Előfizetés

Mulandóság rózsaszínben

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.09.28. 10:30

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Karakteres színek és fontos üzenetek várják a látogatót Gáspár Annamária kiállításán. Az alkotó a nőket érintő társadalmi elvárások felől univerzális, filozófiai kérdésekhez is közelít.
Do you have a choice? Van választásod? E kérdést szegezi a nézőnek a Godot Galéria azonos című kiállítása, amely Gáspár Annamária különös atmoszférájú alkotásaiból kínál válogatást. A Young Generation Art Fair fődíját elnyerő képzőművész a női szerepek és elvárások, a közösségi és egyéni tapasztalatok egyszerre bensőséges és univerzális hálóját jeleníti meg a feltett kérdés mentén. A látogató a válasz nyomába eredhet, hangulatától és élethelyzetétől függően értelmezheti a vásznon megelevenedő színekből és jelentésrétegekből formálódó játékot, miközben elmerülhet az alkotó popkultúrához és fotórealizmushoz kötődő, a japán vizuális hagyományokat alkalmazó egyedülálló látásmódjában.
S hogy az említett hatások miként egyeztethetők össze a feminizmus felvetéseivel? Mi sem természetesebb – felelhetnénk a kiállítást látva. Míg helyenként a sztereotípiáknak megfelelő és megfeleltethető nőket és az őket körülvevő közeget, addig másutt nagyon személyes pillanatokat láthatunk. Eközben a háttérben az alkotások a művész számára elsődleges, mulandóság témáját is mozgásba hozzák: a festmények gyakran a Fortepan fotóalbumában, vagy bolhapiacon talált fényképeket idéznek meg. – Hol vannak már ezek a nők, akiket a felvételeken látunk? – tette fel az újabb kérdést, ezúttal lapunknak, Gáspár Annamária. – A fényképek szereplőinek ilyen mértékű beemelése rávilágít, mindaz, amit ma fontosnak tartunk, száz év múlva már sehol nem lesz. Épp ezért, amellett, hogy szeretném, ha a képek korlenyomatot is hordoznának, nem cél, hogy szocioképként funkcionáljanak, sokkal lényegesebb, hogy kiemeljék azt az erőt és kompetenciát, ami a nők kezében van.
A fotókat felelevenítő jeleneteken sokszor arc nélküli alakokat látunk, míg másutt, intim, közeli képeken a művész önmagát festi. Ám elmondta, ezek a munkák mégsem önarcképként készültek: itt is a lét és az identitás kérdései állnak fókuszban. Így van ez a galéria kiemelt pontján látható Detox című képpel is, amelyen az alkotó önmagát sokszorosítva jeleníti meg. A festmény, álláspontja szerint a küzdelmeinket ábrázolja: a függőségeket, negatív gondolatokat, depressziót, szerhasználatot, a közösségi médiához való kötöttségeinket, mindazt, amellyel ő maga, és bizonyára a néző is sokszor szembesül. Van azonban lehetőség a lecsendülésre is szerinte: a sűrű tevékenységekkel szemben légüres tér formálódik.
Ez a kettősség, a figuralitás és a téradás számos ponton érzékelhető, ám talán ennél is jelentősebb a látogató számára elsőre esetleg meghökkentő, karakteres színhasználat, amely többnyire a rózsaszín, arany, fekete és piros árnyalatait jelenti. Gáspár Annamária elárulta, az ebből fakadó giccs-hatással szeretne rájátszani az ironikus tartalomra is, de az egyes színek önmagukban is meghatározók: az arany például valamiféle fájdalmas hangulatot hordoz (használata a japán művészettel való szoros kapcsolatából is fakad), egyszerre kiemel és elidegenít; miközben a rózsaszín számára a jól-lét, a harmónia, az életigenlés színe: kifejezi, hogy minden mögött van valami jó, csak időnként meg kell kaparnunk a felszínt, hogy feltáruljon. Ez az irányultság a képeken a spiritualitásban, illetve a buddhista filozófiához kötődő gondolatiságban is jelen van, amely szintén visszatér a mulandóság kérdéséhez. –
Megnyugtató a tudat, hogy amit most problémának érzünk, távolabbról nézve már nem is az. A fényképekre nézve tudatosíthatjuk a távolságot: a képek szereplői nagy valószínűséggel már halottak; s hamarosan mi is azok leszünk – jegyezte meg. Ám hozzátette, ez nem szomorúságot hordoz, inkább azoknak a keleti kultúrákban is jelenlévő eszméknek a továbbvitele, miszerint csak egy állandó van; minden elmúlik; semmi sem tökéletes; lássuk meg a szépet a tökéletlenben is. – Szándékom szerint a képeken is ez jelenik meg: mindegyiknek van első és hátsó rétege. Az első egy élethelyzetet, konfliktust, érzést ábrázol, míg ami mögötte van, a tér vagy a textúra a végtelent hordozza, az abban való hitet, hogy minden egy gondolat. Noha azt szeretném, ha a képeim az adott helyzetben mondanának valamit a nézőnek, nem akarom megoldani velük a mulandóságot.
Infó: Gáspár Annamária: Do you have a choice? Godot Galéria Nyitva: október 10-ig.

