szövegében a törvény címe helytelenül nagy kezdőbetűvel szerepel, a paragrafus jel után nincs szóköz, ahogy nincs a (3) és (4) bekezdés között gondolatjel, vagy „és” kötőszó, amely az értelmezést segíthetné, illetve az „úgy módosítsa, hogy” részlet után pontosvessző szerepel, majd a következő tagmondat nagy kezdőbetűvel kezdődik. Sem a megfogalmazásból, sem az írásjelekből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a mondatrész nagy kezdőbetűvel való kezdése azért történik, mert Szervező pontosan megfogalmazta a Tny. 62. § (3) bekezdésének szövegét, és a cél, hogy a jogalkotó szó szerint így módosítsa a törvényt, vagy az írásjelek és a kezdőbetű nem megfelelő használatáról van szó. Amennyiben a pontosvesszőt Szervező mondatszerkezetek tagolására használta, úgy tekintettel arra, hogy az „amennyiben” szó nem tulajdonnév, annak nagy kezdőbetűvel való kezdése helytelen. Összességében megállapítható, hogy a népszavazásra javasolt kérdés fentiek szerinti, a magyar helyesírás egyes alapvető szabályait figyelmen kívül hagyó hibákkal való megfogalmazása megnehezíti a hosszú és bonyolult szakmai kifejezéseket is tartalmazó kezdeményezés választópolgárok általi értelmezését. Azonban sem a Nemzeti Választási Irodának, sem a Nemzeti Választási Bizottságnak nincs lehetősége arra, hogy hitelesítés esetén a magyar helyesírás szabályainak megfelelően javítsa a kérdést."  Úgy látszik, a Választási Bizottság nagyon nincs tisztában azzal az alkotmányos és törvényi jogelvvel, hogy a beadványokat a tartalmuk alapján kell elbírálni. A helyesírás nem törvényi feltétele a kérdés helyességének. A helyesírási hibákból nem is következik az egyértelműség hiánya. A választási bizottság jogalkalmazó, nem jogalkotó, ezért ezzel az érvelésével túlterjeszkedett törvényi hatáskörén. A helyesírás kapcsán hivatkoznak egy bírósági döntésre is, ami azért nem helytálló, mert abban az ügyben egy konkrét tulajdonnevet írtak el (Ráckevei-Soroksári Dunaág helyett Ráckevei-Soroksági Dunaágat írtak). Attól pedig, hogy a kezdeményezés szövegében a törvény címe nagy kezdőbetűvel szerepel, a paragrafus jel után nincs szóköz, nincs a (3) és (4) bekezdés között gondolatjel, vagy „és” kötőszó, illetve egy részlet után pontosvessző szerepel, majd a következő tagmondat nagy kezdőbetűvel kezdődik, a szavazópolgár a kérdés tartalmára még egyértelműen tud szavazni. A népszavazás csak arról szól, hogy a választók mit akarnak, de nekik nem az elfogadandó normaszöveget kell megfogalmazni (ez a jogalkotó feladata), ezért a helyesírási hiba nem lehet alkotmányos akadálya annak, hogy nép választ adjon a feltett kérdésre.    A bizottság szerint a népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz. Ezen logika alapján viszont az a törvény sem lehet legitim, amely alapján a norma címzettje nem tudja, nem érti, hogy a törvény milyen kötelezettséget ró rá, mert a törvény szövege félreérthető, vagy nem egyértelmű. De az elutasítás többi, érdemi indoka is több sebből vérzik. Például "a kezdeményezés alapján azonban, amely a jogalkotó számára konkrétan meghatározza a módosítandó szabályok körét, nem világos, hogy ez a szabály, annak változatlanul hagyásával a továbbiakban hogyan lehetne alkalmazható". Pedig pont a jogalkotó feladata és kötelessége, hogy az esetleges sikeres népszavazás alapján megalkotandó törvényi előírást megfogalmazza és szabályozza. Ha nem így lenne, akkor a népszavazási kérdésként magát a törvényi pont szövegét kellene feltenni, amire a kormánynak és a törvényalkotónak már csak rá kellene bólintani. A nyugdíjemelés módszertanát, anyagi fedezetét sem kell népszavazás keretében megjelölni, mert ez nem a választók feladata. Sikeres népszavazás esetén a kormánynak kell megtalálnia a megoldást. Ha mindezekre a választóknak kellene választ adni, akkor az szükségtelenné tenné magát a kormányt. Összegszerű emelés nem értelmezhető alkotmánymódosításként. (Megjegyzem, Orbánék az érvénytelen kvótanépszavazással egy nemzetközi egyezményt akartak felülírni.)  A költségvetést érintő tilalom csak akkor áll fenn, ha a tárgyévet érinti, egy jövőbeni költségvetésre kiható hatály nem kizáró tényező. Ez utóbbi érvet maga a Fidesz fogalmazta meg a vizitdíj kapcsán, melyet az Alkotmánybíróság is akceptált.  Ferincz Jenő "paragrafus" 

