Előfizetés

Animália anomáliák: egerek és emberek (Új diafilmekről)

horner
Publikálás dátuma
2020.09.19. 12:38

Hugh John Lofting világhírű mesesorozatának 1922-ben megjelent része, a Dr. Dolittle utazásai, azt hiszem, a pc-cápák kedvelt zsákmánya lenne, hiszen a brit fensőbbség és a gyarmatosítás mind megjelenik a kedves állatdoktor történetében, aki ráadásul nem átall kifehéríteni egy afrikai törzsfőnök fiát, megvalósítva annak álmát, cserébe a szabadulásukért. Szerencsére a diafilmnéző célközönség, aki Benkő Sándor rajzos átiratát bámulja, nem vérengző túlérzékenységgel kódolja a 100 évvel ezelőtti kalandos történetet, hanem gyermeki ártatlansággal csodálkozik rá a világ tényleg legfigyelemreméltóbb állatára, a kétfejű huzivonira – hogy cápák (és kalózok) mégis feltűnnek a mesében? Annál jobb! Annál is inkább, mert mindkettőből akad a Kukás Sanyi meg a kalóz című ökotudatos mesében is, ahol a gyerekek által annyira favorizált kukásautó vezetője, a szárazföldi masina kormánykerekét egy kalózhajóéra váltja fel, és nekiáll a tengerek szemétszigeteit meghódítani, azaz kincskeresés helyett megtisztítja az óceánokat az emberi hulladéktól. A Molnár-Varga Zita verselte mesét Zsofirka (Hajdú Zsófi) színesítette képzelettel: a cápák például nagyon félelmetesek benne. És még mindig a tengeren maradva: Berg Judit Rumini a Szélkirálynőn című előzmény-meseregényéből készült Kálmán Anna hajós fantáziája, mely a népszerű meseegér első bizonytalan lépéseit mutatja meg egy tengerjáró hajón. (Itt egy nagy béka is beugrik a képbe!) Egér Tamás Zsuzsa meséjében, a Kicsi Mimi iskolás lett címűben (mely a Kicsi Mimi nagytesó lesz és a Kicsi Mimi, pici Bori folytatása) is szerepel: elképesztően rózsaszínű dresszben balettozik-spárgázik első iskolanapján, a tesiórán. Ám a főszereplő Mimi nem egér, hanem nyuszi, aki egy rókalánnyal barátkozik és osztja meg vele a tízóraiját. Minden bizonnyal Dr. Dolittle is szívesen részt vett volna a Fedina Lídia és Lendvai Gabriella írt és Németh István rajzolta Erdei mulatságon, ami Berta és Barna, azaz egy nyulambulam pár lagziján hajnalig tartó táncba és szörp­vedelésbe torkollik, rókák, medvék, békák, egerek, tücskök és bogarak aktív részvételével. Ám a sűrűben nem csak vígság lakozik, Felix Salten Bambija, nem túl üdítő (sic!) olvasmány, Dargay Attila rajzainak ellenére sem, az anya, legyen az őzsuta akár, legyilkolásáról. Megrázó képsorok következnek, csak erősebb idegzetűeknek, kockázatokról és mellékhatásokról a gyerek jó, ha a mellette ülő édesanyját kérdezi!... S amíg a kicsi sírós hangon kérdez, a nagyobb gyermek a maga megnyugtatására jókat bolondozhat Kacifántországban – Fecske László meséjét Kőhalmi Adél illusztrálta –, ahol a király és az udvari bolond szerepei karneváli módon felcserélődnek, ha csak egy napra is, de aminek következtében a királyné nem győz tüsszögni… Diakörképünk végén visszatérhetünk az irodalmi nagyságokhoz és az állatokhoz: Móricz Zsigmond Egyszervolt komaság című mondókája (rajzolta: Gábor Éva) egy réges-régi galaxisba kalauzol el egy eredettörténet elmesélésével, amikor még a kutya-macska barátság nem metafora volt, a macska-egér harc sem képletes, és a disznónak valóban kutyabőr igazolta a nemességét. Mindez azonban már a múlté. Ahogy elsőre a diafilm mint materiális és optikai médiumról is ezt gondolnánk. Aztán minden egyes alkalommal kiderül, mennyire tévedünk: akár egy éltető friss levegővétel a sokszor már fullasztó digitális kütyük (okosizék, tabletek, iPadek) szorításában – egyáltalán nem padlásra való! 