Bartókot és Beethovent ünnepelték

Varga Péter
Publikálás dátuma
2020.09.27. 19:41

Fotó: Benkő Sándor / Concerto Budapest
Bartók Béla halálának napján a Concerto Budapest műsorában végül az előzetesen meghirdettel szemben Beethoven művei is szerepeltek, de nem kellett csalódottan távoznunk.
Sorra maradnak el mostanában a meghirdetett hangversenyek, és hogy a megmaradtakon előadóként részt venni, a nézőtéren ülni bátorság-e vagy vakmerőség, arra lehetetlen  válaszolni. A Concerto Budapest mindenesetre megtartotta a Zenakadémián ünnepi hangversenyét Bartók Béla halálának 75. évfordulóján. Előzetesen egy nappal előbb értesítést kaptunk, miszerint a zenekar döntése értelmében az Ünnepi Nyitókoncert programja módosul. Mi tagadás, alaposan megváltozott, Bartók II. zongoraversenye helyett Beethoven B-dúr koncertjét játszotta Berecz Mihály és a zenekar, a Kékszakállú helyett pedig Bartók Táncszvitje, és az utolsónak megírt nagy Beethoven mű, az op. 135-ös vonósnégyes lassú tételének vonószenekarra átírt változata hangzott el, vagyis az eredetileg tervezett műsorból csak a Zene húros hangszerekre ütőkre és celestára szerepelt. Ez, és nyilván a megszorító intézkedések nyomták rá a bélyegüket az elsőként elhangzott számra Táncszvitre, amely nem különösebben megragadóan szólalt meg. A zenekar tagjai közül sokan - bár nem mindenki – viseltek maszkot. Nyilván nem tehették ezt a fúvósok, és  számosan érezhették úgy, nem tudnak megfelelő módon muzsikálni a szájuk előtt lévő textildarabbal, legyenek bár hegedűsök vagy ütősök. Mindenesetre a viszonylag kis színpadot betöltötte a zenekar, és csak remélni lehet, nem járnak úgy, mint a Nemzeti Filharmonikusok, akik 25-i hangversenyüket törölték, mert több tagjuk szoros kontaktusba kerültek fertőzött személyekkel. A nézőtéren talán a székek negyede volt foglalt, nyilván ez sem hatott jótékonyan a zenészekre, még ha tudták is, ez nem a produkciójuk iránti érdektelenség miatt van. Amire a későbbiekben nem is lett volna oka még egy zsúfolt teltháznak sem. A fiatal Berecz Mihály játéka rögtön egy más világba repített minket, és a Concerto becsületére legyen mondva, a versenymű második lassú, és harmadik tételében már felnőtt hozzá. Berecz nem virtuóz zongorista. Berecz nem elmélyült zongorista. Nincs az az érzésünk őt nézve, hogy valami különlegeset művel, mert nem akar felkent zongoragurunak látszani, külsődlegességekkel kitűnni. Amit csinál, az persze virtuóz, ha kell, de nem gondolja túl, olyan természetesen jönnek keze alól a hangok, amelyeket nagyon meggondoltan el tud helyezni a bonyolultabb szólamszövésekben. Nagyon szépen zenélt a lassú tételben, bár többen tudnának így játszani, de ez is könnyedén megoldott feladatnak tűnt, miközben a zene mélyére hatolt, kivételes pillanatokat teremtve. Nagy-nagy sikere volt. A Conceto Budapest és karmestere igazi tudását a Zenében mutatta meg, itt már hallatszott, az alapos felkészülés eredménye, a kiművelt vonóshangzás, a pontos zenekari játék, a sokszor élményszerűen berobbanó ütősök, aminek eredménye sokatmondó Bartók-tolmácsolás lett, szintén hatalmas sikerrel. Infó: Bartók Táncszvit, Beethoven B-dúr zongoraverseny, Beethoven Lento assai, Bartók: Zene húroshangszerekre, ütőkre és celestára Berecz Mihály zongora, Concerto Budapest, karmester: Keller András szeptember 26., Zeneakadémia

