Előfizetés

Rendszer visszaváltás a tudományban

A politikai rendszerváltás előhírnökének tekintjük kutató nemzedéktársaim zömével együtt az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) 1986-os megalakulását (Láng István), ami elindította  az abszolutista-kijárásos tudományfinanszírozási rendszerről a modern demokratikus országokban működő rendszerre történő áttérést. Az OTKA úttörője volt annak a folyamatnak, amely a pártbürokraták és kedveltjeik önös érdekeikkel mozgatott köréből a tudományos projektek mérlegelésének, a róluk szóló döntésnek és teljesítésük értékelésének jogát és feladatát a tudományos közösséghez rendelte. Ennek elismerése nyilvánult meg az első demokratikusan választott országgyűlés által jóváhagyott költségvetési szerkezetben. Abban az OTKA önálló fejezetként (!) jelent meg, amely felett az OTKA elnöke (akkor Andorka Rudolf) az OTKA Tanács közreműködésével rendelkezett. 1996-ban a Világbank delegációjának nyomására az Alapok felszámolása mellett döntött a kormány, így megszűnt az Országos Tudományos Kutatási Alapprogrammá átkeresztelt OTKA elkülönült fejezete is. Kiélezett vita folyt arról, hogy az OTKA mely főhatósághoz kerüljön, mely költségvetési fejezet részét alkossa. A Fodor Gábor vezette Művelődési és Közoktatási Minisztérium saját fejezetébe kívánta beolvasztani, ám a próbálkozás ellen elemi felháborodás tört ki, elsősorban az akkori kormánypártokkal szimpatizáló kutatók között. Az OTKA elveiben kifejeződő autonómiát megkérdőjelezhetetlen értékként elfogadó tudományos közösségtől támogatva Glatz Ferenc MTA-elnök elérte, hogy az autonóm Magyar Tudományos Akadémia költségvetési fejezetében önálló és nem átcsoportosítható sorként jelent meg az OTKA kutatói kezdeményezésű pályázatos projekttámogatási rendszere. 1997-ben az Országgyűlés ellenszavazat nélkül fogadta el azt az új OTKA törvényt, amely egyike lett a leghosszabb ideig minden módosítás nélkül alkalmazott törvényi szintű jogszabályoknak a magyar demokrácia eddigi történetében. A törvényszöveget Andorka Rudolf OTKA-elnök, Gilyén Elemérné OTKA-ügyvezető és Patkós András az MKM Tudományos Ügyek főosztályának vezetője - jelen sorok írója - fogalmazta. Leglényegesebb újítása a korábbi törvényhez képest a zsűrik folyamatos egyharmados tagmegújításának előírása volt, ami nagy mértékben csökkentette annak lehetőségét, hogy a döntési folyamatot egy-egy kutatói csoport kisajátítsa. 2014-es megváltoztatásáig az OTKA szakterületi kollégiumai és a tudományági zsűrik tagjaira meghatározó súllyal az MTA osztályai, illetve elnöksége tett javaslatot, az OTKA elnökére pedig az MTA elnöke javaslatát fogadta el a kormányfő. A bírálati rendszerbe egyre több tudományágban épültek be külföldi szakértők, akiknek közreműködése újabb biztosítékot adott a belterjesség ellen. A OTKA-nak a jelenkori hivatalosságok által is elismert „kiváló hírneve” azon alapszik, hogy a rendszerében folyó tudomány-támogatási döntésekben 2014-ig a tudományos kutatás folyamatának ismeretét megkövetelő tudással egyedül rendelkező tudományos közösség autonómiája teljes mértékben érvényesült. Ezt kénytelen-kelletlen elviselték az egymást követő kormányok, ám cserébe névértéken tartották költségvetését. 2014-ben Pálinkás József, az NKFIH elnöke az OTKA függetlenségét megszüntető, szervezetét kormányzati felügyelet alá vonó lépését azzal védte, hogy az OTKA forrásai akár megduplázhatóak a kormány innovációs és technológiai fejlesztésre fordított ún. irányított kutatási-fejlesztési célú költségvetésének töredékéből. Tény, hogy a költségvetés emelése bekövetkezett, cserébe az NKFIH elnöke által meghívott kutatókból álló testületek léptek a tudományos közösség jelölését követő, rotációs rend szerint változó összetételben működő zsűrik helyére. Az NKFIH elnökének fennen hangoztatott garanciáját arra, hogy nem fog visszaélni az autonómia jogszabályi csökkentéséből adódó jogosítványaival, néhány nyilvánosan is megfogalmazott kritikától eltekintve, a túlnyomó többség tudomásul vette. 2020-ban a szakmai zsűriknek a szakértői véleményekre épített támogatási előterjesztését felülírta az ITM-miniszter, Palkovics László. Az önkényes döntés ellen tiltakozó MTA-elnökhöz írott levelében ez szerepel: “még 2014-ben éppen a Magyar Tudományos Akadémia egyik korábbi elnöke, Pálinkás József javaslatára lett az akkori OTKA iroda a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal része. Ez a változás már akkor magában hordozta annak lehetőségét, hogy a mindenkori NKFIH elnök az OTKA kollégiumok döntéseit felülbírálhatja”. Ez világossá teszi, hogy a személyes garanciák mulandóak, az autonómia 2014-es feladása valójában visszafordíthatatlan folyamatot indított el, amely mára kiteljesedett. A miniszteri nyilatkozatban emlegetett új kiválósági centrumokra adott néhány további milliárdért a kutatók várhatóan kis morgolódás után visszatérnek az egyéni kijárás, az egyszemélyi miniszteri döntések nyomán induló látvány-projektek korszakába, amelyen harminc évvel ezelőtt végleg túllépni reméltünk. A tudomány művelésének a kutatói társadalom által átlátható, nyilvános értékeléssel párosuló mechanizmusát jelképező OTKA megnevezését a létének alapelveit tagadó miniszternek illetlen dolog szájára vennie. Az OTKA története 2020-ban véget ért, a (tudományos) rendszer visszaváltozás befejeződött. Volt 20-25 nagyszerű évünk.   

