Előfizetés

Velünk élő képtelenség

Balogh Ernő írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.10.08. 11:30

Fotó: Népszava
Megjelent Almási Miklós: Az abszurd Shakespeare című kötete. Valószínű, hogy kevés ilyen szellemes, vicces Shakespeare-könyv akad a hatalmas szakirodalomban.
Annak, akinek még szemernyi kételye maradt volna, elegendő mindössze egy futó pillantást vetnie, mondjuk, lapunk valamelyik mostanában megjelent számának bel- és külpolitikai híreire, s azonnal bizonyosságot szerezhet: abszurd világban élünk, melyben szinte bármi megtörténhet. Így már Az abszurd Shakespeare kötetcím is jelezheti: Almási Miklós szerzői karakterének eredendő vonása, egyszersmind egyik fő erénye éppen az aktuális – és lényegi – kihívások felismerése. A filozófus-esztéta szerző tehát most is tökéletesen teljesíti a Goethe-i „nap követelését”. Csak erősíti ezt az időszerűséget, hogy az abszurd fogalmát a könyv a lehető legtágabb értelemben alkalmazza „Úgy vélem, idetartozik minden, ami a napi rutintól, a megszokottól eltér: a képtelen, a meghökkentő, a hihetetlen, a rejtvény, a vicces, a megtévesztő látszatok fedte rémség stb.” Ebből fakadóan e Shakespeare-elemzések természetesen nem valamiféle burkolt aktuálpolitikai pamfletek, ugyanakkor az abszurdtás középpontba állításával már önmagában fölerősíti napjaink itthoni közéletének (és persze világtendenciáinak) egyik időről időre jelentkező alapélményét. Almási roppant kreatívan és provokatívan kérdez rá a közismert drámák eddig némiképp homályban maradt részleteire, tüzetesebben nem vizsgált összefüggéseire. Olykor pedig vadonatúj fogalmakkal értelmez újra köztudottnak vélt állításokat. Ezek nyomán jut többnyire valóban meghökkentő következtetésekre. A Vihar Prosperója például egyfelől elemzésében másokat gátlástalanul kihasználó zsarnoknak tűnik, másfelől viszont abban, ahogyan a varázsló illúziótlanul számot vet a múltjával, mégiscsak ott rejlik az emberi nagyság. Macbeth és Lady Macbeth végzetét – szöges ellentétben a konvencionális értelmezésekkel – az teljesíti be, hogy borzalmas vállalkozásuk elemi követelményeivel szemben mindketten dilettáns gyilkosok, akik rémületükben változtatják mészárszékké a színpadot: „a tétova félelem s a tömeggyilkosság az öldöklésben nagyon is összetartoznak”. Hamlet itt súlyosan borderline (azaz mentálisan labilis) személyiség, aki – kiáltó ambivalenciával – egyszerre érzékeny filosz és hidegvérű sorozatgyilkos. A Szellem egy letűnt kor anakronisztikus figurája, „afféle „rozsdás fazon”, vele szemben Claudius a modernitás képviselője. Fortinbras jó időben volt jó helyen, vele csupán a megátalkodott középszer diadalmaskodik. III. Richard alakja pedig a „hatalom ürességét” reprezentálja. Nincs az a gonoszság, amit a trón megszerzése érdekében el ne követne, de amint eléri a célját, rögtön „lebénul, nem tud mit kezdeni hatalmával”. Othelloban a mássága miatti leplezett frusztráció növeli gyilkos erejűvé a bornírt szerelemféltést. A kötetet néhány olyan híres dráma elemzése teszi teljessé, melyek valamilyen szempontból a Shakespeare-i hagyományt folytatják. Ezek sorába tartozik Lessing Bölcs Náthán című műve, mely a felvilágosodás toleranciájának, fejlődéshitének egyik reprezentatív alkotása. Az elemzés hangvétele épp e reményteliség kibontásakor rezignálttá válik: „A mából nézve persze nagy illúziónak (naív tévedésnek) hat mind az egységes, tökéletesedő emberfogalom, mind e fogalom társadalmi használata. Mondom én, aki életem nagy részét e marxi gondolat, a ’nembeli lényeg’ jegyében éltem és dolgoztam végig. Megrendítő e kései vallomás, de épp ennek fényében szerezhet még nagyobb nyomatékot a mégis gesztusa: „… ha élni akarunk, egyedül ez a hagyomány nyithat ablakot a jövőre. Értékvilágunkat ez az illúzió alapozza meg – ráadásul jó időn át működőképesen: nincs más, nincs jobb, ez van.” Almási profi szerző: mindig kiemelten tudatában volt annak, hogy az esszéíró is a közönségnek – a reménybeli olvasónak – játszik. Stílusa, narrációja oldott, csevegő, játékos, azaz roppant szórakoztató. Alighanem kevés ilyen szellemes, sőt vicces Shakespeare-könyv akad a gigantikus méretű szakirodalomban. Miközben persze, olykor szó szerint is véresen komoly dolgokról esik benne szó. Kortársunk, Shakespeare: Jan Kott legendás – maradandó értelmezések sorát felvonultató – könyvére a szerző többször is méltán hivatkozik. A világhírű lengyel irodalomtörténész műve több mint fél évszázada született. Azóta, tudjuk, sokat változott a világ, de Shakespeare időszerűsége – Almási kötete is hatásosan tanúsítja ezt – jottányit sem csökkent. Külön kiemelendő végezetül, hogy a Gyomai Kner Nyomda ezúttal is remek munkát végzett, a borító pedig – Hlatki Dorottya alkotása – szenzációs. Infó: Az abszurd Shakespeare Park Könyvkiadó, 2020   

