Hugh John Lofting világhírű mesesorozatának 1922-ben megjelent része, a Dr. Dolittle utazásai, azt hiszem, a pc-cápák kedvelt zsákmánya lenne, hiszen a brit fensőbbség és a gyarmatosítás mind megjelenik a kedves állatdoktor történetében, aki ráadásul nem átall kifehéríteni egy afrikai törzsfőnök fiát, megvalósítva annak álmát, cserébe a szabadulásukért. Szerencsére a diafilmnéző célközönség, aki Benkő Sándor rajzos átiratát bámulja, nem vérengző túlérzékenységgel kódolja a 100 évvel ezelőtti kalandos történetet, hanem gyermeki ártatlansággal csodálkozik rá a világ tényleg legfigyelemreméltóbb állatára, a kétfejű huzivonira – hogy cápák (és kalózok) mégis feltűnnek a mesében? Annál jobb!
Annál is inkább, mert mindkettőből akad a Kukás Sanyi meg a kalóz című ökotudatos mesében is, ahol a gyerekek által annyira favorizált kukásautó vezetője, a szárazföldi masina kormánykerekét egy kalózhajóéra váltja fel, és nekiáll a tengerek szemétszigeteit meghódítani, azaz kincskeresés helyett megtisztítja az óceánokat az emberi hulladéktól. A Molnár-Varga Zita verselte mesét Zsofirka (Hajdú Zsófi) színesítette képzelettel: a cápák például nagyon félelmetesek benne.
És még mindig a tengeren maradva: Berg Judit Rumini a Szélkirálynőn című előzmény-meseregényéből készült Kálmán Anna hajós fantáziája, mely a népszerű meseegér első bizonytalan lépéseit mutatja meg egy tengerjáró hajón. (Itt egy nagy béka is beugrik a képbe!)
Egér Tamás Zsuzsa meséjében, a Kicsi Mimi iskolás lett címűben (mely a Kicsi Mimi nagytesó lesz és a Kicsi Mimi, pici Bori folytatása) is szerepel: elképesztően rózsaszínű dresszben balettozik-spárgázik első iskolanapján, a tesiórán. Ám a főszereplő Mimi nem egér, hanem nyuszi, aki egy rókalánnyal barátkozik és osztja meg vele a tízóraiját.
Minden bizonnyal Dr. Dolittle is szívesen részt vett volna a Fedina Lídia és Lendvai Gabriella írt és Németh István rajzolta Erdei mulatságon, ami Berta és Barna, azaz egy nyulambulam pár lagziján hajnalig tartó táncba és szörpvedelésbe torkollik, rókák, medvék, békák, egerek, tücskök és bogarak aktív részvételével. Ám a sűrűben nem csak vígság lakozik, Felix Salten Bambija, nem túl üdítő (sic!) olvasmány, Dargay Attila rajzainak ellenére sem, az anya, legyen az őzsuta akár, legyilkolásáról. Megrázó képsorok következnek, csak erősebb idegzetűeknek, kockázatokról és mellékhatásokról a gyerek jó, ha a mellette ülő édesanyját kérdezi!...
S amíg a kicsi sírós hangon kérdez, a nagyobb gyermek a maga megnyugtatására jókat bolondozhat Kacifántországban – Fecske László meséjét Kőhalmi Adél illusztrálta –, ahol a király és az udvari bolond szerepei karneváli módon felcserélődnek, ha csak egy napra is, de aminek következtében a királyné nem győz tüsszögni…
Diakörképünk végén visszatérhetünk az irodalmi nagyságokhoz és az állatokhoz: Móricz Zsigmond Egyszervolt komaság című mondókája (rajzolta: Gábor Éva) egy réges-régi galaxisba kalauzol el egy eredettörténet elmesélésével, amikor még a kutya-macska barátság nem metafora volt, a macska-egér harc sem képletes, és a disznónak valóban kutyabőr igazolta a nemességét. Mindez azonban már a múlté.
Ahogy elsőre a diafilm mint materiális és optikai médiumról is ezt gondolnánk. Aztán minden egyes alkalommal kiderül, mennyire tévedünk: akár egy éltető friss levegővétel a sokszor már fullasztó digitális kütyük (okosizék, tabletek, iPadek) szorításában – egyáltalán nem padlásra való!