Egy szóköz miatt nem szavazhatunk

Népszavazást kezdeményezett a nyugdíjas parlament elnöke, a következő kérdésben: "Akarja-e Ön, hogy a Társadalombiztosítási nyugellátástól szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62.§ (3) (4) bekezdését az Országgyűlés úgy módosítsa, hogy; Amennyiben a fogyasztói árak növekedésének negyedévi tényadata legalább egy százalékponttal meghaladja a törvényben rögzített éves előrejelzés mértékét, akkor a soron következő negyedévtől a különbözettel azonos mértékű kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani?".  A Választási Bizottság a kérdés hitelesítését megtagadta. Érvelésük páratlan gyöngyszem: "A kezdeményezés szövegében a törvény címe helytelenül nagy kezdőbetűvel szerepel, a paragrafus jel után nincs szóköz, ahogy nincs a (3) és (4) bekezdés között gondolatjel, vagy „és” kötőszó, amely az értelmezést segíthetné, illetve az „úgy módosítsa, hogy” részlet után pontosvessző szerepel, majd a következő tagmondat nagy kezdőbetűvel kezdődik. Sem a megfogalmazásból, sem az írásjelekből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a mondatrész nagy kezdőbetűvel való kezdése azért történik, mert Szervező pontosan megfogalmazta a Tny. 62. § (3) bekezdésének szövegét, és a cél, hogy a jogalkotó szó szerint így módosítsa a törvényt, vagy az írásjelek és a kezdőbetű nem megfelelő használatáról van szó. Amennyiben a pontosvesszőt Szervező mondatszerkezetek tagolására használta, úgy tekintettel arra, hogy az „amennyiben” szó nem tulajdonnév, annak nagy kezdőbetűvel való kezdése helytelen. Összességében megállapítható, hogy a népszavazásra javasolt kérdés fentiek szerinti, a magyar helyesírás egyes alapvető szabályait figyelmen kívül hagyó hibákkal való megfogalmazása megnehezíti a hosszú és bonyolult szakmai kifejezéseket is tartalmazó kezdeményezés választópolgárok általi értelmezését. Azonban sem a Nemzeti Választási Irodának, sem a Nemzeti Választási Bizottságnak nincs lehetősége arra, hogy hitelesítés esetén a magyar helyesírás szabályainak megfelelően javítsa a kérdést."  Úgy látszik, a Választási Bizottság nagyon nincs tisztában azzal az alkotmányos és törvényi jogelvvel, hogy a beadványokat a tartalmuk alapján kell elbírálni. A helyesírás nem törvényi feltétele a kérdés helyességének. A helyesírási hibákból nem is következik az egyértelműség hiánya. A választási bizottság jogalkalmazó, nem jogalkotó, ezért ezzel az érvelésével túlterjeszkedett törvényi hatáskörén. A helyesírás kapcsán hivatkoznak egy bírósági döntésre is, ami azért nem helytálló, mert abban az ügyben egy konkrét tulajdonnevet írtak el (Ráckevei-Soroksári Dunaág helyett Ráckevei-Soroksági Dunaágat írtak). Attól pedig, hogy a kezdeményezés szövegében a törvény címe nagy kezdőbetűvel szerepel, a paragrafus jel után nincs szóköz, nincs a (3) és (4) bekezdés között gondolatjel, vagy „és” kötőszó, illetve egy részlet után pontosvessző szerepel, majd a következő tagmondat nagy kezdőbetűvel kezdődik, a szavazópolgár a kérdés tartalmára még egyértelműen tud szavazni. A népszavazás csak arról szól, hogy a választók mit akarnak, de nekik nem az elfogadandó normaszöveget kell megfogalmazni (ez a jogalkotó feladata), ezért a helyesírási hiba nem lehet alkotmányos akadálya annak, hogy nép választ adjon a feltett kérdésre.    A bizottság szerint a népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz. Ezen logika alapján viszont az a törvény sem lehet legitim, amely alapján a norma címzettje nem tudja, nem érti, hogy a törvény milyen kötelezettséget ró rá, mert a törvény szövege félreérthető, vagy nem egyértelmű. De az elutasítás többi, érdemi indoka is több sebből vérzik. Például "a kezdeményezés alapján azonban, amely a jogalkotó számára konkrétan meghatározza a módosítandó szabályok körét, nem világos, hogy ez a szabály, annak változatlanul hagyásával a továbbiakban hogyan lehetne alkalmazható". Pedig pont a jogalkotó feladata és kötelessége, hogy az esetleges sikeres népszavazás alapján megalkotandó törvényi előírást megfogalmazza és szabályozza. Ha nem így lenne, akkor a népszavazási kérdésként magát a törvényi pont szövegét kellene feltenni, amire a kormánynak és a törvényalkotónak már csak rá kellene bólintani. A nyugdíjemelés módszertanát, anyagi fedezetét sem kell népszavazás keretében megjelölni, mert ez nem a választók feladata. Sikeres népszavazás esetén a kormánynak kell megtalálnia a megoldást. Ha mindezekre a választóknak kellene választ adni, akkor az szükségtelenné tenné magát a kormányt. Összegszerű emelés nem értelmezhető alkotmánymódosításként. (Megjegyzem, Orbánék az érvénytelen kvótanépszavazással egy nemzetközi egyezményt akartak felülírni.)  A költségvetést érintő tilalom csak akkor áll fenn, ha a tárgyévet érinti, egy jövőbeni költségvetésre kiható hatály nem kizáró tényező. Ez utóbbi érvet maga a Fidesz fogalmazta meg a vizitdíj kapcsán, melyet az Alkotmánybíróság is akceptált.  Ferincz Jenő "paragrafus" 

