Szelestey Lajos;
Karácsony Gergely;jogállamiság;külföldi lapszemle;
2020-10-02 10:45:00
Szabad szemmel: lemond-e Orbán a 6 milliárd euróról, hogy békén hagyják cserébe?
A Bloomberg szerint az unió feladhatja az elenállást Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Karácsony Gergely a Süddeutsche Zeitungnak adott interjút. Nemzetközi lapszemle.
Lengyelország, Magyarországgal az oldalán olyan jogi reformja készül, ami az egész unió jövőjét fenyegeti. Ezt Gerald Knaus nyilatkozta a lapnak, hozzátéve, hogy ha Brüsszel eltűri, hogy Varsó megkérdőjelezze az Európai Bíróság ítéleteit, akkor olyan alkotmányos válság alakulhat ki, amire rámehet az egész szervezet. Ez még a Brexitnél is veszedelmesebb. Hiszen a példát mások is követhetnék, az pedig bedöntené az EU-t, amely éppen a jogállamiságra épül. A berlini Európai Stabilitási Kezdményezés igazgatója szerint nem szabad megengedni, hogy bárki ideológiai megfontolásokból válogasson a demokratikus normák közül.
Az elemző, aki ellen újabban a magyar kormány hadjáratot folytat, Gulyás Gergely például nemzetbiztonsági kockázatnak minősítette, azt mondja, ha hagyják elszabadulni Budapestet és Varsót, akkor öt év múlva bőven lehet, hogy embereket politikai meggyőződésük miatt vetnek börtönbe. Hiszen a magyar és a lengyel kormány már most az egyik lejárató hadjáratot indítja a másik után a politikai ellenfelekkel szemben és kiforgatja sarkaiból az igazságszolgáltatást.
Knaus szerint ő azért lett Magyarországon pont egy ilyen hecckampány célpontja, mert az általa vezetett intézet még áprilisban tanulmányban mutatta ki, hogy az utóbbi hat évben a magyar és a lengyel vezetésnek jutott a legtöbb európai támogatás, miközben ez a két ország csúszott leginkább vissza a jogállamiságot tekintve. Úgy tűnik, ez igencsak felpaprikázta Orbánt, mert ő azért küzd, hogy Brüsszel küldje csak a pénzt, de tartsa meg magának a kérdéseit. A szakember szerint egyébként, hogy a hatalom ráuszíthatja a lakájmédiát az éppen aktuális célpontra, jól mutatja a magyar sajtó állapotát.
A szakember emlékeztet arra, hogy az EU hiába vetett be bármit, nem volt képes jobb belátásra bírni sem Budapestet, sem Varsót. Még a pénz sem hat, amit bizonyít, hogy Orbán Viktor inkább lemond az egész Norvég Alapról, csak abból ne kaphassanak a civil szervezetek. Ezzel együtt Knaus úgy véli, hogy a két rendszer Achilles-sarkát mégiscsak az anyagiak jelentik. Ezért azt javasolja, hogy a jövőben automatikusan állítsák le az összes uniós szubvenciót, ha valamely állam nem követi az Európai Bíróság döntéseit. A testület ugyanis a jogállamiság bástyája, épp ezért meg kell erősíteni.
A pénzek befagyasztását pedig csak kétharmaddal lehetne feloldani. Ez akkora büntetés, amely láttán mindenki eleve visszariadna a jogsértéstől.
Hogy Orbán Viktor hajlandó volna búcsút inteni jó hatmilliárd eurós ingyen EU-juttatásnak, csak hagyják békén a jogállami normákkal, az azt mutatja, hogy a politikus nem kér még a felvizezett német indítványból sem. Azaz mindenképpen fenyegetésnek tekinti a tervezett mechanizmust. Egyben jelzi, hogy a kormányfő milyen messzire hajlandó elmenni, hogy kivédje az uniós vizsgálatot. Ám mivel a magyar gazdaság példátlanul súlyos visszaeséssel küszködik, a belpolitikában könnyen visszaüthet, ha a politikus valóban lemond az újjáépítési alapból járó támogatásról. Egy londoni banki elemző azt emeli ki: 6 milliárd nagy pénz, különösen akkor, amikor minden fillérre szükség van a gazdaság helyreállításához.
A kommentár úgy látja, az EU alighanem feladja az ellenállást Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, mindkettőt kiengeszteli, mert számára fontosabb az újjáépítési alap, de ezzel a vesztébe rohan. Ám a helyzet jelen állás szerint az, hogy Európa vagy azt gazdasági mentőcsomagot választja, vagy a jogállamot, de a kettő együtt nem megy. A szerző, Andreas Kluth, aki a Handelsblatt Global főszerkesztője volt és Berlinből írja elemzéseit az amerikai hírügynökségnek, úgy gondolja, hogy Brüsszel válaszút elé érkezett: vagy feláldozza a demokratikus elvek betartását, vagy eltemetheti a gazdasági kilábalás tervét.
