Mi volna a kihívás? „Korszakunkat két ideológia, két értékrend, két világlátás (s valójában két világ) konfliktusa határozza meg. Az egyik oldalon állnak azok a globalista és liberális erők, amelyek a nemzettudat, a nemzetállamok, a hagyományos keresztény értékek és erkölcsök, valamint az évszázadok óta működő intézmények és szokások felszámolásával fel akarnak építeni egy szép új világot, amelyben létrejön a világtársadalom és világállam, ahol a vallások feloldódnak egymásban és hosszú távon eljelentéktelenednek, ahol a fajok keverednek, s minden egyén kozmopolita világpolgárrá (de legelsősorban szolgalelkű fogyasztóvá) válik. A másik oldalon pedig azok a nemzeti szuverenista, konzervatív és kereszténydemokrata emberek állnak, akik minderre nemet mondanak” - így Fricz Tamás Orbán-apológiája a Magyar Nemzetben.
A porondmester korán megfújta a választási harsonát, a cirkuszi lovak meg ágaskodni kezdtek. Nyakunkon a Covid, amely törékennyé teszi a politikai győzelem reményét. Ezért Orbán baltával formált „esszéje”, ezért az értelmezés-cunami.
A kormányfő kabátlopási ügybe keverte a liberalizmust (libernyák az, aki nem bólogat neki), a Jourová-üggyel az Uniót is, amikor saját kettős valóságába akarja beszorítani ellenfeleit. Olyan - fent idézett - dichotómiába, ami nincs. E "liberális kabátlopásból" alig van menekvés. Akkora marhaság, hogy értelmes vitának nincs helye. "Lopod a világot - nem lopom", ez nem vita. A kormányfő a történelemmel száll harcba, hiszen nem kell ahhoz liberálisnak lenni, hogy belássuk: egyetlen civilizáció létezik, ezernyi kultúrával, hagyománnyal, vallással, egyetlen globálissá szerveződő gazdasággal. Politikai nemzetállamok százaival, amelyek maguk is történelmi közösségi szerveződési formák. Olyan globális kihívásokkal néznek szembe, amelyek kikényszerítik a globális válaszokat, a globális szerveződést, különben az egyetlen civilizáció tűnik el mindenestül.
A liberális világállam, a keresztény értékek felszámolása, az LMBTQ-közösségek erőszaka – mind az ellopott liberális kabát részei Orbán szabásmintáján. A valóságos kabát "csak" akkora: tudunk-e kulturális autonómiánkat megőrző új politikai közösséggé szerveződve együttműködni, hogy a civilizációt megóvjuk.
Európa tragédiája, hogy a magyar miniszterelnök rémálmait követve az európai közösséget veri szét, az EU pedig kerülgeti az elkerülhetetlen szakítást vele.
„Veszedelmes tévedés, hogy nacionalizmus nélkül a liberális paradicsomban élnénk’” – írja a történész Harari. De: „A baj ott kezdődik, amikor a jóindulatú patriotizmus átvált soviniszta ultranacionalizmusba”, amikor már abban hiszünk, hogy a nemzetünk nemcsak egyedi – mint minden nemzet -, hanem felsőbbrendű. Orbán ebből az ultranacionalizmusból és saját tévedhetetlenségéből farag egyetemes világot. Fő ellensége a "liberalizmus", csatlósa a "keresztény konzervativizmus". Valóságosan ezek Európa tartópillérei. Nem lehetünk úgy lojálisak nemzetünkhöz, hogy nem vagyunk lojálisak az európai közösséghez.