Tűzvész

Lángokban áll Amerika. Nem a nagyvárosok égnek, hanem a nyugati államok erdőségei. Ami közös: többnyire itt is, ott is a Demokrata Párt politikusai a kormányzók és a polgármesterek. A számos amerikai Bayer Zsolt egyike, Rush Limbaugh nem is habozott az egész régiót Balpartnak nevezni, kicsit arra a mintára, ahogyan a magyar kormány bánik Budapesttel: ahol nem ránk szavaznak, az nem is az ország része. A politikus olyan, mint a mondabeli Mídász király, csak amihez ő nyúl, abból nem arany lesz, hanem politika. Végül is mindegy, egyiket sem lehet megenni. De tűz esetén talán el kéne rohanni a kútra vízért. John McCain 2008-ban két napra felfüggesztette kampányát, és egyeztetett vetélytársával, Barack Obamával a gazdasági válság miatti szükségintézkedésekről. Trumptól ilyesmire nem lehet számítani. Neki, egy amerikai tudóst idézve, „nincs erkölcsi iránytűje”. Két éve, amikor szintén égtek az erdők, az elnök azt találta mondani, finn kollégájától tudja, hogy ott elgereblyézik az avart. Sauli Niinistö kicsit csodálkozott, mert ehhez sok gereblyére lenne szükség, és semmi ilyesmiről nem beszélgettek, de Trump ezen könnyen túllendült. Most megint előjött azzal, hogy nem a felmelegedés, hanem a rossz erdőgazdálkodás miatt lettek minden eddiginél súlyosabbak a tűzvészek. Különben is, „máshol is vannak erdők, és azok nem égnek le”. (Nyilván nem nézte a tévék ausztráliai vagy brazíliai tudósításait.) A kaliforniai tüzeket évezredek óta a Csendes-óceán felől érkező meleg szelek okozzák, amelyek a Sziklás-hegységnél felemelkedve magukkal viszik a nedvességet, így szárazságot idéznek elő. Nem véletlen, hogy pont itt nőnek hatalmasra a vörösfenyők: nekik jó, ha körülöttük rendszeresen kipusztul minden más. Ahogy a klíma melegebbé és szárazabbá válik, úgy lesz a helyzet egyre veszélyesebb, de ezt hiába mondanánk Trumpnak. Már a második mondatnál elkalandozna a figyelme. A Scientific American folyóirat fennállásának 175 éve során idén először foglalt állást az elnökjelöltek ügyében. Nem Trumpot támogatja.