A gomb ugyan fényes, de túl nagy a kabát

Évente tízezer látogató keresi fel a somogyvári nemzeti emlékhelyet, amely nagyjából hétmillió forintos bevételt hoz bő negyvenmilliós kiadás mellett - mindezt egy másfélmilliárdos fejlesztés után.

Az igazi kirándulóidő ellenére ottjártunkkor is teljesen üres volt a parkoló a somogyvári Szent László Nemzeti Emlékhelynél. Az épület környéke is kihalt, csak egy bicikli árválkodott a tárolóban, a kiállítótérben pedig két fiatal nő unatkozott a pult mögött. Közeleg a dél, de vendég egy sem akadt látogatóközpontban, amelyet 2015 decemberében avatott fel L. Simon László akkori fideszes államtitkár és Móring József Attila, a térség KDNP-s országgyűlési képviselője.

- A gomb már fényes, varrjunk hozzá kabátot! – jelentette ki utóbbi az átadóünnepségen, utalva arra, hogy a három részből álló interaktív kiállítás csak az első lépés, s a következőkben a hegy tetején álló kolostorromokat kell vonzóvá tenni. Ezek egyébként meglehetősen messze, nagyjából húsz perc sétára találhatók a látogatóközponttól, nem véletlenül mondta már az építkezés előtt a Somogyvár-Kupavárat 1972 óta kutató és feltáró régész, Bakay Kornél, hogy az illetékesek fordítva ültek a lovon. Szerinte ugyanis értelmetlen volt a műemlékhez szervesen nem kapcsolódó központba ölni a pénzt a romok megóvása és fejlesztése helyett.

Az elmúlt öt év a terület legjobb ismerőjét igazolta: a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-től kikért adatok szerint évente nagyjából 10 ezren látogatják a Szent László nemzeti Emlékhelyet. Összehasonlítva a hasonló adottságú dunántúli helyszínekkel a mohácsi csata emlékhelyét nagyjából kétszer, a pákozdi katonai emlékhelyet nagyjából hétszer ennyien keresik fel évente. Az pedig Steinmetz Ádám jobbikos országgyűlési képviselő írásbeli kérdésére a Miniszterelnökségtől kapott válaszból derült ki, hogy az évi valamivel több, mint hétmilliós bevétel bő 40 milliós kiadással párosul, vagyis a somogyvári emlékhely a 1,5 milliárdos fejlesztést követően is masszív veszteséget termel.

Ezek után nem csoda, hogy nemhogy a beígért fejlesztések váratnak magukra, de még a korábbi attrakciók is elenyésznek. A látogatóközpont feletti parkban anno négyezer szőlőtőkét, gyümölcsfákat ültettek, levendulást hoztak létre, ottjártunkkor viszont alig néhány szőlővessző kornyadozott a lekerített részen. A megkérdezett helyiek szerint évek óta ígérgetik, hogy pótolják a kipusztult növényeket, de erre szerintük nagyjából ugyanakkora az esély, mint L. Simonnak a látogatóközpont avatásán elhangzott ígéretére. A politikus által vázolt tervek szerint ugyanis az is a célok között szerepelt, hogy bemutassák a középkori Magyarország legnagyobb, 1091-ben Szent László király alapította apátságát további fejlesztésekkel, a hajdani várfal, a bazilika és a kolostor részleges helyreállításával.

A látogatóközpont építését egyébként nemcsak Bakay kifogásolta. Több megyei muzeológus szakember szerint is előbb az apátsági helyszínt kellett volna fejleszteni – ám erre alig jutott a forrásból –, s csak utána kellett volna megépíteni a kiszolgálólétesítményeket, de még véletlenül sem a Kupavártól jó kilométernyire található helyszínen. Azt a somogyvári kormánypárti lobbi számlájára írták, hogy mégis a tájba amúgy harmonikusan illeszkedő épületre esett a választás. A hajdani megyeszékhely, ma bő másfélezres falu ugyanis igazi "Fidesz-KDNP-s kádernevelő": két országgyűlési képviselő – Móring mellett Gelencsér Attila –, a megyei kormánymegbízott és a megyei közgyűlés elnöke is a településről került a politikába.