Diafilm szemle 1.

Szeptember 20-án, vasárnap 11 órai kezdettel kicsik és nagyok egyaránt belekóstolhatnak a budapesti Art+Cinema filmszínház termében az őszi diafilm újdonságokba: a Kacifánt­ország, a Bambi, a Kukás Sanyi és a kalóz, a Kicsi Mimi iskolás lett és a Rumini a Szélkirálynőn című mesék lesznek terítéken, azaz mozivásznon. Mesélő: Kisfalvi Kriszta színésznő és Seder Gábor színész. Közreműködik: Bíró Ferenc diafilmszakértő. A szemle 2. bemutató vetítése októberi 18-án 11 órától lesz.

Debreczeny György: krisztinavárosi séta

Debreczeny György
Publikálás dátuma
2020.09.19. 10:29

Fotó: Népszava
egy kicsit még csöpögött az eső amikor sétámra elindultam de aztán útközben elállt s így szándékomtól én is elálltam hogy válltáskámból az esernyőt elővegyem pedig szép kanárisárga esernyő egy költőtárstól kaptam s az elázástól már megmentett párszor szóval megúsztam mindezt szárazon akkor ébredtem rá hogy mellékalakok vagyunk csak bár mozgalmasak és olykor nevesíthetők erre a Dózsa téren jöttem rá a szobornál ahol egy kollégámmal volt találkozóm aki a királyi várból gyorsliften szállt alá én gyalog jöttem napi sétámat letudni aztán a Pauler utca felé vettem az irányt a postára csekkeket befizetni és a szerződést feladni mert azt még postán kell elküldeni fontos az eredetiség legalábbis ami az aláírást illeti és kártyával fizettem amit előzőleg illendőképpen alá is írtam a Mészáros utcai nyomtatványboltban vonalas spirálfüzeteket vettem a feleségemnek mivel ő olyanokba írja a prózát és vonalasba írná a verseket is hogyha mostanában írna verseket vettem ceruzákat tollakat is kértem számlát és kártyával fizettem a számlázó országban Virág elvtárs ahol számlákat adunk és kapunk onnan már csak pár lépés a patika a Naphegy utca sarkán és mivel amúgy is felhős az idő ideje volt a felhőből a háziorvos által felírt gyógyszereket kiváltani az adagolásukat sajnos már ismerem így nem kellett ráírogatni a dobozokra csak magunk között mondom egyhavi gyógyszeradag volt hazaúton nem tértem be az egykori Naphegy Büfébe oda akkoriban jártam amikor a Petőfi Gimnáziumba esti és levelező tagozatra jó kedvcsináló volt az órák előtt meginni gyorsan egy deci cseresznyét ma egy vietnami étterem van a helyén időnként ellógtam egy-egy napot vagy pontosabban estét de Soproni tanár urat szerettem fizikát tanított és engem Hofira emlékeztetett külsőleg és a humora is a fizikát bizony nemigen szerettem mégis előfordult hogy egy ellógott tanítási nap végén az ő órájára bementem nem mentem be viszont a cukrászdába amely a Béla bácsi nevet viseli