A felgyűrt ingujjú, receptet nem ismerő, túlmozgásos főzőember magabiztosan közli a gyülekeztetett rajongótáborral, hogy itt és rögvest olyan étek készül, amelynek megismétlésével aranyérmet lehet nyerni majd valahol, valamikor, valamelyik szakács Európa-bajnokságon. Felhívja a figyelmet, hogy ehhez a legodaadóbb együttműködésre, a kétely száműzésére, továbbá a legkiválóbb alapanyagokra van szüksége. Tehát mindenki, főleg a beszerzők hada kapja össze magát. A pénz, a bizonyára felmerülő egyéb - akár alkotmányos - költségek lényegtelenek, csak az eredmény számít. Utóbbi definiálását fenntartja magának. A krumplipucolóktól, a hagymavágóktól, a szalonnakockázóktól a legnagyobb szakértelmet várja el. Miként a rőzsegyűjtőktől és a labdamintás, különleges edény lábra állítóitól is.
Letorkollja, majd hezitálás nélkül kizárja az ínyes társaságból azt a néhány halk okvetetlenkedőt, akik megjegyezni merészelték, hogy gulyással, ezzel a néhányaknak ugyan ízletes, de a kákabélű, egészségmániás brüsszelitáknak túl zsíros, fűszeres, csípős, kenyérigényes étekkel nemzetközi versenyt nem, csak hazai elsőséget, továbbá magas koleszterin szintet és túlsúlyt lehet nyerni. Egyék akkor a hazátlan, fanyalgó kozmopoliták a fokhagymás lében főtt fekete kagylójukat, hangzik el a megsemmisítő replika. Nyomatékul kicuppan a dugó a sorban első pálinkás butykosból.
Közben kiderül, hogy a hagyma kicsírázott, a szalonna megavasodott, a hús és a paprika pedig otthon maradt. Senki sem veszi a bátorságot, hogy minderről tájékoztassa az utasításait folyamatosan, ellentmondást nem tűrően közlő séfet. A tűzért felelős házigazda nyilvános feddést kap a nedves fáért, amellyel nagyban veszélyezteti a páratlan kulináris élményt ígérő projektet. A megbírált elnézést kér, berohan a házba, és diadalittasan hozza ki a nagymama százéves komódja szétveréséből nyert, valóban száraz tüzelőanyagot.
Hamarosan rotyogni kezd az edényben a paprika híján kissé színtelennek tűnő egyveleg, amely – a sztárszakács egyéb elfoglaltságai miatt – tíz perc múltán késznek nyilváníttatik. Mindenki megkapja a porcióját az ahhoz dukáló fröccs kíséretében. Valahogy senki sem akar az ételhez nyúlni. Talán nem fog ízleni? - kérdezi felhúzott szemöldökkel az ízmester. Dehogynem, dehogynem, csak még forró, válaszolják egyöntetűen a megszeppent megkínáltak. Eközben a pálinkákból vakmerő bátorságra szert tett egyik vendég, aki azt hitte, hogy nem látják, óvatosan a kerti asztal alá önti az adagját. Az ehhez hasonló fegyelmezetlenségek figyelésére kiképzett segédszemélyzet azonban ezúttal is éber, és púpozottan újratöltve visszateszi eléje a tányért.
No, lássatok hozzá, pupákok, hangzik el a főnöki felszólítás, majd elnézést kér, hogy azonnal távozni kényszerül, mert a vonalban van a FIFA elnöke, aki konzultálni szeretne vele arról, hogy miként lehetne felhasználni a magyar tapasztalatokat a világ labdarúgásának egyetemes fejlesztése céljából. Ez olyan fontos, megtisztelő és időigényes megkeresés, hogy emiatt az itteni ebédet kihagyni kényszerül, adagját felajánlja a társaságnak. Futtában még odaszól embereinek, hogy estére várja a beszámolót arról, ki vágott pofákat a gulyás kanalazása közben. Azok névsorát is kéri, akik nem elég hihetően, illetve csak szokványos jelzőkkel dicsérték főztjét.
E kis tanmese elővezetése után forduljunk rá a leglényegre, a hazai futball néhány legutóbbi eseményére. Az NB II-es televíziós nyitány mélytengeri színvonala láttán jogosan merül fel, hogy a társadalmi igazságosság jegyében ilyen esetekben a nézőknek járna a belépő árának visszatérítése. Persze csak azoknak, akik megvették és legalább egy félidőt kibírtak a profi futball eme magyar változatának láttán.
Legyünk azonban tárgyilagosak, tudjunk dicsérni is. Selejtező ide vagy oda, az FTC megérdemelten ejtette ki a szerény tudású iparosokból verbuvált svéd és skót bajnokcsapatot. Mi több, túljutott a régi mumuson, a Zágrábi Dinamón is. Noha a norvég Moldét nem sikerült legyőznie, mégis lesz folytatás a Bajnokok Ligája csoportkörében. Egyúttal szép pénz is áll a házhoz. Jogos, megérdemelt a zöldfehérek öröme, de ne essünk túlzásokba. A selejtezőket például sikerrel vette többek között a dán, az osztrák, a görög, a belga bajnok is. Csak egy lépcső hiányzott a MOL Fehérvárnak a második számú kupaküzdelemben történő fellépéséhez. A Honvéd viszont már a rajtnál, a feltápászkodás reménye nélkül elhasalt.
A képes beszédnél leragadva, a hazai bajnokságot tekintem a magyar labdarúgásban a főételnek, a nemzetközi szereplés csak desszertként jöhet számításba. A fő fogás fogyaszthatatlansága miatt az MLSZ helyében a koronavírusra hivatkozva, bizonytalan ideig távol tartanám a nézőket a magyar stadionoktól. A fokozatosság betartatásával persze, a sugaras távolságtartás először ötven, majd kétszáz méteresre növelésével. A tv-közvetítések áldozatai esetleges kártérítési igényeinek elfojtása, a szurkolók lelki egészségének megóvása érdekében az élő adások teljes körű kiküszöbölésétől sem rettennék vissza. Mérkőzésekről szóló bármilyen beszámolót pedig kizárólag a szövetség sajtórészlege adhatna ki, amelyet a kormányhivatal ellenjegyzése után, csak változtatás és kommentár nélkül közölhetne az erre jogosult néhány orgánum.