Annak, akinek még szemernyi kételye maradt volna, elegendő mindössze egy futó pillantást vetnie, mondjuk, lapunk valamelyik mostanában megjelent számának bel- és külpolitikai híreire, s azonnal bizonyosságot szerezhet: abszurd világban élünk, melyben szinte bármi megtörténhet.
Így már Az abszurd Shakespeare kötetcím is jelezheti: Almási Miklós szerzői karakterének eredendő vonása, egyszersmind egyik fő erénye éppen az aktuális – és lényegi – kihívások felismerése. A filozófus-esztéta szerző tehát most is tökéletesen teljesíti a Goethe-i „nap követelését”. Csak erősíti ezt az időszerűséget, hogy az abszurd fogalmát a könyv a lehető legtágabb értelemben alkalmazza „Úgy vélem, idetartozik minden, ami a napi rutintól, a megszokottól eltér: a képtelen, a meghökkentő, a hihetetlen, a rejtvény, a vicces, a megtévesztő látszatok fedte rémség stb.” Ebből fakadóan e Shakespeare-elemzések természetesen nem valamiféle burkolt aktuálpolitikai pamfletek, ugyanakkor az abszurdtás középpontba állításával már önmagában fölerősíti napjaink itthoni közéletének (és persze világtendenciáinak) egyik időről időre jelentkező alapélményét.
Almási roppant kreatívan és provokatívan kérdez rá a közismert drámák eddig némiképp homályban maradt részleteire, tüzetesebben nem vizsgált összefüggéseire. Olykor pedig vadonatúj fogalmakkal értelmez újra köztudottnak vélt állításokat. Ezek nyomán jut többnyire valóban meghökkentő következtetésekre.
A Vihar Prosperója például egyfelől elemzésében másokat gátlástalanul kihasználó zsarnoknak tűnik, másfelől viszont abban, ahogyan a varázsló illúziótlanul számot vet a múltjával, mégiscsak ott rejlik az emberi nagyság. Macbeth és Lady Macbeth végzetét – szöges ellentétben a konvencionális értelmezésekkel – az teljesíti be, hogy borzalmas vállalkozásuk elemi követelményeivel szemben mindketten dilettáns gyilkosok, akik rémületükben változtatják mészárszékké a színpadot: „a tétova félelem s a tömeggyilkosság az öldöklésben nagyon is összetartoznak”.
Hamlet itt súlyosan borderline (azaz mentálisan labilis) személyiség, aki – kiáltó ambivalenciával – egyszerre érzékeny filosz és hidegvérű sorozatgyilkos. A Szellem egy letűnt kor anakronisztikus figurája, „afféle „rozsdás fazon”, vele szemben Claudius a modernitás képviselője. Fortinbras jó időben volt jó helyen, vele csupán a megátalkodott középszer diadalmaskodik. III. Richard alakja pedig a „hatalom ürességét” reprezentálja. Nincs az a gonoszság, amit a trón megszerzése érdekében el ne követne, de amint eléri a célját, rögtön „lebénul, nem tud mit kezdeni hatalmával”. Othelloban a mássága miatti leplezett frusztráció növeli gyilkos erejűvé a bornírt szerelemféltést.
A kötetet néhány olyan híres dráma elemzése teszi teljessé, melyek valamilyen szempontból a Shakespeare-i hagyományt folytatják. Ezek sorába tartozik Lessing Bölcs Náthán című műve, mely a felvilágosodás toleranciájának, fejlődéshitének egyik reprezentatív alkotása. Az elemzés hangvétele épp e reményteliség kibontásakor rezignálttá válik: „A mából nézve persze nagy illúziónak (naív tévedésnek) hat mind az egységes, tökéletesedő emberfogalom, mind e fogalom társadalmi használata. Mondom én, aki életem nagy részét e marxi gondolat, a ’nembeli lényeg’ jegyében éltem és dolgoztam végig. Megrendítő e kései vallomás, de épp ennek fényében szerezhet még nagyobb nyomatékot a mégis gesztusa: „… ha élni akarunk, egyedül ez a hagyomány nyithat ablakot a jövőre. Értékvilágunkat ez az illúzió alapozza meg – ráadásul jó időn át működőképesen: nincs más, nincs jobb, ez van.”
Almási profi szerző: mindig kiemelten tudatában volt annak, hogy az esszéíró is a közönségnek – a reménybeli olvasónak – játszik. Stílusa, narrációja oldott, csevegő, játékos, azaz roppant szórakoztató. Alighanem kevés ilyen szellemes, sőt vicces Shakespeare-könyv akad a gigantikus méretű szakirodalomban. Miközben persze, olykor szó szerint is véresen komoly dolgokról esik benne szó.
Kortársunk, Shakespeare: Jan Kott legendás – maradandó értelmezések sorát felvonultató – könyvére a szerző többször is méltán hivatkozik. A világhírű lengyel irodalomtörténész műve több mint fél évszázada született. Azóta, tudjuk, sokat változott a világ, de Shakespeare időszerűsége – Almási kötete is hatásosan tanúsítja ezt – jottányit sem csökkent.
Külön kiemelendő végezetül, hogy a Gyomai Kner Nyomda ezúttal is remek munkát végzett, a borító pedig – Hlatki Dorottya alkotása – szenzációs.
Infó:
Az abszurd Shakespeare
Park Könyvkiadó, 2020