Sajátos emlékezés

A Magyar Nemzet cikkírója a komponista halálának 75. évfordulójára időzített cikkében Bartók-idézetekkel kívánja igazolni, hogy a zeneszerző nem emigrált, ez szerinte hamis hír. Idézzük: „A politikailag korrektebb „haladó” értelmiségi pedig azt is tudni véli, hogy Bartók a Horthy-fasizmus elől kényszerült menekülni. Ez persze nem igaz, de jól van kitalálva, és azóta is működik.” Vegyük le tehát az egyik legelismertebb Bartók-kutató Tallián Tibor könyvét a polcról, és idézzünk mi is az ott bőven szereplő Bartók-írásokból. Mert hát úgy terjeszthetünk hamis hírt és hazugságot, ha nem mutatunk be mindent, amit ismerünk. Aligha hiszem, hogy MN publicistája, ezeket a mondatokat ne olvasta volna, ne tudna róluk. Mert igen, lehet úgy is hazudni, hogy „ösmerjük” az igazságot, legföljebb úgy nem „kutyanehéz”. Tehát: „Tulajdonképpen az lenne a kötelességem, hogy kivándoroljak, ameddig még lehet”. Azután: „Legszívesebben teljesen hátat fordítanék Európának. De hová menjek?”(1938). 1940-ben pedig az amerikai meghívással kapcsolatban: „Ennek az útnak egyáltalán nem örülök, de most már meg kell történnie. … De számolni kell azzal, hogy rövidesen tűrhetetlen lesz a helyzet, egy olyan ember számára, akinek élete tulajdonképpen állandóan a nyilvánosággal van kapcsolatban. Ezért már most gondolok a jövőben esedékes tennivalókról és meg szeretném tudni, milyen lehetőségek volnának az U.S.A.-ban való elhelyezkedésre”. És az elindulás előtt. „Ez az utazás voltaképp ugrás a bizonytalanságba a biztos elviselhetetlenből. … De nem tehetünk semmit; egyáltalán nem kérdés: így kell lennie; mert így kell lennie /.../”. Az MN-ben idézett sorok Bartók Amerikában írt leveleiből nem másról szólnak, hogy Bartók annyira nem érezte jól magát ott, hogy szívesen jött volna vissza, haza, legyen itt „akármiféle is a helyzet”. És még valami: az emigráció nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki mindenét magával hurcolva, az egyszer majd lehetséges visszatérésről, vagy legalábbis az időleges látogatásokról teljesen lemondva távozik hazájából, legyen bármi is az indítéka. 