Cartman bírja a karantént

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2020.10.08. 11:00

Dupla epizóddal tért vissza a South Park című animációs sorozat, mely egyszerre búsul és nevet a koronavíruson.
Régen volt már ekkora káosz South Parkban: az amerikai animációs sorozat hosszú idő után dupla epizóddal tért vissza, melynek témája a pandémia, de szerepet kap benne az Államokban elharapózott rendőri brutalitás és áttételesen a Black Lives Matter nevű fekete mozgalom is. Merthogy 2020 bőven szolgáltatott témát a szabadszájú sorozat két szellemi atyjának, Trey Parkernek és Matt Stone-nak, akik jó ideje arra használják a 1997 óta futó szériájukat, hogy a legkurrensebb amerikai és globális problémákat járják körül, majd röhögjék ki azokat alaposan. A koronavírus pedig úgy tűnik, bőven adott nekik témát. De miről is szól a legújabb epizód? Kiderül belőle például, hogy colorádói kisváros egyes lakói kifejezetten élvezik a karantént, a széria leggonoszabb negyedikese, a túlsúlyos Cartman például dalban és táncra perdülve éljenzi a társadalmi távolságtartást, de legfőképp annak örül, hogy nem kell iskolába mennie, miközben az anyját egy hat láb hosszú bottal tartja távol magától, hogy meglegyen az a bizonyos másfél méter. A másik negyedikes, Stan apja, Randy pedig egyenesen profitál a covidból: marihuána-biznisze virágzik, a karantén óta négyszáz százalékos emelkedést ért el, a legújabb „pandémia special” füvet pedig csakúgy kapkodják a vásárolók. A probléma azonban akkor kezdődik, amikor a tévéből kiderül, hogy a vírust egy vuhani denevér okozta, amellyel történetesen Stan apja közösült egy sikátorban egy korábbi, Kínában tett látogatása során – vagyis az egész pandémia neki köszönhető. A dupla rész ugyanis tematikailag kapcsolódik a tavalyi évad egyik epizódjához, amely azzal élcelődött, hogy Hollywood és kivált a Disney hogyan tesz eleget Kína ideológiai elvárásainak, csakhogy a filmjeik betörhessenek a távol-keleti piacra. Mondani sem kell, azóta Kínában betiltották a South Parkot, amelyre az alkotók egy Twitter üzenetben cinikusan azt válaszolták, hogy Xi Jinping, az ország elnöke egyáltalán nem hasonlít Micimackóra, másrészt meg „Éljen soká a Nagy Kínai Kommunista Párt”. Apropó cinizmus, a dupla epizód számos ponton parodizálja ki a járvány körül kialakult jelenségeket, úgymint a helytelen maszkhasználatot, melyet a városlakók csak „áll pelenkának” hívnak, vagy a Zoom nevű programon folytatott akadozó konferenciahívásokat. De nemcsak a koronavírus a téma, hanem az Államokban elharapózó rendőri brutalitás is. A gyerekeket ugyanis, amikor vissza kell menniük az általános iskolába, a tanárok helyett rendőrök tanítják, akik türelem hiányában a tantermi fegyelmezést testi és verbális agresszióval oldják meg. Amikor azonban két verekedő fiatalt – nevezetesen Cartmant és Kyle-t – kellene szétválasztaniuk, a rendőrök lövöldözni kezdenek, és „furamód” csakis a szegény fekete fiúra, Tokenre céloznak, akit aztán kórházba kell szállítani. A jelenet fájdalmasan összegzi a nyáron történt rendőri túlkapásokat. Mindeközben persze benézünk a Fehér Házba is, ahol Donald Trump, pontosabban az South Park-i iskola korábbi tanára, Mr. Garrison – aki a sorozat alternatív valóságában maga az elnök – korántsem bánja, hogy kitört a járvány, mivel az hatékonyan pusztítja a mexikóiakat, így nem érdekelt annak megállításában. A vírus azonban egyre inkább terjed, így hát égetővé válik kérdés: lesz-e egyáltalán vakcina? – A szatírából valóság lett – mondta Trey Parker még 2017-ben, egy The Guardian-interjúban, annak kapcsán, hogy Matt Stone-nal nem tudnak már lépést tartani a realitással, ugyanis az a Trump-Clinton elnökválasztás óta még viccesebb lett mint a sorozat. Úgy tűnik az idei év a koronavírussal még bizonytalanabbá tette a helyzetüket, pláne hogy a dupla epizód megrendezése is rendhagyó körülmények között zajlott: Parkerék csapata a kaliforniai stúdiójuk helyett a saját otthonaikból, kijelzők előtt ülve egyeztetek egymással, majd küldték körbe az animációkat és hangfelvételeket. A végeredmény persze így is profi lett – mint mindig –, arról azonban nincs hír, hogy a sorozat a következő hetekben milyen formában folytatódik majd. Még az sem kizárt, hogy maradnak a dupla epizódok. Infó:  A sorozat legújabb, koronavírusról szóló epizódja ingyenesen megnézhető a South Park Studios oldalán: www.southparkstudios.com  