Tűzvész

Lángokban áll Amerika. Nem a nagyvárosok égnek, hanem a nyugati államok erdőségei. Ami közös: többnyire itt is, ott is a Demokrata Párt politikusai a kormányzók és a polgármesterek. A számos amerikai Bayer Zsolt egyike, Rush Limbaugh nem is habozott az egész régiót Balpartnak nevezni, kicsit arra a mintára, ahogyan a magyar kormány bánik Budapesttel: ahol nem ránk szavaznak, az nem is az ország része. A politikus olyan, mint a mondabeli Mídász király, csak amihez ő nyúl, abból nem arany lesz, hanem politika. Végül is mindegy, egyiket sem lehet megenni. De tűz esetén talán el kéne rohanni a kútra vízért. John McCain 2008-ban két napra felfüggesztette kampányát, és egyeztetett vetélytársával, Barack Obamával a gazdasági válság miatti szükségintézkedésekről. Trumptól ilyesmire nem lehet számítani. Neki, egy amerikai tudóst idézve, „nincs erkölcsi iránytűje”. Két éve, amikor szintén égtek az erdők, az elnök azt találta mondani, finn kollégájától tudja, hogy ott elgereblyézik az avart. Sauli Niinistö kicsit csodálkozott, mert ehhez sok gereblyére lenne szükség, és semmi ilyesmiről nem beszélgettek, de Trump ezen könnyen túllendült. Most megint előjött azzal, hogy nem a felmelegedés, hanem a rossz erdőgazdálkodás miatt lettek minden eddiginél súlyosabbak a tűzvészek. Különben is, „máshol is vannak erdők, és azok nem égnek le”. (Nyilván nem nézte a tévék ausztráliai vagy brazíliai tudósításait.) A kaliforniai tüzeket évezredek óta a Csendes-óceán felől érkező meleg szelek okozzák, amelyek a Sziklás-hegységnél felemelkedve magukkal viszik a nedvességet, így szárazságot idéznek elő. Nem véletlen, hogy pont itt nőnek hatalmasra a vörösfenyők: nekik jó, ha körülöttük rendszeresen kipusztul minden más. Ahogy a klíma melegebbé és szárazabbá válik, úgy lesz a helyzet egyre veszélyesebb, de ezt hiába mondanánk Trumpnak. Már a második mondatnál elkalandozna a figyelme. A Scientific American folyóirat fennállásának 175 éve során idén először foglalt állást az elnökjelöltek ügyében. Nem Trumpot támogatja.

Másként svéd

Történelmi pillanat: kiderült, hogy Orbán Viktornak kényelmetlen a maszkviselés. Magánügy egyébként (a példaadás szempontjából persze fontos, lásd alább), csakhogy épp ezekben a napokban szabadul el Magyarországon egy halálos légúti fertőzés – mivel minden hatáskört magához vont, főként az ő hibájából -, azaz nehezen választhatott volna alkalmatlanabb időpontot a maszk(nem)használati szokásai kiteregetésére. Mondanám is rögtön, hogy hát még a lélegeztetőgépet milyen kényelmetlennek fogja majd találni, de sajnos annak ellenére, hogy az erre szánt 300 milliárd már elfogyott, a készülékek még nem érkeztek meg. Olyat pedig az ellenségének sem kívánna az ember, hogy a kizárólag PR- és lenyúlási megfontolásokból beszerzett, részben alkalmatlan, részben csak virtuálisan létező gépi respirátoroktól függjön az élete. Valahol itt válik el a populizmus a felelős hatalomgyakorlástól. Nyilván sokan utálják már az arctakarást, meg egyébként is idegen a magyar embertől, hogy másokra is tekintettel legyen. Milliók szívéből szólt tehát (megint) a kormányfő, akit az elmúlt hetekben csak egyetlen alkalommal lehetett maszkban látni: egy uniós videókonferencián, ahol legfeljebb a kamera volt fertőzésveszélyben. Az úgynevezett kormányzás valóságos irányait tekintve villámgyorsan lecsengett nálunk a járvány. Nyár óta ismét a bevándorlás és Soros György az igazi veszély, nem is sokat foglalkoztak ezzel a covid-nak nevezett jelentéktelen mellékszállal (nem csoda, hogy a második hullám az iskoláktól az egészségügyig mindenkit készületlenül talált). Az az információ pedig valahogy elsikkadt, hogy immár mi is a svéd modellt követjük - csak épp a svédek fegyelmezettsége és járványügyi transzparenciája nélkül. Nyilván kevésbé volt fontos, mint hogy a miniszterelnök úrnak izzad az arcbőre a maszk alatt.