Sovány militarizmus vastag ideológiához tapad

A militarizált nyelv, miszerint a Covid-vírussal és minden egyébbel szemben „harcban állunk”, a jól működő, demokratikus államnak a pótléka csupán. Úgy tűnik, mintha az állam működne, de ez az intézményrendszer már régen nem az az állam, amit egykor annak gondoltunk – mondta lapunknak Pető Andrea történész, a Közép-európai Egyetem professzora.

– A „Készüljetek!”-kampány háborús kifejezésekkel operál. Miért ezt a stratégiát követik?

– A poszterek beleillenek abba a most zajló európai folyamatba, mely újra meghatározza az európai biztonságpolitikai teret. A második világháború utáni európai konszenzus az volt, hogy a hivatásos hadsereg, illetve annak egyre csökkenő számú, de egyre képzettebb fizetett szakalkalmazottai védik meg a civileket mint állampolgárokat. Több új kihívás, a Krím félsziget orosz elfoglalása, a 2015-ös migrációs hullám, a pandémia és a klímaváltozás azonban sok mindent megváltoztatott. Jelenleg egy átmeneti időszakban vagyunk, mikor a hivatásos hadsereg már, a civil hadsereg pedig még nem alakult át, hogy ezekre a kihívásokra válaszoljon. Ennek az átmeneti korszaknak a terméke ez a plakátkampány is, mely megkísérel részvételi alternatívát adni azoknak, akik szeretnének tenni valamit a saját és a közösségük biztonságának növeléséért.

– A plakátokon szóhasználata erős érzéseket, gondolatokat kelt. Miért ezt az érvelést használják?

– Azt a harciasságot, amit a plakátok propagálnak, Cas Mudde holland politológus „sovány” militarizmusnak nevezi. Azaz a lényegről, miért és milyen értékeket kell megvédeni, nem szól közvetlenül. És tudjuk, hogy minden „sovány ideológia” hozzátapad valamilyen másik, „vastag ideológiához”, mint amilyen a kommunizmus, a fasizmus vagy a liberalizmus. Így a folyamatot vezérlő állam határozza meg, hogy az eredmény demokratikus-republikánus vagy nacionalista-kirekesztő lesz-e. Teszi ezt annak függvényében, hogy milyen állam: olyan-e, mint a norvég, ahol a legelterjedtebb a civil militarizmus, vagy olyan, mint az illiberális polypore magyar. (Lásd bővebben keretes írásunkat.)

– E nyelvi hivatkozásoknak van kapcsolata a korábbi európai diktatúrák politikai hívószavaival?

– Magyarországon az állam fogalma került a heves viták középpontjába: milyen állam épül. Most a korábbi liberális alapokat és alapelveket kérdőjelezik meg és írják át. A különböző államberendezkedés miatt az állam által vezérelt militarizáció mást jelenthet Csehországban, mint Magyarországon. A demokráciát érintő veszély nem feltétlenül kívülről jön. Ebben a folyamatban a legnagyobb veszély az analogikus gondolkodás: ránézünk valamire, és mivel láttunk már valamit, amiről azt hisszük, hogy hasonló, azt gondoljuk, ez is olyan. Pedig lehet, hogy valami kívülről ismerősnek tűnik, de a valóságban egészen más folyamat eredménye. Érdemes hátralépni és megkérdezni, látjuk-e az egész képet, hogy érdemben meghatározhassuk? Ez az érdemi alternatíva felkínálásához is fontos.

– Milyen más nézőpont, válaszlehetőség adott?

– A militarizált nyelv, miszerint a Covid-vírussal és minden egyébbel szemben „harcban állunk”, a jól működő, demokratikus államnak a pótléka csupán. Úgy tűnik, mintha az állam működne, de ez az intézményrendszer már régen nem az az állam, amit egykor annak gondoltunk. Az, hogy a hadseregnek kell a „hadiállapotra” hivatkozva olyan feladatokat ellátni, mint a kórházigazgatás, amit az államnak kellene az adófizetők pénzéből a közjó érdekében finanszírozni, egyszerű pénzügyi manőver. Az amúgy is alulfinanszírozott szolgáltató- és egészségügyi szektorból további pénzeket kivonva kiemeli a folyamatot az állampolgárok teljességének ellenőrzése alól a kevesek ellenőrzése alá, akiket a hadsereg képvisel. A hadsereg, amint az összes többi állami szolgáltatás, az 1989 utáni neoliberalizációban összezsugorodott: a katonák száma és a rájuk fordított összeg is csökkent. De az valahogy megmaradt, hogy ha az emberek egyenruhást látnak – hiába olvastak sokan Svejkről –, azt hiszik, rend és biztonság lesz. A militarizmus ezt a korábbi bizalomra épülő biztonságérzést használja ki. A válasz erre nem lehet az, hogy a veszély létét tagadjuk. Ha egy állampolgár veszélyben érzi magát, nem lehet az a politikai válasz, hogy amit érez, az nincs. Ez csak a szélsőséges politikai szereplőknek kedvez. E helyett olyan működő állam alternatíváját kell kiépíteni, mely minden egyes állampolgárát védi és gondoskodik róla. És nem csak a kevés gazdagnak segít: legyenek azok egyenruhások vagy civilek.