Előfizetés

Éljen a zúzás: visszatér az AC/DC

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2020.10.01. 16:28

Fotó: SVEN HOPPE / AFP
A hat évvel ezelőtt felállásban lépnek színpadra, és új lemez is lesz
Az AC/DC újraaktivizálódása "PWR UP" címmel fut, és legfontosabb eleme, hogy ismét Brian Johnson a csapat énekese.

A frontember negyven évvel ezelőtt, Bon Scott halála után csatlakozott a zenekarhoz, 2016 óta viszont Axl Rose helyettesítette a Guns n' Rosesból, miután Johnson komoly halláskárosodása miatt leállt a turnézással. Brian Johnson mellett újra az AC/DC-ben játszik Phil Rudd dobos, akit 2015-ben kábítószer-birtoklás miatt ítéltek el, valamint Cliff Williams basszusgitáros, aki 2016-ban vonult vissza. Mellettük természetesen ott van a fedélzeten Angus Young gitáros, az egyetlen még élő az 1973-as alapítók közül, valamint a másik gitáros, Stevie Young is - írta a New Musical Express (nme.com).
Ez az ötös készítette az AC/DC eddigi utolsó (sorrendben tizenhetedik), 2014-es stúdióalbumát, a Rock or Bust-ot.  A hírek szerint az együttes (amelyben a legfiatalabb Stevie Young is 63 éves) még egy utolsó zenei anyagot készít. Ezt az AC/DC zenészeivel jó kapcsolatokat ápoló Dee Snider, a Twisted Sister énekese is megerősítette. Szerinte a stúdiómunkálatok már be is fejeződtek, de a koronavírus-járvány eddig megakadályozta, hogy az anyag megjelenjen.

Vagyunk-e a magunk urai?

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.10.01. 10:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
Zavarba ejtő képekkel, felvetésekkel, múlhatatlan dilemmákkal találkozunk a Kiscelli Múzeum Testkép című kiállításán.
Melyikünk ne állt volna már a tükör előtt feszengve, vagy épp elégedetten figyelve saját testi adottságait, megjelenését? Ki ne nézett volna már végig a villamoson vele szemben ülőn, vagy ne érezte volna magán mások – illetlen, vagy véletlen – tekintetét? Bár a hétköznapok során nem mindig tulajdonítunk neki jelentőséget, úgy tűnik, az életünk nagy része a test és az arról alkotott imázs körül forog. Noha ez nem új jelenség, a terület már a kezdetektől foglalkoztatta az emberiséget; hétköznapi és tudományos diskurzusok elengedhetetlen sarokkövévé vált a téma, amely az idő múlásával egyre inkább lett közösségivé és társadalmivá, távolodva-közeledve az egyéni és személyes meghatározottságoktól.
A Kiscelli Múzeumban látható Testkép – Akt a kortárs magyar fotográfiában című tárlat az ehhez kapcsolódó, sokféle, végeérhetetlennek tűnő képzeteket próbálja meg körbejárni: a testhez fűződő attitűdöket, s annak reprezentációját a nemi- és társadalmi szerepek, az identitás- vagy a morál változása, valamint az egyén és környezete életében játszott jelentés felől vizsgálja. A ruhátlan alakokat szemlélve a nemek közti egyenlőtlenségek és hétköznapi sztereotípiák – legyenek azok pozitívak, vagy negatívak –, a magunkkal és másokkal szemben is alkalmazott testszégyenítés, vagy a tökéletességre, alakíthatóságra való törekvések egyaránt előkerülnek, miközben az aktfelvételeken keresztül a látogató saját viszonyulásait is tetten érheti.
A képek gyakran sebezhetőségeinkről és frusztrációinkról adnak számot: Tombor Zoltán felvételei a nőideál változásaira, és a média önértékelésre gyakorolt hatásaira reagálnak, míg Tímár Péter az akt esztétizáló tendenciáinak állít tükröt. Az elkerülhetetlen változásokra mások mellett London Katalin, Trembeczki Péter és Pinczehelyi Sándor, míg az anyaságra és a gyermeki létre Kusnyár Eveline és Vasali Katalin reflektál plasztikus, gyakran szimbolikus munkáival. Diósi Máté a férfi és női alak eltéréseiről ad tablót önmagán keresztül, s szintén saját testéhez való viszonyáról mesél Szombat Éva élénk sorozatában. A határok feszegetése, a mozgástér tágítása jelenik Benkő Sándor vagy Eifert János felvételein, miközben Hirling Bálint, illetve Urbán Ádám sorozata szintén a korlátok megkérdőjelezéséről, azok átlépéséről szól. 
Rendhagyó projekt Pátkai Rozina mammary című memóriajátéka, amely a mellpárosítás elvén alapul; Spanyár Judit Körte-sorozata, ami az asszociációk és nyelvi kifejezőkészségünk összefüggéseit tárgyalja; vagy Fedor Ilka magzati állapotot megidéző Izoláció című munkája. Az egyes alkotások üzenetei hosszú időre útravalóul szolgálhatnak, megannyi állítást hordoznak, ám számos megválaszol(hat)atlan kérdést is felvetnek. Egyszerre izgalmas és zavarba ejtő képekkel és felvetésekkel találkozunk, amelyek elkerülhetetlenné teszik a szembefordulást önmagunkkal, saját testünkkel, és másokéval. Kirajzolják azokat a napjainkban egyre aktuálisabbá váló kérdéseket is, hogy van-e egyáltalán közünk mások testéhez, és mennyire vagyunk mi magunk megjelenésünk és önmeghatározásunk urai. A Testkép kétségtelenül az év egyik legfontosabb, legsokoldalúbb kiállítása, amely legalább annyira szól a kortárs művészet tűpontos reflexióiról, mint rólunk, nézőkről.
Infó: Testkép – Akt a kortárs magyar fotográfiában Kiscelli Múzeum Kurátorok: Somosi Rita és Szarka Klára Nyitva: október 25-ig.