"Még nem késő ám, nem ciki, tényleg, sőt, inkább dicső, keresztényi gesztus lenne elismerni, hogy kicsit túltoltuk"

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.09.27. 18:45

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Énekszóra indult el a Hősök teréről a fegyelmezett, kicsikből és nagyokból, biciklisekből és rolleresekből álló maszkos demonstrálók tömege, amelyet az összetartozást és a művészi szabadságot képviselő piros-fehér báb vezetett.
"Mindnyájan akik itt összegyűltek, mindenki, akinek fontos az egyetemi autonómia, a művészet szabadsága, SZFE-sek és nem SZFE-sek, egyetemisták és nem egyetemisták, egyszóval mindenki! Igen, a nem egyetemistákat is említettem, hozzájuk is szólnék, azokhoz, akik nem voltak és nem is lesznek talán azok, mert nekik is érdekük az, az ő életüket is befolyásolni fogja, hogy hazánkban a művészet szabad lesz-e, vagy nem, hogy lesz-e egyetemi autonómia, vagy nem, mi több, lesz-e teljes tanszabadság, vagy nem. Csatolnék ide még egy elemet, hogy sajtó és szólásszabadság lesz-e. Szégyenszemre ezzel is kell foglalkoznunk Magyarországon a XXI. században. A pofámról kellene lesülnie a bőrnek, hogy ezeket az egyetemes, elemi értékeket egyáltalán szóba hozom, de nem sül le. Ilyen korba érkeztünk" ‐ e szavakkal kezdte felszólalását Kocsis Gergely színész, az SZFE egykori diákja és tanára a Hősök terén, ahonnan békés demonstráció indult vasárnap délután. A színész felszólalásában felidézte a korábbi "hagyományosnak mondható" Vas utcai tüntetéseket, és az élőláncot, amelyben sok ezren együtt juttatták el a chartát a parlamenthez, mint mondta, "lehetett látni, hogy ez már régen nem az SZFE ügye." Letették a chartát egy kőoroszlán mancsaihoz, de nem tőle vártak reakciót a követelésekre. "Úgy gondolhatják, minek is erre reagálni, hisz ez alap. Tán hazánk döntéshozói is úgy vélik titokban, hogy a művészet, az oktatás, a sajtó szabadsága alapérték minden modern ember gondolkozásában. Ezt kell gondolniuk, ha beismerik, hogy Európában élnek a XXI. században. Ám valamiért ezt nem akarják el, vagy beismerni." Ezután a döntnökökhöz intézte szavait: "Még nem késő ám, nem ciki, tényleg, sőt, inkább dicső, hogy azt ne mondjam, keresztényi gesztus lenne elismerni, hogy kicsit túltoltuk, na, kezdjük elölről, az alapoktól; magyar nemzeti érdek. Ez a magyar nemzeti érdek." Majd folytatta: "de lehet, hogy az egyre népesebb ifjúság autonómia és szabadságvágya már nem felfogható, nem átélhető azok számára, akik saját egyetemi éveiket nyilván elfeledve már egy szétszálazhatatlan erőtérből, hatalmi érdekszövetségek mátrixából figyelnek rátok, fiatalokra. Próbáljuk hát meg újra és újra segíteni őket a megértésben. Ez a mai esemény is ennek érdekében jött létre."
Ezt követően énekszóra indult el a fegyelmezett, kicsikből és nagyokból, biciklisekből és rolleresekből álló maszkos demonstrálók tömege, amelyet az összetartozást és a művészi szabadságot képviselő piros-fehér báb vezetett.
Végül karneváli hangulatban gólyalábasok, zenészek, színes bábok és több száz szolidaritást vállaló társaságában, vastaps kíséretében érkezett meg az SZFE új őrszeme a Vas utcába, akiről korábban Kocsis Gergely beszédében azt mondta: "hátha jobban látszik majd, mondjuk mint én, hátha felfigyel rá az MTI is netán."

