Előfizetés

Kenyér és cirkusz

Panem et circenses – kenyeret és cirkuszt – hangzott a római uralkodó osztály jelmondata, mellyel hosszú időn át biztosította saját maga számára alattvalóinak tömeges szimpátiáját és támogatását. Hasonló elveket vall a magyar politikai vezetés is, cirkuszból legalábbis nincs hiány, abból kap eleget a nép. Csak míg a római uralkodók a gladiátorharcokkal és egyéb versenyekkel próbálták megszerezni a tömegek támogatását, a magyar kormány ugyanerre a célra a labdarúgást használja. A legújabb cirkusz a labdarúgó európai Szuperkupa, amelyet a kontinentális labdarúgó-szövetség (UEFA) próbaeseménynek nevez, de a valóságban egy tömeges emberkísérlethez adta a nevét a magyar kormány. Ha nem sikerül kordában tartani a koronavírust, akkor az UEFA továbbra sem engedi, hogy az európai kupamérkőzéseket és a válogatott találkozókat közönség előtt rendezzék meg. Amennyiben elégedettek lesznek az UEFA illetékesei a Szuperkupa tapasztalataival, akkor más meccsekre is beengedik a nézőket. Azt nem tudni, hol van a határ: ha a Puskás Ferenc Stadionba kilátogatók közül senki sem kapja el a fertőzést, akkor a kísérlet sikeres volt? Honnan tudja majd az UEFA, hány futballszurkoló lett fertőzött? Ha pár százan hazaviszik a koronavírust, néhány családban ez tovább terjed, és meghal pár rokon, akkor az még belefér? Legyenek büszkék és boldogok az elhunytak rokonai, családtagjai, hogy hozzátartozójuk egy nemes ügy, a futballkísérlet oltárán áldozta fel az életét?! Az UEFA alelnöke azt mondta, ő nem aggódik a járvány miatt. A VIP-páholyból, lazacos szendvicset fogyasztva, hermetikusan elzárva a nézőktől én sem félnék a fertőzéstől. A meccs előtt és után is védett útvonalon közlekedő illetékes nagy valószínűséggel valóban nincs veszélyben, ahogy a mérkőzés többi díszvendége sincs. De mi van azokkal a nézőkkel, akik a büfében egymás hegyén-hátán esznek-isznak, vagy a mellékhelyiségben tolonganak? Az UEFA-alelnök, aki egyben a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke is, egyébként sem egy idegeskedő típus, nem aggódik az NB I-es és NB II-es meccsekre kijáró nézőkért sem. Ezeken a találkozókon nincs sem maszkviselési kötelezettség, sem távolságtartás. Marad az imádkozás azért, hogy ne legyen semmi baj. Egy keresztény értékrendjére büszke és arra vigyázó országban ennek elégnek kell lenni. A Szuperkupa-mérkőzést megelőzi majd a nézők testhőmérsékletének ellenőrzése, és a külföldiek közül elvileg csak az mehet be a stadionba, aki felmutatja a negatív vírustesztjét is. Ennek az lehet az oka, hogy a Bayern München és a Sevilla szurkolóinak gyengébb az immunrendszerük, mint az FTC, Honvéd, Újpest és a többi drukkereié. Az a lehetőség kizárt, hogy az MLSZ a magyar kormánnyal együtt annyira sem foglalkozik a futballszurkolók egészségével, mint az UEFA. Markus Söder bajor miniszterelnök azt mondta, görcsbe rándul a gyomra, ha arra gondol, hogy a müncheni drukkerek Budapestre utaznak a Szuperkupa-meccsre. Az enyém felfordul a próbamérkőzésnek nevezett budapesti emberkísérlettől.

