Előfizetés

Rejtélyes vízszennyezés: tömegesen pusztulnak a tengeri állatok Kamcsatkán

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.04. 14:06

Fotó: Alexandr Piragis / Sputnik/AFP
A Greenpeace szerint a Halaktirszkij-strandon megváltozott a víz színe, és akik kapcsolatba kerültek vele, torokfájásra, látásromlásra, szemszáradásra, hányingerre, gyengeségre, hányásra és lázra panaszkodnak.
Egy tisztázatlan eredetű vízszennyezésre hivatkozva az orosz távol-keleti hatóságok felszólították a kamcsatkai lakosságot, hogy maradjon távol egy, a turisták körében népszerű tengerparti strandtól. A Greenpeace zöldszervezet szerint a rejtélyes vízszennyezés újabb bizonyítéka egy ökológiai katasztrófának, amely szörfözőket betegít meg a térségben. Vlagyimir Szolodov, a kamcsatkai régió kormányzója szerint egyelőre csak az jelenthető ki, hogy "vízszennyezés történt". Mint elmondta, az előzetes vizsgálatok már megerősítették, hogy a tengerben megemelkedett a kőolajszármazékok és a fenol nevű kemikália szintje, a végleges eredményekre azonban még várni kell. A Greenpeace környezetvédő szervezet szerint a rejtélyes szennyezés már hetek óta észlelhető a fekete vulkáni homokkal borított Halaktirszkij-strandon, megváltozott a víz színe, és mindazok, akik kapcsolatba kerültek vele, torokfájásra, látásromlára, szemszáradásra, hányingerre, gyengeségre, hányásra és lázra panaszkodnak. A közösségi médiára felkerült, és a Greenpeace által begyűjtött videókon tömegével láthatók partra mosott döglött fókák, halak, polipok és más tengeri élőlények. A zöldszervezet szerint a helyzet komolyságára utal, hogy végig a parton tömegével hevernek a döglött tengeri állatok. Egy szombati szemle után a helyi hatóságok azt mondták, hogy vihar sodorta partra az állattetemeket. Néhány napja Alekszej Kumarkov, a régió ügyvezető környezetvédelmi miniszter arról beszélt, hogy az olajtermékek és a fenol szintje 3,6-, illetve 2,5-szeresen haladja meg a küszöbértéket. A tömeges állatpusztulás felvetette a gyanút, hogy hajókból olaj szivárgott a tengerbe, de az orosz védelmi miniszter tagadja, hogy esetleg hadihajók lennének felelősek a szennyezésért.

„Otthon is eldobod?” – Elindult a Cigicsikkmentes október

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.10.03. 10:10

Fotó: ROSLAN RAHMAN / AFP
Nemhogy nem bomlik le, a legkitartóbb és legveszélyesebb ember alkotta hulladék a cigarettacsikk.
Cigicsikkmentes október címmel országos figyelemfelkeltő és kihívással egybekötött hónapot hirdetett a környezet megóvásával foglalkozó JÖN Alapítvány. Mint a közleményükben írták, sokan nem is tudnak a buszmegállókban, a vasúti peronokon, sőt a természetben is gyakran eldobott cigarettacsikkek környezetkárosító hatásairól: 
egy darab akár 4000 féle toxikus kémiai anyagot is tartalmazhat.

Az egy hónapos esemény célja felhívni a figyelmet a dohányzás következtében keletkező hulladékok környezetszennyező hatására és tájékoztatni ezek környezettudatos elhelyezésének módjairól. Az akcióval a dohányzók azon tömegeit szeretnék megszólítani, akik rendszeresen vagy alkalmanként eldobják vagy elhagyják a cigarettájuk csikkjét.
A környezetvédelmi alapítvány először 2019 februárjában hirdette meg ismeretterjesztő kampányát. Úgy tartják, egy új szokás beidegződéséhez nagyjából egy hónapra van szükség, ezért is 30+1 napos az októberi kihívás. A szervezők remélik, az idei kihívás még több embert ösztönöz tettre is, hogy élhetőbb, tisztább és környezettudatosabb országban élhessünk.

