Előfizetés

Az esszé hete

Azt állította Orbán Viktor (a Magyar Nemzetben közölt hosszú cikkében), hogy „a liberálisok politikai stratégiája arra épül, hogy a politika világát két részre osszák. A liberálisok egyfelől, akik tisztességes emberek (…), és vannak azok, akik elkóboroltak a liberalizmus térfeléről, mert tudatlanságból vagy ősi ösztönös gyűlöletből nem tudnak haladni a korral”. Ezzel szemben a tény az, hogy az Orbán által liberálisnak nevezett politikai erők (például Merkel vagy Macron) éppen hogy nem osztják ketté a politika világát, hanem széleskörű együttműködésre törekednek kereszténydemokraták, szociáldemokraták, zöldek és liberálisok között. Ellentétben az illiberális Orbánnal, aki azóta, hogy elkóborolt a liberalizmus térfeléről, csakis ellenséget lát maga körül. Van ő, és van vele szemben az egész világ. Tudatlanságból vagy ősi, ösztönös gyűlöletből? Esetleg önző hatalmi számításból? Azt is állította Orbán (esszének nevezett cikkében), hogy Magyarországon „2015 és 2019 között az egy főre eső nemzeti össztermék (GDP) 39,65 százalékkal nőtt”. Ezzel szemben a tény az, hogy még feleannyival sem. Az Eurostat adatai szerint ugyanis a 2015-ös 11 ezer 130 euróról 2019-re 13 ezer 180 euróra, vagyis 18 százalékkal emelkedett. Aki nem tud arabusul… Azt állította továbbá Orbán (ugyanott), hogy a lengyel elnökválasztáson „a baloldal jelöltje, mely mögött felsorakozott a Soros-hálózat, a brüsszeli elit és a nemzetközi média is, néhány hét alatt nagy küzdelemre késztette a nemzeti oldalt. Andrzej Duda végül kiélezett küzdelemben épphogy csak felül tudta múlni baloldali ellenfelét”. Ezzel szemben a tény az, hogy Varsó polgármestere, Rafal Trzaskowski nem baloldali, hanem a jobbközép Polgári Platform politikusa. A Polgári Platform pedig ugyanannak a jobboldali Európai Néppártnak a tagpártja, amelynek (felfüggesztve) a Fidesz. A szélsőjobbról nézve persze az is baloldal. Azt állította a Magyar Nemzet (cikkének címében): „elismerte Upor László, hogy betanították az egyetemfoglalást”. Ezzel szemben a tény az, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese ezt nem ismerte el. Levelében, amelyet a lap is ismertet, a következőket írta: a hallgatók által szervezett „szabadegyetem témája nem az volt, hogyan lehet elfoglalni, illetve blokád alatt tartani az egyetemet, hanem a modellváltással összefüggésben annak társadalomtudományi, politikai, filozófiai, művészeti vonatkozásait járták körbe”. A Magyar Nemzetnek álláshirdetést kellene feladnia: magyarról magyarra fordítót keresünk. Azt állította (ugyancsak a Magyar Nemzetben Földi László titkosszolgálati szakértő), hogy Lenin szelleme már a forrongó Amerikába is eljutott, miközben Moszkvában „Lenin viaszmása már nemkívánatos a mai orosz politikai szimbólumok között, így eltávolították addigi nyughelyéről”. Ezzel szemben a tény az, hogy nem távolították el, csupán a mauzóleum a járvány miatt egy ideig zárva volt, két hónapja azonban újra megnyitották a látogatók előtt. Nem ártana, ha egy volt hírszerző legalább a híreket elolvasná. 