Mintha a dal nem akarna véget érni

Balogh Gyula P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2020.10.01. 07:47

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Több százan búcsúztatták szerda este a Színház- és Filmművészeti Egyetem leköszönő vezetőségét. A hallgatók elfoglalták Film- és Médiaintézetének Szentkirályi utcai épületét is.
Több száz hallgató és szimpatizáns búcsúztatta némán a szerda esti csendes esőben a forgalom elől lezárt Vas utcában a Színház- és Filmművészeti Egyetem leköszönő vezetőségét, akik fáklyákkal a kezükben álltak őrt az Ódry Színpad erkélyén. A hangulat egyszerre volt gyászos és búcsúzó, ugyanakkor a kitartás is érezhető volt a levegőben. A harminc perc őrség letelte után a jelenlévők tapssal köszönték meg a vezetők eddigi munkáját, majd a hallgatók újra beolvasták követeléseiket és hangsúlyozták, hogy addig nem oldják fel a Vas utcai épület blokádját, amíg az Innovációs és Technológiai Minisztérium nem tárgyal velük. Együtt mondták el az egyetem gólyaesküjét, majd a tiltakozók kórussá váltak, és több dalt is elénekeltek, köztük a himnusszá vált Titkos egyetem-et. Mintha a dal nem is akart volna véget érni.
„Mutassuk meg, hogy a szabad oktatás közös ügyünk! Mi, hallgatók felelősséget érzünk a kultúránkért, a Szabad Oktatásért, a Szabad Egyetemért. Legyen a tudás: érték. A beszéd: párbeszéd. Az egyetem: szabad. A kultúra nemzeti alap! NEM HALLGATUNK!”

- írták a szervezők a szolidaritási virrasztás Facebook-meghívójában. És nem is hallgattak.

Hivatalos felszólalók nem voltak, Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója azonban mégis szólt a demonstrálókhoz. A hallgatók bátorságáról és cselekedni tudásról beszélt, és szolidaritásra biztatta más egyetemek hallgatóit is. "Hiába érezték azt, hogy ők maguk keveset kaptak, rengeteget adtak sokaknak, az előttük járó generációnak” – mondta az SZFE diákjairól.
Mácsai igazát igazolták azok a fiatalok, akik más iskolából jöttek, együtt gitározott és énekelt informatikus, politológus hallgató és gimnazista, Képzős és MOME-s. Ahogy a résztvevő művészek is, a kőszínházi igazgató és a független társulat alapító-vezetője, így a TÁP Színházas Vajdai Vilmos. Néhányan a demonstráción az elmúlt időszak árnyoldalát emelték ki, mondván: nem alakult ki a hallgatók és a kuratórium között igaz párbeszéd. Az éjszakai együtt virrasztók kedvét azonban mindez mégsem tudta szegni. Olyannyira, hogy egyikük szerint a virrasztás nemcsak az eddigi tüntetéssorozat méltó folytatása, hanem újabb lendületet is ad a céljaikért küzdőknek.  Csütörtök reggel az SZFE diákjai közleményt adtak ki, melyben azt írják, a leköszönő vezetőség lemondási idejének utolsó óráiban, szerda este a sajtóból értesültek arról, hogy az általuk el nem ismert kuratórium pályáztatás nélkül nevezett ki az intézmény élére két új rektorhelyettest. Ezért közölték, az éppen egy hónappal ezelőtt elfoglalt Vas utcai épület után blokád alá veszik az SZFE Film- és Médiaintézetének Szentkirályi utcai épületét is. Őrséget állítottak, a kapun csak az Egyetem polgárai léphetnek be.