Veszélyes és kitartó ember alkotta hulladék

A cigarettacsikkeknél nincs kitartóbb ember alkotta szennyeződés a Földön, leginkább azért, mert rengeteg van belőlük, és nagyon kicsik, ezért nehéz őket összegyűjteni – írta a NRGReport. A műanyagokra már sokan figyelnek, szelektíven gyűjtik, de a cigarettacsikkeket legtöbbször eldobják és mivel kicsik, könnyen jutnak a csatornarendszerbe, onnan pedig a természetes vizekbe. 
Évek óta a cigarettacsikkek a leggyakoribb talált hulladékok az Ocean Conservancy éves tengerparti tisztításában. A 2018-as kampányban közel 2,4 milliót találtak a vizsgált partszakaszokon, műanyag szívószálból „mindössze” 630 ezret gyűjtöttek az önkéntesek.
Évente több mint 5,5 billió szál cigarettát gyártanak világszerte, a Cigarettaszennyezés Projekt szerint ezeknek 98 százaléka tartalmaz cellulóz-acetátot, ami egy nagyon lassan, évtizedek alatt lebomló vegyület, ráadásul kifejezetten mérgező a környezetére. A csikkek nikotint, nehézfémeket és más, a természetet mérgező anyagokat is tartalmaznak. Statisztikák szerint több billió azoknak a cigarettafiltereknek a száma, amelyeket végül nem égetnek el a használói, és ezek harmada végzi csak a szemétben, a maradékot elszórják.
A cigarettagyártók tisztában vannak a problémával, és igyekeznek kampányokkal és különböző más eszközökkel megállítani a szemetelés problémáját. Ez azért sem könnyű, mert sokan nem is tudják, hogy az eldobással rosszat csinálnak, sőt azt gondolják, a csikkek lebomlanak.