Árnyék-Polt

Egy volt főügyész, megelégelve mindazt, ami a Polt Péter vezette ügyészségen történik, a DK felkérésére megpróbálja átvilágítani az elmúlt tíz év ügyeit; illetve megkísérel pontos képet felrajzolni arról, hogyan is működik manapság a vádhatóság, hogyan szolgálja ki a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Másként: Orbán Viktort. Ihász Sándornak – mert róla, a nem tudni mi okból eltávolított volt főügyészről van szó – az lenne a feladata, hogy rendszerező munkájával elősegítse, a szervezet 2022 után legyen képes átállni egy új, demokratikus modellre. Nincs, és nem is lesz könnyű helyzetben Ihász. Tudjuk, hogy a propaganda gépezet megpróbálja majd őt félresöpörni az útból, az ellene folyó büntető pert nagy üggyé, karaktergyilkosságra alkalmassá stilizálni. Ennek ismeretében pedig bátornak is nevezhetnénk a vállalását. Nem állítom biztosan, hogy ez váltotta ki a hatalom válaszlépését, sok egyéb oka is lehet a kormányzatnak erre, mindenestre megjelent a napokban egy közös közlemény, amelyet a BM, az ÁSZ, a Legfőbb Ügyészség, az OBH, az MNB (!), a Közbeszerzési Hatóság, a GVH és a Kúria (!) jegyez, és amelyben arról biztosítják a közvéleményt, hogy Magyarországon megfelelően harcolnak a korrupció ellen, hibátlanul érvényesülnek a jogállami elvek. Hogy egy ilyen hűségnyilatkozatban mit keres a Nemzeti Bank, illetve a Kúria, az csak akkor lenne talányos, ha nem ismernénk a NER működését. De ismerjük. Tudjuk, hogy felülről vezéreltek, nincs semmi önállóságuk, illetve amit ezzel kapcsolatban hangoztatnak, az álságos, hamis. Mégis: felkiáltójelet tettem a Bank és a Kúria mellé. Főként ez utóbbi zavar: vajh máris egy lépéssel közelebb jutottunk a bíróság bekebelezéséhez? Egy ilyen összefogás esetében vajon milyen lehetőségei lesznek majd Ihásznak? Ahhoz ugyanis, hogy eredményes legyen, rávilágítson arra, milyen mértékben tussolják el Magyarországon azokat az ügyeket, amelyek nyilvánvaló korrupcióra utalnak, de kellemetlenek a hatalomnak, igazi tényfeltáró munkára és sok-sok segítségre lenne szüksége. Márpedig ma a tényekhez jó esetben is csak bírósági pereken keresztül lehet közel jutni. És vajon mi lesz, ha már ez az út is lezárul? Ihász azt nyilatkozta: el kell érni, hogy bűn ne maradjon megtorlatlanul. Az elmúlt tíz évben viszont azt láttuk, hogy a most idézett közlemény közreműködői többségükben nem a jogállami elveket, sokkal inkább a sajátos politikai érdekeket szolgálták ki. Még akkor is, ha minden alkalommal arról biztosították a társadalmat – mint most is -, hogy ők szigorúan jogállami elvek alapján, a törvényeket betartva működtek. Nem úgy működtek. Döntéseiket, ha politikával átszőtt ügyről volt szó, a pillanatnyi politikai érdekek határozták meg. Másként: nem az intézmény ethosza – ha van neki ilyen -, hanem a felülről érkező utasítások, elvárások. Ihásznak – novemberben, a Gyárfás-ügyben – a bíróság elé kell állnia. Van miért félteni őt. Egy árnyék-Polt nagyon veszélyes lehet.   

Gyorsítanak

Ami engem illet, nem venném rossz néven, ha a kormány a járvány elleni védekezés jegyében olykor a koronavírusnak is odacsapna egyet. Értem én, hogy ez az ország az unortodox megoldások terepe, de javítaná a közérzetemet, ha tudnám, hogy ha tüneteket észlelnék magamon, izibe’ letesztelnének, ha fertőzött lennék, megvizsgálnák a környezetemben élőket, ha pedig megbetegednék, véletlenül se kerülhetnék olyan elátkozott helyre, mint a kiskunhalasi pókhálós kórterem, amely mellett kihasználatlanul vár a fene tudja mire tavaszi nagy büszkeségünk, a vadiúj járványkórház. Így viszont kelt bennem némi szorongást, hogy a vírus ellen egyelőre a vidéki szállodatulajdonosok vagyonának gyarapításával és sportlétesítmények építésével küzdünk. Ha pedig Varga Mihály pénzügyminiszter meg akart nyugtatni, amikor a hét elején bejelentette a Gazdaságvédelmi Operatív Törzs legfrissebb terveit, jelzem, sötétben tapogatózik. Csak feszültebb leszek, ha azt hallom: létrehoztak egy építőipari szakcsoportot, amelynek fő célja a beruházások meggyorsítása az engedélyezés és a környezetvédelmi hatásvizsgálatok egyszerűsítése révén. Az utóbbi hónapok tapasztalata szerint ugyanis az építésügyi engedélyezés ennél egyszerűbb már nem tud lenni ebben az országban. Kiváltképp ha a kormány és kiterjedt ügyfélköre szeretne felhúzni valamit, lényegében bárhol. Ha nem így lenne, nem kaphatott volna építési engedélyt egy ötemeletes ház a siófoki meteorológiai megfigyelőállomás közvetlen szomszédságában, veszélyeztetve a balatoni viharjelzést; nem tátongana egy luxusvilla krátere Tihanyban, a természetvédelmi terület közepén; és nem takarították volna el Virág Csaba főművét, az egykori villamos teherelosztót a budai Várból, hogy egy ismeretlen fukciójú építészeti nonszensz kerüljön a helyére. Nem lehetne most egy kicsit a tesztelésen gyorsítani?