de férfiembert én még sosem láttam ott és nem mertem megkérdezni a hölgyeket hogy akkor most melyikük is a Béla bácsi? viszont a gyerekeknek ott rendeltük meg a születésnapi tortát amikor még voltak napok és születések nem mentem be a hús hentesáru üzletbe sem ahol szemközt L alakban voltak a pultok ott kellett a húsárut kérni és blokkot adtak a ki- és a bejárat között volt a pénztárfülke ahol fizettünk és a másik pultnál adták ki az árut el lehetett oly helyben fogyasztani állva a kerek asztaloknál ma élelmiszerbolt van a helyén inkább a Kilus-kútnál ültem le rágyújtani EMELTE AZ ELSŐ KERÜLET LAKÓINAK VÁROSSZÉPÍTŐ SZÁNDÉKA 1987 igazán örvendetes hogy szobrokat és kutakat emel a szándék mely ráadásul és szerencsénkre városszépítő különben Melocco Miklós alkotása elszívtam zsinórban két cigarettát és bámultam a kutat s a szemközti virágáldást akarom mondani virágágyást a Szilágyi Erzsébetről elnevezett gimnázium előtt amely utcakőből készült és hajót formázott egyik oldalán postaláda a másikon parkolóautomata díszítette bizony bámultam az én szemeimmel és le is fotóztam a Kilus-kutat meg a virágokat a postaládát és a parkolóautomatát hát persze hogy digitálisan de attól még nagyon valóságosak voltak és én is valóságosnak tűntem magamnak a postaláda piros volt a parkolóautomata kék a virágok meg fehérek pirosak sárgák lilák aztán sétáltam tovább a lengyel szabadsághősről elnevezett utcán egykori általános iskolám előtt ahova járni nem szerettem szemben volt egy asztalosműhely oda szívesebben mentem Bessenyei mesterhez aki mindig épp gyalult valamit és hullott a forgács ma is emlékszem a pác átható illatára most kávézó van a helyén még sosem kávéztam ott aztán a tűzoltóság jön s a sarokház a másik oldalon a Márvány utca sarkán gyerekkoromban építettek rá két emeletet és a földszintjén lakott a barátom akivel ellógtam a kilencórás diákmiséket inkább a matinéra mentünk fél tízkor a Diadal moziba barátomék azóta elköltöztek később elköltözött az élők közül is ideje utcánkba befordulni elsétálni a Márványmenyasszony Étterem előtt amelynek történetét egészen 1793-ig vezetik vissza és ahol utoljára nyolcadikos koromban ebédeltem az osztálytársaimtól kapott ebédjeggyel amit a pincérek tőlük és tőlem sem kértek el szóval akkoriban még volt ingyen ebéd és ráadásul nem is főztek rosszul már csak néhány ház és hazaérek nem kell felcaplatnom a felső emeletre mivel a földszinten lakunk táskámat kiürítem zsákmányomat a konyhaasztalra kirakom fotelomba lerogyok meghatottan és elhatározom hogy megírom ezt a mai krisztinavárosi sétát

