Ami engem illet, nem venném rossz néven, ha a kormány a járvány elleni védekezés jegyében olykor a koronavírusnak is odacsapna egyet. Értem én, hogy ez az ország az unortodox megoldások terepe, de javítaná a közérzetemet, ha tudnám, hogy ha tüneteket észlelnék magamon, izibe’ letesztelnének, ha fertőzött lennék, megvizsgálnák a környezetemben élőket, ha pedig megbetegednék, véletlenül se kerülhetnék olyan elátkozott helyre, mint a kiskunhalasi pókhálós kórterem, amely mellett kihasználatlanul vár a fene tudja mire tavaszi nagy büszkeségünk, a vadiúj járványkórház.
Így viszont kelt bennem némi szorongást, hogy a vírus ellen egyelőre a vidéki szállodatulajdonosok vagyonának gyarapításával és sportlétesítmények építésével küzdünk. Ha pedig Varga Mihály pénzügyminiszter meg akart nyugtatni, amikor a hét elején bejelentette a Gazdaságvédelmi Operatív Törzs legfrissebb terveit, jelzem, sötétben tapogatózik. Csak feszültebb leszek, ha azt hallom: létrehoztak egy építőipari szakcsoportot, amelynek fő célja a beruházások meggyorsítása az engedélyezés és a környezetvédelmi hatásvizsgálatok egyszerűsítése révén.
Az utóbbi hónapok tapasztalata szerint ugyanis az építésügyi engedélyezés ennél egyszerűbb már nem tud lenni ebben az országban. Kiváltképp ha a kormány és kiterjedt ügyfélköre szeretne felhúzni valamit, lényegében bárhol. Ha nem így lenne, nem kaphatott volna építési engedélyt egy ötemeletes ház a siófoki meteorológiai megfigyelőállomás közvetlen szomszédságában, veszélyeztetve a balatoni viharjelzést; nem tátongana egy luxusvilla krátere Tihanyban, a természetvédelmi terület közepén; és nem takarították volna el Virág Csaba főművét, az egykori villamos teherelosztót a budai Várból, hogy egy ismeretlen fukciójú építészeti nonszensz kerüljön a helyére.
Nem lehetne most egy kicsit a tesztelésen gyorsítani?