Gáspár Annamária;Godot Galéria;

2020-09-28 10:30:00

Mulandóság rózsaszínben

Karakteres színek és fontos üzenetek várják a látogatót Gáspár Annamária kiállításán. Az alkotó a nőket érintő társadalmi elvárások felől univerzális, filozófiai kérdésekhez is közelít.

Do you have a choice? Van választásod? E kérdést szegezi a nézőnek a Godot Galéria azonos című kiállítása, amely Gáspár Annamária különös atmoszférájú alkotásaiból kínál válogatást. A Young Generation Art Fair fődíját elnyerő képzőművész a női szerepek és elvárások, a közösségi és egyéni tapasztalatok egyszerre bensőséges és univerzális hálóját jeleníti meg a feltett kérdés mentén. A látogató a válasz nyomába eredhet, hangulatától és élethelyzetétől függően értelmezheti a vásznon megelevenedő színekből és jelentésrétegekből formálódó játékot, miközben elmerülhet az alkotó popkultúrához és fotórealizmushoz kötődő, a japán vizuális hagyományokat alkalmazó egyedülálló látásmódjában.

S hogy az említett hatások miként egyeztethetők össze a feminizmus felvetéseivel? Mi sem természetesebb – felelhetnénk a kiállítást látva. Míg helyenként a sztereotípiáknak megfelelő és megfeleltethető nőket és az őket körülvevő közeget, addig másutt nagyon személyes pillanatokat láthatunk. Eközben a háttérben az alkotások a művész számára elsődleges, mulandóság témáját is mozgásba hozzák: a festmények gyakran a Fortepan fotóalbumában, vagy bolhapiacon talált fényképeket idéznek meg. – Hol vannak már ezek a nők, akiket a felvételeken látunk? – tette fel az újabb kérdést, ezúttal lapunknak, Gáspár Annamária. – A fényképek szereplőinek ilyen mértékű beemelése rávilágít, mindaz, amit ma fontosnak tartunk, száz év múlva már sehol nem lesz. Épp ezért, amellett, hogy szeretném, ha a képek korlenyomatot is hordoznának, nem cél, hogy szocioképként funkcionáljanak, sokkal lényegesebb, hogy kiemeljék azt az erőt és kompetenciát, ami a nők kezében van.

A fotókat felelevenítő jeleneteken sokszor arc nélküli alakokat látunk, míg másutt, intim, közeli képeken a művész önmagát festi. Ám elmondta, ezek a munkák mégsem önarcképként készültek: itt is a lét és az identitás kérdései állnak fókuszban. Így van ez a galéria kiemelt pontján látható Detox című képpel is, amelyen az alkotó önmagát sokszorosítva jeleníti meg. A festmény, álláspontja szerint a küzdelmeinket ábrázolja: a függőségeket, negatív gondolatokat, depressziót, szerhasználatot, a közösségi médiához való kötöttségeinket, mindazt, amellyel ő maga, és bizonyára a néző is sokszor szembesül. Van azonban lehetőség a lecsendülésre is szerinte: a sűrű tevékenységekkel szemben légüres tér formálódik.

Ez a kettősség, a figuralitás és a téradás számos ponton érzékelhető, ám talán ennél is jelentősebb a látogató számára elsőre esetleg meghökkentő, karakteres színhasználat, amely többnyire a rózsaszín, arany, fekete és piros árnyalatait jelenti. Gáspár Annamária elárulta, az ebből fakadó giccs-hatással szeretne rájátszani az ironikus tartalomra is, de az egyes színek önmagukban is meghatározók: az arany például valamiféle fájdalmas hangulatot hordoz (használata a japán művészettel való szoros kapcsolatából is fakad), egyszerre kiemel és elidegenít; miközben a rózsaszín számára a jól-lét, a harmónia, az életigenlés színe: kifejezi, hogy minden mögött van valami jó, csak időnként meg kell kaparnunk a felszínt, hogy feltáruljon. Ez az irányultság a képeken a spiritualitásban, illetve a buddhista filozófiához kötődő gondolatiságban is jelen van, amely szintén visszatér a mulandóság kérdéséhez. –

Megnyugtató a tudat, hogy amit most problémának érzünk, távolabbról nézve már nem is az. A fényképekre nézve tudatosíthatjuk a távolságot: a képek szereplői nagy valószínűséggel már halottak; s hamarosan mi is azok leszünk – jegyezte meg. Ám hozzátette, ez nem szomorúságot hordoz, inkább azoknak a keleti kultúrákban is jelenlévő eszméknek a továbbvitele, miszerint csak egy állandó van; minden elmúlik; semmi sem tökéletes; lássuk meg a szépet a tökéletlenben is. – Szándékom szerint a képeken is ez jelenik meg: mindegyiknek van első és hátsó rétege. Az első egy élethelyzetet, konfliktust, érzést ábrázol, míg ami mögötte van, a tér vagy a textúra a végtelent hordozza, az abban való hitet, hogy minden egy gondolat. Noha azt szeretném, ha a képeim az adott helyzetben mondanának valamit a nézőnek, nem akarom megoldani velük a mulandóságot.

Infó:

Gáspár Annamária: Do you have a choice?

Godot Galéria

Nyitva: október 10-ig.