Szolidaritás

Ha összeszámlálnánk, hogy a menekültválság kapcsán mely fogalmak hangzottak el a legtöbbször az Európai Bizottság illetékeseitől az eltelt öt évben, biztosan dobogós helyet szerezne a „külső határok védelme” és a „szolidaritás” kifejezés. Az előbbivel kapcsolatban nincs is vita, de az utóbbi még ma is vágyálomnak tűnik. A visegrádi államok – Szlovákiát kivéve – kezdettől fogva elzárkóznak a menekültek befogadásától, még arra sem hajlandóak, hogy segítő kezet nyújtsanak néhány gyermeknek a leégett leszboszi táborból. Ráadásul magukra hagyják azokat az uniós országokat, amelyek számára egyre nagyobb kihívást jelent az, hogy biztosítsák a mindennapi betévőt a bevándorlók számára. Pedig ha annyira komolyan veszi a magyar kormány az Evangélium üzenetét, és tényleg nem csak politikai eszköznek tartja a kereszténységet, akkor egy ilyen gesztussal rácáfolhatott volna a kétkedőkre. Szolidaritás nélkül azonban nincs egységes Európai Unió és nem létezhet uniós szellemiség. Ez az érték azonban kiveszőben van, amit az Ursula von der Leyen bizottsági elnök által ismertetett új uniós menekültügyi javaslat is bizonyít. Ennek értelmében ugyanis amelyik ország nem fogad be menekülteket, annak finanszíroznia kell az illegálisnak minősített bevándorló hazautaztatásának költségeit. Ez egyedül a szolidaritástól elzárkózó országnak jó hír, de rossz magának a menekültnek, és nem megoldás annak az országnak sem, amelyikben a menekült a kérelme elbírálására vár. A menekültkérdés öt éve osztja meg az EU-t, és Von der Leyen javaslatáról sem várható gyors döntés. A frontvonalban lévő mediterrán országok jóval többet vártak a bejelentéstől, csalódottak például amiatt, hogy Von der Leyen egy héttel korábbi ígéretével szemben mégis marad a dublini rendszer. Nemcsak az EU, hanem a soros uniós elnök német kormány számára is sorsdöntő kérdés egy közös uniós menekültpolitika elfogadása. Ám ha az EU - beleértve a Bizottságot - egyre kevésbé hű saját alapértékeihez, akkor még nehezebb lesz összefogni a közös Európánkat. 

Gömbös Gyula rulez

Éppen száz éve annak, hogy a magyar parlament sietősen megtárgyalta és elfogadta a numerus clausus törvényét, amely 1920. szeptember 26-án már hatályba is lépett. Azért kellett sietni vele, hogy az új felsőoktatási tanévben már föl lehessen állítani a keresztény fajmagyarságnak a jog eszközeivel megerősített és körölbástyázott védelmi frontvonalát a túl szaporának, túl intelligensnek és túl agresszívnek tekintett zsidó nemzetiséggel szemben. Azért írok nemzetiséget, mert jogilag végtére is a numerus clausus csinált a magyar zsidó felekezetből nemzetiséget azzal, hogy az 1867 óta izraelita vallású magyaroknak számító zsidóságot jogi értelemben nemzetiségnek minősítette. Szívesen mondanám, hogy tanulságos beleolvasni az országgyűlési naplóban a numerus claususról szóló vita jegyzőkönyvébe, de attól tartok, fölösleges. Az antiszemiták úgysem tanulnak belőle, sőt, érvkészletük újabb adalékokkal gazdagodik, s ismételten bizonyságot tesznek róla, hogy az antiszemita gondolkodás általában briliáns logikával párosul. Tán túl naiv vagyok, de a zsidógyűlölők okfejtésein még mindig képes vagyok meglepődni: így jártam vitéz jákfai Gömbös Gyulának a numerus clausus vitájában elhangzott felszólalásával is, amit most olvastam újra. Ha az ember zsidó világuralmi törekvésekről hall, akkor röhög vagy ásít, úgyhogy röhögve vagy ásítva túl lehet lépni Gömbös Gyula egyes sekélyebb gondolatmenetein. A tisztelt Házat vitéz jákfai vélhetően nem is lepte meg azon észrevételével, hogy a szabadkőművesség, amely szerinte a liberalizmushoz hasonlóan szintén nagyon szép jelszavakkal indult, tulajdonképpen semmi egyéb, mint egy nagy zsidó világuralmi törekvésnek az eszköze. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) De Gömbös Gyula képes volt ennél furfangosabb összeesküvések leleplezésére is. Az egykori katonatiszt páratlan ügyességgel bebizonyította beszédében, hogy hivatalosan hiába harcolt jelentős számú zsidó az első világháborúban a monarchia oldalán, és hiába kaptak több ezren vaskeresztet a szolgálataikért, voltaképpen megint a zsidók jártak jól. Gömbös Gyula ugyanis a halálozási statisztikai adatokból azt a következtetést vonta le, hogy a zsidók a számarányukhoz képest gyanúsan többen élték túl a háborút – magyarán a zsidók lényegében a magyar katonák kárára maradtak életben. Vitéz jákfait természetesen nem tévesztette meg az az adat sem, hogy a zsidók milyen sok vaskereszt-kitüntetésben részesültek, szerinte ez annak volt a bizonyítéka, hogy a zsidók az összeköttetéseik révén mindent el tudnak intézni maguknak. Megállapításából azt a tanulságot szűrte le, hogy „a világháborúban a zsidók száma az egyes államokban kifejtett ellenállás nagyságával fordított arányban van”. Tizenkét évvel később Gömbös már a magyar miniszterelnöki székben munkálkodott a keresztény fajmagyarság védbástyáinak megerősítésén, és 1942-ben Horthy szobrot avatott a tiszteletére. Szobrát büdös kommunisták robbantották fel – ebből gondolom, hogy közel az idő, amikor újra felállítják.