Harc az ivóvízért – most már itthon is

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2020.10.03. 09:00
CSONGRÁDI KÖRÖS-TOROK - A Körösökön is mind többször van vízhiány
Fotó: CSONGRÁD VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT
Ritka kivételektől eltekintve a megművelt területek alatti készlet gyakorlatilag nem alkalmas ivásra.
A hozzáférhető (ivó)vízkészletek megcsappanása – akárcsak a viharok, a villámárvizek és egyéb szélsőséges időjárási események gyakoribbá válására, vagy a gleccserek és a sarki jég visszaszorulására vonatkozó előrejelzés – hamarabb vált valósággá, mint ahogyan azt az első klímaprognózisok megfogalmazásakor, a 90-es évek elején gondolták. Az ivóvízbázisok mennyiségét illetve minőségét immár Magyarországon is fenyegeti a változó éghajlat. Háborús helyzet errefelé még nem alakult ki miatta, de hazánk és Szlovákia között permanens feszültségforrás az elterelt Duna – nyaranta rendszeresen választani kell a hajózócsatorna és a vízmű, illetve a Szigetköz vízellátása között, és a hidrogeológiai illetve műszaki adottságok miatt rendre mi húzzuk a rövidebbet; Szerbia az augusztusi alacsony vízállások idején a paksi hűtővíz odáig érő hőcsóvája miatt lehet okkal mérges; Horvátországgal a Dráva, Szlovéniával a Mura belépcsőzésének tervei miatt akadnak összezördüléseink. Az elmúlt tíz évben perlekedtünk már a határokon túlról érkező víz miatt Romániával, Ukrajnával és Ausztriával is – voltaképpen tehát az összes szomszédunkkal volt vagy van komolynak mondható vízvitánk. Az országhatáron belül is gondot jelent, hogy az átalakuló éghajlat miatt (is) csökkenő vízmennyiségre, éppen a felmelegedés következtében, egyre több helyen lenne szükség, a vízbázisok eloszlása viszont korántsem egyenletes – vagyis a vizet nem csak ott fogyasztják, ahol „megterem”. Ahogyan Simonffy Zoltán vízépítő mérnök, az MTA egykori Vízgazdálkodási Kutatócsoportjának tagja néhány éve egy konferencián fölvázolta, gyakran kerül összeütközésben a halastavi hasznosítás az egyéb vízigényekkel – emiatt számos kisebb vízfolyáson és a Körösökön is mind többször van vízhiány –, „az Alföldön gyakorlatilag nincs szabad felszín alatti készlet”, a karsztvizeket elviszik a fürdők, az Alföld termálvizeit pedig a mezőgazdaság. „A települések beépített területén a talajvíz nagyrészt a kommunális szennyvíz-szikkasztások következtében szennyeződött el (…) A műtrágyák, trágyák, valamint a gyom- és rovarölő növényvédő szerek szakszerűtlen felhasználása miatt a talajvíz nitrát, ammónium és peszticid tartalma határérték feletti vagy a határérték közelében van. Ritka kivételektől eltekintve a művelt területek alatti talajvíz gyakorlatilag ivásra nem alkalmas.” A fentieket a Békés megye területfejlesztési koncepciója című anyagból idéztük, de ugyanilyen megállapításokat találni az összes alföldi megye hasonló dokumentumában. Békés azért kitüntetettebb, mert a magas arzén-, nitrit- és nitráttartalom miatt a talajvíz humán szennyezés nélkül is ihatatlan. A megye korábban a romániai Araddal összefogva, az ottani bőséges(ebb) vízkészletekre támaszkodva akarta kezelni a vízhiányt, de a közel egy évtizeden át formálódó kezdeményezés mostanra elhalt. Részben azért, mert egyik érintett kormány sem nézte jó szemmel (Magyarországon nem lehet politikai tőkét kovácsolni abból, hogy ivóvíz-ügyben egy másik állam segítségére szorulunk, ahogyan Romániában sem abból, hogy az ottani vízkincs egy részét Magyarországra viszik), részben pedig a hazai „uralkodó körök” gazdasági ellenérdekeltsége miatt. Lett helyette egy erősen túlárazott ivóvízminőség-javító program EU-támogatással Mészáros Lőrinc közreműködésével, amelynek a rövid konklúziója, hogy a pénz elfogyott, a vízminőség viszont nem javult (két éve épp a Népszava számolt be róla, hogy a térség kudarcos vízügyi beruházásai miatt OLAF-vizsgálat és uniós kötelezettségszegési eljárás is indult, miközben több százezer érintett honfitársunk továbbra is egészségtelen vizet kénytelen inni). Hogy mennyire stratégiai kérdésről van szó, azt talán az is jelzi, hogy a vízellátás és a klíma összefüggéseit taglaló legfrissebb hazai publikációkat olyan orgánumok közlik, mint a Katonai Műszaki Közlöny vagy a Hadmérnök. Az utóbbi felületen megjelent egyik tanulmány szerint különösen az extrém csapadékhelyzetekben beszivárgó vizek jelentenek veszélyt a hazai vízellátás egyre nagyobb részét adó parti szűrésű vízbázisokra, amelyek jelentős hányada azonban az 1997-ben (!) megszületett kormánydöntés ellenére ma sem rendelkezik megfelelő – kijelölt védőövezetekből és rendszeres monitoringból álló – védelemmel.  

Süllyedünk!

A fokozódó vízkivétel egyik nem várt következménye olyan nagyvárosaink süllyedése, mint Szolnok vagy Debrecen – írja az Egyensúly című folyóiratban megjelent tanulmányában Tímár Gábor geofizikus. „Ahogy az Alföld népessége drámaian megnövekedett a vízszabályozások előtti időszakhoz képest, e sok embernek nemcsak élelem, de ivóvíz is kellett (…) A hatást növeli az 1940-es években elkezdett, az 1960-as évektől intenzívebb szakaszba lépő kőolaj- és földgáztermelés (…) A kitermelt víz és szénhidrogén odalent csökkenti a befogadó rétegek állékonyságát, így a felszínsüllyedés ezeken a helyeken felgyorsul. Nem is kicsit, hanem nagyon: a kitermelés előtti évi 0,2-0,3 mm/év süllyedés évi 3-4 milliméterre, tehát egy nagyságrenddel emelkedve gyorsult. Egyes mérések szerint a legnépesebb és így a legtöbb artézi vízre szoruló Debrecen térsége évi 5 millimétert meghaladó mértékben süllyed. Ez pedig már 20-30 éves távlatban is komolyan növeli a belvízi kockázatot. A nyolcvanezres Tisza-parti Szolnok esetén a felgyorsult süllyedés évi 3-4 milliméter.”