Cuba libre! (Guillermo Cabrera Infante: Trükkös tigristrió)

horner
Publikálás dátuma
2020.09.12. 16:28

Fotó: Jelenkor Kiadó
"Miközben a Castro fivérek épp Batistával méregetik egymást és szerszámaikat össze, az ’50-es évek végi Havannájának éjszakai élete fűszeres és fülledt erotikát sugározva kínálja fel magát az olvasónak"
Kubával most találkoztam össze igazából harmadszor (Alejo Carpentier Barokk zenéje nem számít, mert az Velencében játszódik). Először a kilencvenes évek közepén töltöttem viszonylag sok éjjeli órát a pécsi Uránváros ’70-es éveiből itt ragadt, Kuba nevű presszójában, ám ott daiquiri helyett fröccs volt a sláger, valamint az élőzenének csúfolt szintetizátoros bácsi billentyűfutamai, amit igyekeztünk minél előbb kiűzni a hallójáratainkból – többnyire sikerrel. Ebben sokat segített a „valóban” karibi (de legalábbis izaurai) hangulatot árasztó óriási falfestmény elmélyült szemrevételezése, melyen kávébőrű nádvágók keservei sugalmazták, mekkora jótétemény is a Castro-féle forradalom a világnak… Másodjára említendő, amikor 2015. szeptember 9-én a dunai állóhajó bendőjében oly közel kerültem régi ájdolomhoz, melyre még korábban semmilyen Slayer-koncerten nem volt példa. Ugyanis Dave Lombardo, az 1965-ben Havannában született dobos nem az ultimatív thrash metal csapattal, hanem saját jazz-progresszív triójának, a Philmnek az élén adott koncertet, mondhatni a frontján, a színpad közepén és elején ütötte a bőröket, s nem lehetetlen, hogy kubai ritmusok is becsempésződtek az előadásába, amit az első sorban állók között élvezhettem. S akkor harmadjára: Infante trükkjei. Ha Pécsett a hölgytársaság elbűvölése és a félhomályos-részegült pillanatok, a folyón pedig a zeneiség játszották a főszerepet, akkor a Trükkös tigristrió mindezen Kuba-impressziók summázataként, hatványra emeléseként fogható fel – irodalmi formában. (Nem, egyáltalán nem, nem fogható fel: felfoghatatlan, majdhogynem befogadhatatlan…) Miközben a Castro fivérek épp Batistával méregetik egymást és szerszámaikat össze, az ’50-es évek végi Havannájának éjszakai élete fűszeres és fülledt erotikát sugározva kínálja fel magát az olvasónak – politika nélkül. Szándékoltan, mert az akkor már Európában élő Infante 1967-ben megjelent regénye egy alternatív Kubát épít havannai szlengben beszélt kubai spanyol nyelven, sziporkázó módon. A világteremtés karneváli, cirkuszi, show-műsorszerű, jóféle rumban áztatott (jéggel és citromkarikával), ahol néger, mulatt és fehér egyaránt ropja a lüktető ritmusokra – miközben olyan nyelv munkál itt, ami sok spanyol nyelvű szerző mellett főként Proust, Joyce, Fitzgerald és Hemingway szóvállain pihen, még ha parodisztikusan, karikírozva, kicsavarva, kibelezve is. No meg főleg a fordító, Kutasy Mercédesz magyartudásán és leleményességén alapulva. A Roberto Bolaño 2666 című regényét is magyarító műfordító kérdésünkre, hogy mennyire szabadon kezeli a fordítandó művet, így felelt: „Nem az a kérdés, hogy milyen fordító vagy, hanem az, milyen a mű, amit fordítasz. Mert hiába a műfordítói alázat, a pontosságra való törekvés, ha a mű éppen ezeknek áll ellen. (…) Az élete utolsó 40 évét londoni száműzetésben élő kubai szerző – belőle írtam a doktorimat – Joyce-szerűen újraalkotja Kubát. A kubai emberek beszédmódját fonetikusan írja, létrehoz egy új nyelvet, ami hihetetlenül szójátékos, vicces, szinte még a »Jó reggelt!« sem csupán egyszerű köszönés, van vagy másik három jelentése – tudós fordítóként képtelenség lefordítani. (…) Gátlástalannak kell lennem, újra ki kell találnom nemegyszer a szöveget, attitűdfordítást kell végeznem.” („Egyszerre gátlástalan és szemérmes”, Népszava – Nyitott mondat, 2019. május 10.) S nem vitás, gátlástalan szövegorgia tartja révületben azt, aki a könyv első hatodán (vigyázat, mély víz!) hüledezve túljut, s immár valamelyest képbe kerül az éjszakai utcákon autóval száguldozó, az idővel hadban álló színész, a kongajátékos, az író/újságíró, a fényképész és a főállásban nyelvi zsonglőr történeteit, (szerelmi) kaland­jait, hódításait, gegjeit olvasva. Melyek túlhabzó nyelvi áradásaik, egymást érő beszédcunamijaik által azért így is újra meg újra maguk alá temetik a betűtengerben kapálódzót. Mindeközben a regény a (holt) szerző és (az élő) fordító ujja köré csavarintja és rajongóvá teszi az (élőholt) olvasót. (Ford. Kutasy Mercédesz. Jelenkor Kiadó, 2020. 575 o.)