Márpedig a Covid-19 miatt elhatározott program a leendő költségvetési unió csíráját jelenti. Amikor a nyáron erről határoztak az állam- és kormányfők, ködös formában hozzábiggyesztettek pár mondatot a jogállami feltételekről is, ami nyilvánvalóan a magyar és a lengyel kormány ellen irányul, mert az első 10, a másik 5 éve köszörüli lefelé a jogállam építményét. Az unió próbált ugyan szembeszállni a folyamattal, de annyi akadállyal kell megküzdenie, hogy Budapestnek és Varsónak nincs mitől tartania.
Ugyanakkor a takarékos négyek, több más állammal együtt új mechanizmust akarnak a két renitens megfegyelmezésére. Ám amit Németország a héten előterjesztett ez ügyben, az olyan, hogy a keleti tagok könnyedén blokkolhatják az esetleges szankciókat. Arról nem is szólva, hogy eleve nem is lehetne büntetni, ha a két ország tovább sodródik a tekintélyelvűség felé. De hát Merkel pályája vége felé közeledik és kedvező örökséget akar hátrahagyni. Ennélfogva nem kockáztathatja magyar és a lengyel vétót az ösztönző alap kapcsán.
Az elemzés azt jósolja, hogy ezek után a kancellár a végén keresztülviszi a csomagot, de ennek ára csak később jelentkezik. Merthogy az unió a demokratikus értékeket hirdeti, ám a saját soraiban nem szerez érvényt ezeknek a normáknak. Sőt, a jelek szerint feladja azokat, amikor azok kellemetlenek számára.
Az Európai Bizottság jogállami jelentése felerősítheti a követeléseket, hogy kapcsolják össze az uniós alapok folyósítását, illetve a demokratikus szabályok betartását, ám a felszín alatt baljós vihar készül, ami veszélyeztetheti a gazdasági kilábalás esélyeit. A jogállami mechanizmus bevezetéséhez kétharmados többség szükséges, a mentőcsomag elfogadásához viszont egyhangú döntés kell. Magyarország és más kormányok viszont egyelőre nem hajlandók áldásukat adni rá.
A német zöldek egyik EP-képviselője azt mondja, a jogállam szempontjából egyszerűen méltatlan az az indítvány, amelyet Berlin előterjesztett. A takarékos négyek is ugyanezt mondják, de ők azért, mert lassítani szeretnék a mentőcsomag jóváhagyását és azt remélik, hogy az Európai Parlament majd elvégzi helyettük a piszkos munkát. A jogállami civakodás kellemes kibúvó számukra, főként Hollandiának, amely a tavaszi választásokra készül.
A lap azt írja a ma záruló uniós csúcsról, hogy a vezetők azon törik a fejüket, hogy mit kezdjenek a jogállam megsértőivel, hogyan büntessék azokat a pénz megvonásával. Ebből a szempontból különösen nagy gondot jelent a 750 milliárd eurós újjáépítési terv, illetve a hosszú távú költségvetés. Elvileg mindkettőhöz kapcsolódna az új jogállami mechanizmus, csak éppen a német javaslattal az az ellenzők nagyobbik csoportjának az a baja, hogy az inkább a korrupciót torolná meg, nem pedig a normák megszegését. A magyaroknak, a lengyeleknek és a cseheknek más okból van gondjuk a tervezettel.
A vita miatt könnyen előfordulhat, hogy átnyúlik a jövő évre a mentőcsomag jóváhagyása, noha az olaszoknak és a spanyoloknak égetően szükségük van a segítségre. Egyelőre nem látszik, mi volna a gyors megoldás. Ebben a helyzetben a bizottság nem akart túlzottan nagyot ütközni, de azért a jogállami jelentéssel figyelmeztetni kívánt a tekintélyelv visszacsúszására. Azaz nem pécézte ki Magyarországot és Lengyelországot, bár a legélesebb kritika így is őket érte.
Mindazonáltal a lengyelek különös figyelmet kaptak, mert uniós illetékesek szerint ott még nagyobb a lehetőség a folyamat visszafordítására, mint a magyaroknál, ahol Orbán a bizottság alelnök asszonyának menesztésére szólított fel. Brüsszelnek nem sok fegyver van a kezében. Az Európai Bírósághoz fordult, annak határozatait ugyanis Budapest és Varsó nehézkesen, de azért elfogadja. De az EU nem szeretné keresetekkel elárasztani a luxemburgi hatóságot, nehogy az a látszat keletkezzen, hogy diszkriminál egyes tagokat. Emellett sokáig tart, amíg megszületnek az ítéletek. Ezért jönne most az, hogy a jogállam tiszteletben tartásán múlnának a pénzügyi kifizetések.
