Hatalmas ózonlyukat mértek az Antarktisz felett

Az elmúlt 15 év egyik legnagyobb mértékű tágulásáért egy erős, stabil és hideg sarkvidéki örvény lehet a felelős.

Az elmúlt 15 év egyik legnagyobb méretű ózonlyukát mérték az Antarktisz felett az Európai Unió Copernicus Légkörfigyelő Szolgálatának (CAMS) kutatói. A szakemberek szerint egy erős, stabil és hideg sarkvidéki örvény a felelős az ózonlyuk jelentős mértékű tágulásáért.

A szolgálat vezetője, Vincent-Henri Peuch szerint az UV-sugaraktól védő pajzson megfigyelt mostani rés "határozottan" az egyik legnagyobb az elmúlt 15 évet nézve. Az Antarktisz feletti ózonkoncentráció-csökkenést 1985-ben észlelték először.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szóvivője, Clare Nullis szerint az ózonlyuk augusztusban - a déli-sarkvidéki tavasz beköszöntével - kezd növekedni és nagyjából októberben tágul a legnagyobbra. "A levegő mínusz 78 Celsius-fok alatt van és ez az a hőmérséklet, amelyre szükség van a sztratoszférikus felhők kialakulásához, ami egy egészen összetett folyamat" – magyarázta Nullis genfi sajtótájékoztatóján. Hozzátette: "az ezekben a felhőkben lévő jég beindít egy reakciót, amely képes elpusztítani az ózonréteget. Ezért látjuk idén ezt a nagyméretű ózonlyukat".

A Copernicus szakemberei szerint a Napból származó energia hatására kémiailag aktív klóratom és brómatom kerül a sarkvidéki örvénybe, amely gyorsan elpusztítja az ózonmolekulákat, ózonlyuk kialakulását eredményezve. Nullis szerint az ózonlyuk tágulása ellenére a szakértők továbbra is úgy vélik, hogy az ózonréteg lassan regenerálódik az ózonréteget károsító gázok fokozatos kivonását elrendelő, 1987-es montreali jegyzőkönyvnek köszönhetően. Az éghajlati előrejelzések szerint az ózonréteg 2060-ra lesz olyan állapotban, mint 1980-ban volt.