Sötét török játszma

Külső nyomásgyakorlás nélkül nem ér véget a hegyi-karabahi konfliktus. Azerbajdzsán tehetősebb ugyan, de egy elhúzódó háborút Baku sem engedhet meg magának.

Egyelőre nem látszik esély arra, hogy véget érjen az Azerbajdzsán és Örményország között a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah miatt hétvégén kitört fegyveres konfliktus. A kialakult helyzettel Franciaország, Németország és Nagy-Britannia indítványára az ENSZ Biztonsági Tanácsa is foglalkozott az este kezdődött ülésén.

Mind egyértelműbb, hogy Törökország erőteljesen beavatkozott a konfliktusba. Jereván azt állítja, hogy egy török F-16-os vadászgép Azerbajdzsán légteréből lelőtt egy örmény SzU-25-ös harci gépet, ami közvetlen katonai részvételt jelentene. A közvetettre előzőleg is számos jelzés volt: az azeri hadsereg Törökország által gyártott drónnal hajtotta végre keddi, az örmény Vardenisz régió elleni támadását, amelyben egy polgári személy vesztette életét. A törökbarát Szíriai Nemzeti Hadsereg pedig, amely Bassár el-Aszad szíriai elnök bukását akarja elérni, közölte, hogy fegyveresei mostantól az azeri erők oldalán harcolnak.

Recep Tayyip Erdogan török elnök, aki már vasárnap segítséget ígért a „testvéri” azeri népnek, regionális hatalommá akarja megtenni Törökországot, illetve látványos akciókkal elterelni a figyelmet hazája egyre súlyosabb belső gondjairól. Ankara már eddig is tevőlegesen kivette a részét a szíriai és a líbiai polgárháborúból. Egyes feltételezések szerint a Hegyi-Karabah ügyeibe való beavatkozással az lehet Erdogan célja, hogy ezekben a konfliktusokban jobb pozícióba kerüljön Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szemben.

A túlnyomórészt az ankarai kormány befolyása alatt álló török média az azerieket az agresszor által megtámadott nemzetnek állítja be, amelyik segítségre szorul. Erdogan propagandagépezetét ismét csúcsra járatják.

Katonai elemzők szerint egyelőre nem világos, meddig tart majd a konfliktus. Hegyi-Karabah 1994 óta Örményország befolyása alatt áll, de az azeri hadsereg ma már jóval erősebb az örménynél. Szinte minden Baku mellett szól, s nem csak azért, mert Azerbajdzsánban 10 millióan, Örményországban viszont csak 3 millióan élnek. Az olaj árának emelkedése miatt az azeri gazdaság jóval erősebb lábakon áll, Baku az elmúlt években átlagosan 2,24 milliárd dollárt fordított a hadsereg modernizálására, Jereván csak 625 milliót. Az azeri haderő például négyszer annyi páncélossal és kétszer annyi harci repülőgéppel rendelkezik, mint az örmény.

Ettől függetlenül egy elhúzódó háborút Baku sem engedhetne meg magának, ennyi forrással nem rendelkezik. A tisztek kiképzésével például nem áll jól Ilham Aliyev rezsimje, igaz, a hadsereg esetleges megtizedelése Örményországot sokkal jobban sújtaná. Oroszország szállít ugyan fegyvereket Jerevánnak, de az üres örmény államkassza miatt csak hitelre. Moszkva stratégiai szempontból fontos katonai bázist működtet örmény területen, de a Kremlnek nem áll érdekében beavatkozni a konfliktusba, ezért mindkét felet visszafogottságra szólította fel.

Gyors lezárásra azonban nem lehet számítani, hiszen Hegyi-Karabah sorsa mind az azeriek, mind az örmények számára nemzeti ügy. Azt, hogy a jereváni belpolitikára mekkora hatást gyakorol a kérdés, jelzi: Nikol Pasinján miniszterelnök hosszú idő után az első jereváni politikai vezető, aki nem a karabahi fővárosban, Sztyepanakertben született. Ez persze nem jelenti azt, hogy a vitatott területet illetően kevésbé hazafias politikát folytatna elődeinél. Miután 2018 májusában beiktatták kormányfőnek, rögtön Hegyi-Karabahba utazott, amit „Örményország elválaszthatatlan részének” nevezett.

Egyértelmű, hogy külső nyomásgyakorlás nélkül nehéz lesz leállítani a konfliktust, ám Törökországnak jelenleg épp a háborús viszonyok fenntartása az érdeke. A brit Guardian összesítése szerint kedd estig mintegy százan vesztették életüket az összecsapásokban, köztük legkevesebb 11 polgári személy. 2016 áprilisában, a legutóbbi hasonlóan súlyos harcokban egy amerikai külügyi illetékes becslése szerint öt nap alatt mintegy 350-en vesztették életüket a két oldalon.