Előfizetés

Csuklyás alakok füstbombával randalíroztak a Színművészetinél hétfő este

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.22. 15:48

Fotó: Bódi Ábel / Facebook
Kissé félresikerült a molinós ellentünti.
“Elfoglalni, tönkretenni, bedarálni - ez a hatalom természete, de mi küzdeni fogunk” - mondta Karsai György, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) tanára az ATV Spirit Show című műsorában. Mint mondta, hétfő este már konkrét atrocitás is érte őket, mivel a csőcselék megtámadta a demonstrációt. Az esti órákban 4-6, maszkot viselő fiatal személy gyakorlatilag megtámadta a Színművészetit: egy létrát támasztva felmásztak az előtetőre, füstbombát gyújtottak, majd elmenekültek. Az akció alatt egy molinót is kifeszítettek, amelyre az volt felírva: 
“Itt nem lesz 1968!”

A 24.hu azt írja, az Identitás Generáció nevű szélsőjobboldali ifjúsági szervezet tagjai voltak a füstgyertyázók. Vezetőjük Bódi Ábel szerint a blokád már rég nem az egyetemi autonómiáról szól, hanem a diákok ideológiai központot szeretnének létrehozni.
"Mára az SZFE nem más, mint a baloldali és liberális “értékeket” képviselők hídfőállása.

Az egyetem HÖK-vezetése azt üzente az ellenaktivistáknak, hogy az 1968-as diáklázadást a hatalom végül leverte. 
A látványos utcai jelentek mellett közben tovább éleződik a feszültség a kuratórium és a távozó vezetőség között. Mint arról a Népszava is beszámolt, a Vidnyászky Attila által vezetett testület azt írta, "az SZFE önszántából leköszönt, de láthatóan távozni nem akaró vezetését, hogy a politikai nevelőtábor megszervezése és annak lelepleződése után végre fejezze be a közjátékot, biztosítsa az oktatást, és tegyen meg mindent az SZFE polgárai biztonságának szavatolása érdekében a járványhelyzet során!"

A koronavírus a Miskolci Nemzeti Színházat sem kíméli

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.22. 15:02

Fotó: DBtale / Shutterstock
Előadások maradnak el, mert egy művész koronavírusos lett.
Sajnálatos módon színházunk egyik művészénél pozitív eredményt mutatott a koronavírus teszt.

A fenntartóval egyeztetve a jelenleg érvényes járványügyi protokoll szerint járunk el - közölte lapunkkal a Miskolci Nemzeti Színház. Mint írták, a teljes épületben fertőtlenítenek és minden dolgozón elvégzik a PCR-tesztet. Keddtől péntek estig bizonyosan elmaradnak az előadások. A nézők további tájékoztatását a teszteredmények kézhezvétele után teszik meg. A jegyek szeptember 28-tól visszaválthatók vagy érvényesek egy későbbi előadásra - zárul a tájékoztatás. Korábban a Népszava is beszámolt arról, hogy több fővárosi színháznak kellett ideiglenesen bezárnia a járvány miatt. A Hatszín Teátrum bizonytalan ideig nem tart előadásokat, de a Budapesti Operettszínházban is megjelent már a koronavírus. 

Meglátni a „tócóskerti skyline-t”

