Műsor

Azt nyilatkozta a minap a Politicónak Viviane Reding, az Európai Bizottság volt alelnöke, hogy mindent megtettek a demokratikus államrendet szétverő magyar miniszterelnök megállítása érdekében, de sajnos nem voltak eszközeik a probléma kezelésére. Ez azonban a nyilvánosságra, a média igába hajtására biztosan nem áll. A politikai ügyekben olykor fogatlan oroszlánnak tűnő EB versenyjogi kérdésekben igazi alfahím, amely a Microsoftot és Google-t is térdre tudta kényszeríteni: az Orbán-kormány megregulázásához sem a képesség hiányzott eddig, hanem az akarat.

Legújabban a Klubrádió esete világított rá, mennyit számítanak Magyarországon az európai jogi normák. Ha ugyanis a frekvenciaosztó médiatestület mindenkivel szemben betartatná a lex Klubrádiót, akkor az összes hazai adónak el kellene hallgatnia, mert mindegyiknek volt már legalább két olyan kategóriájú adminisztratív bakija, ami miatt az utolsó kormányfüggetlen csatornát némaságra ítélték. A mindig azonos irányú diszkrimináció nemcsak az európai versenyszabályokat sérti (a „köztévé” egymaga többet költ a migránshíradók közé ékelt ráhordó műsorokra, mint az összes piaci szereplő együttes költségvetése, a KESMA-t pedig eleve kivették a versenytörvény hatálya alól), hanem az Alapjogi Chartának a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát előíró passzusát is: azaz ok és jogalap is lenne a közbeavatkozásra.

A napokban a korábbi kettő mellé egy harmadik magyar média-panaszbeadvány is megérkezett Brüsszelbe, amivel Bizottság ismét döntési helyzetbe került. Ha a médiahatóság függetlenségét előíró irányelv semmibevételét ugyanúgy szó nélkül hagyják, mint azt, hogy a kormányszócső MTVA és KESMA agyonnyomja a piacot, nehéz lesz megcáfolni, hogy a sajnálkozás csak olyan műsor, amit az uniós jog érvényesítése helyett vetítenek nekünk.