Az elemzés azt ajánlja a briteknek, hogy ha látni akarják a közeljövőjüket, akkor ne időgépbe üljenek, hanem látogassanak el Budapestre, mert ott Orbán Viktor pont olyan kulturkampfot folytat, mint amilyenre Boris Johnson készül. A brit vezető Magyarországról veszi a példát a tolerancia és a szabad beszéd elleni háborúhoz. A keményen jobbos, tekintélyelvű magyar miniszterelnök pedig fenntartja a demokrácia látszatát, de amögött már nincsen semmi.
Kedvenc fegyvere a kulturális háborúskodás, legyen szó a migránsok elleni hangulat felkorbácsolásáról, vagy a transzneműek jogainak eltörléséről. Az ilyen trükkök felszították a populista tombolást, ami azután kedvezett a hatalomnak, ugyanakkor elbizonytalanította az ellenfeleket. A kormány az idén már az iskolai tananyagot is átírta a maga ultranacionalista politikája érdekében.
Nagy-Britanniában a Johnson kabinet kiadta, hogy az oktatásban nem lehet olyan szervezetek anyagait használni, amelyek a kapitalizmus végét hirdetik. A cél az, hogy elszigeteljék a diákokat a bírálatoktól és a tényleges helyzettől. Ugyanis egy sor mozgalom, pl. a Számítanak a Fekete Életek (Black Lives Matter), úgy gondolja, hogy küzdelme elválaszthatatlan a fennálló társadalmi rend megkérdőjelezésétől. Ám most úgy néz ki, hogy az ilyen elképzeléseket nem lehet megvitatni az osztálytermekben. A toryk azt remélik, hogy a cenzúra bevezetésével a gyerekek számára a konzervativizmus lesz az egyetlen megváltó politikai irányzat.
Egyszóval az ország halad az orbanizálódás útján, de a jobboldali politikusok között azért van, aki elismeri, hogy ha nem ezt az utat követik, akkor a végén arról kell beszélni, hogy elszúrták a Covid-tesztelést. Ezzel társul, hogy a hatalom jobboldali ideológusokat akar kinevezni a BBC és a médiahatóság élére. Tehát magyar mintára megzabolázná a közrádiót és tévét. De mindezen túlmenően arra irányulnak a központi erőfeszítések, hogy elpusztítsák a demokráciát, magát. Talán nem úgy, mint Magyarországon, hiszen az sokáig diktatúrában élt, és még törékeny a szabadság. De minél tovább mennek a britek ezen az úton, annál nehezebben tudnak majd visszafordulni rajta.
Budapesten jobboldali hírportálként van bejegyezve az az álcázott orosz egység, amelynek fenntartói 4 éve Trump érdekében igyekeztek megdolgozni az amerikaiakat. Ezt két olyan forrás közölte a hírügynökséggel, aki rálát az FBI idevágó vizsgálatára. Eszerint a Hírszerkesztőséget Amerikai és Európai Polgárok számára (angol rövidítéssel: NAEBC-t) olyanok működtetik, akik kapcsolatban állnak a hírhedt szentpétervári, internetes dezinformációs központtal.
Mi több, az NAEBC tevékenysége arra utal, hogy Moszkva most is próbálja befolyásolni az amerikai közvéleményt, mégpedig a politikai paletta mindkét oldalán. A híroldal az amerikai politikára összpontosít, újra közli a konzervatív média több cikkét, de elemzéseket is finanszíroz politikailag kényes kérdésekben. Majd azokat közzéteszi a jobboldali közönség által kedvelt netes fórumokon. Az anyagok a többi közt támadták Bident, bírálták a Fekete Életek Számítanak mozgalmat és méltatták a wisconsini lövöldözőt.
A Kreml szóvivője azt közölte, hogy semmit sem tud az NAEBC-ről, de a kormánynak ahhoz semmi köze sincsen. Az FBI nem nyilatkozott. A site egyik munkatársa szintén cáfolta, hogy a szerkesztőség kapcsolatban állna Moszkvával. De a brit hírügynökség érdeklődése után eltűntek a bejegyzések, miszerint az újságíró és több kollégája a portálnak dolgozik, illetve törölték az összes üzenetüket is.