Balogh Ernő írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.09.22. 11:00
Térey János
Fotó: Népszava
A címbeli debreceni utca, benne a ház a szerző gyermek- és kamaszkorának helyszíne. Földszintes, kertes épület, az utcára néző, illetve az udvarra nyíló lakásokkal. A város régebbi negyedei tele vannak – voltak – ilyen portákkal, melyekbe rendszerint hatalmas, a zárkózottságot asszociáló szárazkapun lehetett belépni. A centrumtól pár száz méternyire lakók is azt mondják, hogy „bemegyünk a városba”. Ez ugyanis a debreceni tudatban mindössze egy kicsiny magot jelöl, ami szinte mindenkinek „odébb” van. Térey memoárja a hagyatékból került elő, a szerző a tragikus haláláig dolgozott rajta, s noha fejezetek egész sora késznek tekinthető, mint műegész befejezetlen maradt. Kiváltképp a vége felé egyre rövidülnek, mind vázlatosabbak lesznek a szövegegységek. Az első emlékektől a szülők halálig, illetve a debreceni ház és a város melletti „birtok” eladásáig ível a felidézett eseménysor, ami természetesen afféle nevelődési regényként is olvasható. Az a folyamat bontakozik ki tehát előttünk, melyben a készen kapott viszonyok helyére mindinkább a választottak lépnek. Konfliktusok, kudarcok árán ugyan, de fokozatosan létre jön az autonóm egyéniség. Ennek jegyében lesz Tóth Jánosból Térey János, így válik Debrecen szülöttéből fővárosi polgár. Mérnöknek szánt gyerekből irodalmunk jelentős szereplője. „Egy cívis vallomásai” – áll az önéletírás alcímében, jelezve egyrészt a tágabb környezet szemlélet- és mentalitásformáló hatását, másrészt a család- és várostörténet szükségszerű összefonódását. A „debrecenyiség” természetrajza, az itteni parasztpolgárság sajátosságainak leltára sosem volt egyszerű. Pláne nem az erre épülő értékelés, mely immár évszázadok óta hol szenvedélyes, hol visszafogott, nyílt vagy rejtett viták kereszttüzében áll. Mint tudjuk, Kazinczy – voltaképp ebben is iskolát teremtve – „DEA DEBRECEN”-t a megátalkodott és pökhendi maradiság jelképének tekintette, a város számára a menthetetlen provincializmus fellegvára volt. Hajdani professzorom, Julow Viktor azonban igen meggyőzően bizonyította a széphalmi mester elfogultságát. Mindazonáltal az itt megforduló irodalmi nagyságok közül elég sokan távoztak nem túl jó élményekkel (például Kölcsey vagy Petőfi). Fenntartás nélkül szinte csak Szabó Magda dicsérte, ám Térey metsző íróniájú megjegyzése szerint „Pasarétről könnyű szeretni Debrecent”. Szülővárosához Térey viszonya is ambivalens. „Küzdelem városom ijesztő kisszerűségével, s a fölfedezések, ahogy egymásután találom meg a kisszerűség tengerében a nagyszerűt.” A kisszerűség-nagyszerűség markáns ellentétpárja híven jelzi e kapcsolat kettősségét, valamint azt is: az ítélkező személyiséget bántja, hogy bírálnia kell, érzelmileg tehát az igenlés, a mi-tudat itt az erősebb. Ugyanakkor egyre jobban nyomasztják a szűkös horizontok, a szegényesebb szellemi-kulturális lehetőségek. Nem véletlen tehát, hogy az első adandó alkalommal otthagyja Debrecent, szinte menekül Budapestre, felsőfokú tanulmányait – önálló életét – már itt kezdi el. Élete hátralévő részében már csak látogatóként tér vissza a cívisvárosba. Némi honvágy azonban örökre megmarad: „nagyot dobban a szívem, amikor meglátom a tócóskerti skyline-t”. Ha vonattal megyünk Pestről Debrecenbe, először mindig e külvárosi panelrengeteget pillantjuk meg… A memoár közismerten az epika egyik legősibb változatát alkotja, s bizonyosan a legnépszerűbbek között szerepel. Az egyes szám első személyű narratíva ugyanis mindig megteremti a személyesség hitelesítő, hatásfokozó erejét. Térey önéletírása bővelkedik emlékezetes jelentekben, például a csillebérci úttörőtábor felidézése, az apa elhatalmasodó betegségének, az édesanya torokszorító halálának ábrázolása egyaránt írói remeklés. „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” – írta volt Tolsztoj az Anna Karenina híres nyitómondatában. A Térey-műben megelevenedő Tóth család is hordja a maga keresztjét, a légköre elég nyomasztó, végül egyenesen elviselhetetlen lesz. De mégiscsak kis közösség ez, a gyerek számára jó ideig általa kerek a világ. S a családtagokon kívül ott a tágabb família, ezen túl pedig a felkutatott, számon tartott ősök hosszú sora, mely a sorscsapások közepette is a hagyománykincs ereje révén kínál biztos kapaszkodót. A memoár – torzóban maradva is – a jelentős Térey-alkotások sorát gyarapítja. Infó: Térey János: Boldogh-ház, Kétmalom utca Jelenkor, 2020.