A legendás Fischer Annie kalózfelvételei legális korongon

Retkes Attila írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.10.08. 10:00

Fotó: Wikipedia
A Hungaroton adott közre a zongoraművésznő koncertjeiből.
Dévény Anna (1935–2017) gyakran mondogatta, hogy hivatását, a koraszülöttek, mozgássérült gyerekek és felnőttek rehabilitációját művészetnek tekinti. Rajongott a zenéért – jó néhány muzsikussal kötött barátságot. Közéjük tartozott a Simon Izabella–Várjon Dénes zongoraművész házaspár is, akik Székely György főorvossal és Hollós Máté zeneszerzővel együtt állították össze a Secrets című CD repertoárját. „Gyakran látogattuk meg Annát, és ezeknek az összejöveteleknek egyik fő vonulata a csodálatos Fischer Annie gyűjtemény felfedezése volt. Anna rajongott Fischer Annie művészetéért, és ebben az odaadó szeretetben mi is osztoztunk. Tanúi voltunk budapesti koncertjeinek, ismertük felvételeit, sőt egyszer Londonban is sikerült egy csodálatos fellépését meghallgatni” – meséli Simon Izabella. A most megjelent koncertfelvételek története kalandos. Dévény Anna az 1960-as években kezdte gyűjteni Fischer Annie fényképeit, a róla szóló aprónyomtatványokat, s elkészített egy gyönyörű miniatűr fotóalbumot, kalligrafikus írással. Később ezt a „kódexet” átadta a művésznőnek, aki megdöbbent, de elfogadta és köszönetét is kifejezte. Fischer Annie ekkor még nem sejtette, hogy Dévény Anna egy magnetofonnal számos hangversenyét rögzíti. E titkos küldetés az 1970-es évek elejétől Fischer Annie haláláig tartott. Mintegy 25 CD-nyi szóló- és zenekari estet vett kazettára – ügyelve arra, hogy a hanghordozó limitált időtartama miatt ne maradjon le hasznos zenei anyag. A kazetták jelentős részét digitalizálással, hangrestaurálással alkalmassá lehet tenni a CD-kiadásra. Dévény Anna egy sporttáskában csempészte be a magnetofont a koncertterembe. Kínos eset volt, amikor éppen bekapcsolta a magnót, és a futballmeccset közvetítő Szepesi György diadalkiáltása zavarta meg a koncert előtti pillanatok csendjét. Kiderült, hogy a teremben valaki más is illegális hangfelvételt akart készíteni, de véletlenül a rádiót kapcsolta be. A lebukás egy vidéki koncerten következett be, mely után Fischer Annie felajánlotta, hogy gépkocsivezetőjével hazaviszi Dévény Annát, s az autóban észrevette a magnót. „Hát, a Dévény Anna titokban felveszi a koncertjeimet” – mondta a sofőrnek, de az érintettnek ezt nem tette szóvá, nem tiltakozott ellene. Feltehetően azért, mert ő maga is felvette magnóra próbáit, otthoni gyakorlásait. Az új CD-n hallható interpretációk értékelésére a Kossuth-díjas Várjon Dénest kértük. „Útmutató annak, aki nem hallotta Fischer Annie-t személyesen játszani. Emberközelből, teljes egyszerűséggel mutatja meg azt a varázslatot, amelyet egy Fischer Annie-koncerten átéltünk. Együtt lélegzett a szerzővel, és a saját, tökéletesen igaz, minden mesterkéltségtől mentes csatornáján keresztülengedve a zeneműveket, megszületett a csoda. Az ember elfelejtette, hogy ismeri az adott opusokat – vagy talán játszotta is őket. Fischer Annie úgy tudta a legteljesebb alázattal szolgálni a szerzőket, hogy közben rendíthetetlenül hitt a saját véleményében, ízlésében. Ennek a két tulajdonságnak az ereje megsokszorozta egymást” – véli Várjon Dénes.    Infó: Fischer Annie: Secrets Hungaroton, katalógusszám: HCD 32845–46