Egy szakértő megvizsgálta az oldal tartalmát és azt állapította meg, hogy a cél Trump támogatóinak mozgósítása, illetve hogy elkedvetlenítse azokat, akik Bidenre voksolnának. A Facebook bejelentette, hogy az első próbálkozásra letiltotta oldalain az NAEBC-t, a LenkedIn pedig felfüggesztett három kapcsolódó fiókot.
Egy amerikai biztonsági illetékes névtelenül ugyan, de azt mondta, hogy az orosz szolgálatok egyre több naiv amerikait környékeznek meg, cikkeket és közléseket kérve tőlük. Írásonként 50-75 dollárt kapnak a szerzők, a pénzt azonnal, on-line utalják nekik. Előzőleg pontosan elmagyarázták mindegyiküknek, hogy mit és hogyan kell írniuk.
Karácsony Gergely arra figyelmeztet, hogy a szankciók jól jöhetnek a Fidesz-kormánynak, ha azokat az ország ellen rendelik el, ezért az EU inkább adja közvetlenül az önkormányzatoknak a pénzt. Megvannak hozzzá a szükséges csatornák. Az interjú kapcsán a legnépszerűbb német lap a magyar ellenzék sztárjának és reménységének nevezi a polgármestert, bár megválasztása óta a politikus azért szegényebb lett néhány illúzióval. A városvezető ezzel együtt bízik abban, hogy a hatalommal szemben álló pártok, ha összefognak, képesek sikeres ellenállásra Orbán túlhatalmával szemben. Ehhez hozzájárul a most zajló uniós vita a jogállam folyamatos megsértéséről.
Azt mondja, az unió nem keltheti azt a látszatot, hogy a lakosságot marasztalja el, hiszen Orbán éppen erre játszik: azt sulykolja a polgároknak, hogy Brüsszel az egész nemzet ellensége. Ezért inkább a kormányzati politikát kell megtorló intézkedésekkel sújtani. Vagyis ne vonják el a támogatásokat, hanem azokat a településeknek utalják át. Abból profitálnának az emberek, viszont a kormány nem tudná miből finanszírozni antidemokratikus, EU-ellenes irányvonalát.
Hogy a miniszterelnök ilyen dühvel támadt neki a jogállami helyzetfelmérésnek, azt Karácsony annak tulajdonítja, hogy Orbán nagyon magabiztosnak érzi magát. Emellett taktikájának eleve az a lényege, hogy folyton mesterséges viszályokat provokál és félelmet gerjeszt. Így állítja be úgy, hogy ő a nemzet megmentője és védelmezője. Ugyanakkor szabályszerűen kivérezteti a neki nem tetsző önkormányzatokat. Budapest pl. többet fizet be a központi költségvetésbe, mint amennyit onnan kap.
Magyarország és Lengyelország frontba tömörül a mentőcsomag ellen. Orbán Viktor az utóbbi napokban egyik támadást a másik után indítja az unió ellen, de Varsó egészen szorosan felzárkózik mellé. Közösen védik az érdekeiket, miután Brüsszel meg akarja büntetni őket az alapértékek megsértése miatt. Ebben a küzdelemben az EU már a vétó gondolatába is beleborzong. Merthogy az elképzelhető az Európai Parlament részéről is.
Az Európai Külkapcsolati Tanács nevű elemző intézet egyik szakértője szerint azonban a magyar és a lengyel vezetés csupán blöfföl. Elsősorban Varsó az, amely alaposan megfontolja, nehogy túl messzire menjen, hiszen sok pénzt kockáztat. 23 milliárd eurót, emellett ő a kohéziós alap egyik fő kedvezményezettje.
Hogy kiutat találjon a holtpontról, Németország felhígította az eredeti elképzelést. A sajtószabadság és a bírói függetlenség korlátozását az új rendszerben nem szankcionálnák, de ez nem sokat segít Magyarországon, mivel az az OLAF szerint vastagon érintett a korrupciós ügyekben is. Budapest és Varsó ugyanakkor szokás szerint kettős mércét emleget. És a bizottsági jelentés még inkább arra sarkallja őket, hogy áldozatnak tekintsék magukat.
Elmérgesedik a jogállami vita az EU-ban és megmérgezi a tagállamok közti viszonyt. A magyar és a lengyel kormány azzal fenyegetőzik, hogy megvétózza a gazdasági újjáépítési tervet és a hétéves költségvetést. A német indítványt azért ellenzik, mert az ugyan a korrupció elleni küzdelmet állítja középpontba, de arra is alkalmas lehet, hogy megkérdőjelezze a keleti illiberális rezsimek más gyakorlatát is. Ráadásul a bizottság jogállami jelentése nem takarékoskodik a Budapestnek és Varsónak címzett bírálattal.