A kuratórium bekérte a sztrájkban résztvevők listáját

Folytatódtak a sztrájktárgyalások is a Színház- és Filmművészeti Egyetem sztrájkbizottsága, a munkáltató és a kuratórium képviselője között. Az egyetem munkatársai és dolgozói szeptember 24-én figyelmeztető sztrájkot tartottak, amelynek idején az Ódry Színpadon az SZFE mellett kiálló nyilatkozatokat olvasták fel; ezt követően a kuratórium a kancellártól bekérte a résztvevők név szerinti listáját – derül ki az intézmény sajtóközleményéből. Mint írják a sztrájkbizottság nem értett egyet a lista kiadásával, ezért kérték a kancellárt, ezt jelezze a kuratórium felé, és hívja fel a figyelmet arra, ezek az adatok kizárólag a bérszámfejtés céljaira használhatók fel (amit nem a kuratórium végez), azután törölni kell azokat a törvény értelmében. „A sztrájkbizottság tagjai bejelentést tesznek a NAIH-nál, véleményük szerint már az adatok kikérése is jogszerűtlen, ebből következően se célja, se jogalapja nem volt az adatok átadásának.” A tárgyalások negyedik napján a kuratórium ügyvédje írásban felszólította a kancellárt, hogy adjon meghatalmazást a munkáltató nevében az ügyvédi irodának, hogy a sztrájkot megtámadhassák a bíróságon. Miután ezt az egyetem kancellárja megtagadta, a kuratóriumtól kapott felszólítást, melynek értelmében kötelessége aláírni a meghatalmazást – olvasható az egyetem közleményében. „Mit teszünk mi ezek után? Szembeszállunk. A jog minden eszközével. – folytatódik a közlemény – Tudjuk és hisszük, hogy a sztrájkunk törvényes, reméljük, hogy jogállamban élünk, tartunk tőle, hogy a puszta megfélemlítés a cél. Állunk elébe a bíróság ítéletének. Listázhatnak és fenyegethetnek minket, a jog és az igazság mellettünk áll.”

Megvan az új helyszín

Lajos Tamás, az SZFE kuratóriumának tagja a minap az ATV Híradójában elmondta, az oktatáshoz megvan a helyszín és megvannak a tanárok is. Hangot adott azon véleményének is, miszerint a sztrájkra készülő tanárok követelései politikai követelések, mivel a kuratórium a magyar jogszabályok által adott és megengedett keretek között vont magához jogokat. Szavaira a HVG megkeresésére az egyetem hallgatói részéről Szurdi Panni reagált: „Értelmetlennek látunk egy külső helyszínen megvalósuló alternatív oktatást, valamint fizikai képtelenségnek tűnik részt vennünk benne. Ha akarnánk sem lehetnénk egyszerre két helyen. Hallgatók nélkül nincs oktatás, a hallgatók pedig itt vannak a Vas utcában”, hozzátette, az SZFE szeptember 14-én elkezdte a félévet. Továbbá hangsúlyozta, „amennyiben a kuratórium a magyar jogszabályok szerint vont magához jogokat, úgy a magyar jogszabályok lehetővé teszik az alkotmányellenes és antidemokratikus hatalomátvételt.” Vasárnap tette közzé Facebook-oldalán a feljelentéseiről ismert Tényi István, hogy helyszíni járványügyi vizsgálatot kért az egyetem ügyében. Mint arról lapunk is beszámolt, Upor László felmondási idejét töltő rektorhelyettes a hétfői sajtótájékoztatón elmondta, a tanév elindulását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kontaktórákkal párhuzamosan növekedett a pozitív Covid-tesztek száma, ezért szigorították az egyébként is szigorú járványügyi előírásokat, hogy a kockázatot minimalizálják.

Új platform

Mivel a jelenlegi vezetés felmondási ideje szeptember 30-án lejár, az egyetem hivatalos kommunikációs felületeire (honlapjára és közösségi oldalaira) október 1-től várhatóan csak a még nem ismert új vezetés jóváhagyásával kerülhet fel információ – jelezték az intézmény Facebook-oldalán. „Kérjük, hogy azok, akik továbbra is szeretnék követni az SZFE egyetemi autonómiáért folytatott harcával kapcsolatos híreket, kövessék a Színház- és Filmművészeti Egyetem HÖK oldalát, illetve a Független Szabad Egyetem nevű Facebook-oldalt” – olvasható a bejegyzésben.