Lencsés Károly: Mozgólépcsőn

"Éjfél után lefelé. Felértem."

Súlyom filléres. Üres zseb.

Eddig legfeljebb a kezemmel

Tömtem meg.

Ekcémás bőrömet kenegetem.

Az idő mindig ránt egyet rajtam

Szememhez még egy szarkalábat.

Időtlenség után kapkodok.

Levegőt is csak ritkán veszek.

Hátha elbújhatok.

Visszafojtom az időt fájó tüdő.

Kis székre ülök, hogy kicsinek nézz.

Összekuporodok, hogy meg se szülessek.

Terv vagyok. De jó! De jó!

Szép ábránd ígérettel teli.

Kapaszkodok az óramutatón.

Megint felránt, aztán zuhanok.

Éjfél után lefelé. Felértem.

Most óhatatlan csak leszállok.

A madár, amelyik röpült, de elfáradt.

Kétségtelen még feljutni akarok.

Felhőből vizet csavarni.

Áztatni, hogy összegyűjthess.

Kutya elé önts hagy igya magát

Egy perc alatt napokba.

Hét alatt hónapokba. Hónapok alatt

Évekbe.

Lógok az idő mutatóján.

Mindig fölfelé reggel és este

Hat után. És délben és éjfélkor lefelé

Mint a plázában a mozgólépcsőn.