A 28 esztendős Fucsovics Márton napjaink legjobb hazai férfi teniszjátékosa, aki a közelmúltban a US Openen, majd a Roland Garroson ért el szép eredményeket. Ennek apropóján nyíregyházi nevelőedzőjével, Gyuricsku Enikővel elevenítettük fel, miképp indult kettejük kapcsolata.
„Nyíregyházán a Bujtosi Szabadidő Csarnokban tartottam edzéseket, és egy napon Marci egy baráti társasággal a teniszpálya közelébe került, elkísért egy kislányt és megszerette volna nézni, hogyan zajlik az edzés” – idézte fel emlékeit az edző, aki addig jellemzően hat-hét éves gyerekeket tanított, nem volt még dolga négy és fél évessel.
„Először nem engedtem a pályára, a szülőknek viccesen meg is jegyeztem, hogy a következő, három-négy nappal későbbi alkalomig Marci nőjön meg. Érdekelte a tenisz, és hamar kiderült számomra, hogy nagyon tud figyelni a labdára. Pici korban, ha jön a lepke, akkor inkább a lepke után mennek a gyerekek, nem a labdára, az edzőre koncentrálnak, hanem a környezetre, a szülőre, aki ott áll. Marci viszont semmi mást nem csinált, csak várta tőlem az érkező labdát. Mindig tanulni akart, és árgus szemekkel figyelte a mozdulataimat. Alig várta, hogy kezdődjön az edzés, a koncentrációs készsége kiemelte őt a nála sokkal idősebbek közül is. A pici lábaival odaért az érkező labdákhoz, pedig neki többet kellett lépni. Valamint olyan erővel és gyorsasággal ütötte meg a labdát, hogy láttam kivételes a tehetsége. Meg is ijedtem a tehetségétől, de azért nem futamodtam meg előle” – mondta elmosolyodva Gyuricsku Enikő.
„Tavasztól őszig szabadtéren készültünk, télen iskolák tornatermében kaptunk helyet. Akkoriban vidéken nem volt nagyon fedett teniszcsarnok, utazni viszont nem szerettünk volna. Szerintem a vidék sem akkor, sem azóta nem kap akkora megbecsülést, mint amennyit megérdemelne. Az én egyesületem 2012-ben kapott egy karton teniszlabdát a szövetségtől, meg egy 200 ezer forintos terembérlés támogatást, de ennyi az elmúlt 20 évben” – ismertette a helyi viszonyokat az edző, aki három hónap múltával már egyedül készült Fucsoviccsal.
„Láttam, hogy nincs értelme csoportos edzésre betenni. Kilenc éves volt, amikor mondtam a szülőknek, hogy magyar bajnok lesz Marci a korosztályában, aztán úgy is lett. Tíz, tizenkét éves volt, amikor láttuk, hogy nemzetközi porondra kell mennie” – emlékszik vissza a nevelőedző, aki hét hónapos terhes volt, amikor átadta növendékét Erőss Bélának. Ennek ellenére a későbbiekben sem szakadt meg Gyuricsku és a növendéke közötti szoros kapcsolat.
Fucsovics hamar kinőtte Nyíregyházát, 2007-ben kikerült Németországba egy tenisziskolába.
„Borzasztóan nehéz volt Marci számára, hogy el kellett hagynia a szüleit, de én azt gondolom, hogy a német tenisziskola sokat hozzátett a későbbi sikereihez. A német edzőnek egy olyan gyerekkel kellett dolgoznia, akinek honvágya volt, minden nap haza szeretett volna jönni, nagyon sokat sírt. A német szigor nagyon nehéz volt számára, de anélkül sokkal nehezebben lett volna wimbledoni bajnok is. A menedzsere, Joó György nagyon sokszor kiment hozzá, hogy tudatosítsa benne, hogy ez neki fontos. Hála istennek ez sikerült és megbirkózott vele.”
Fucsovics aztán a junioroknál világelső lett, sőt a füves borítású wimbledoni Grand Slam-tornát is megnyerte.
„Bennem mély nyomot hagyott a 2010-es wimbledoni torna előtti időszak. Akkor már voltak bajok a szövetséggel, nem jöttek úgy az eredmények. Marci engem a nehéz időszakokban általában megkeresett, Wimbledon előtt két hétig Nyíregyházán edzett poros salakon, nem jó körülmények között. Én játszottam vele két héten át, a végén már bedagadt kezekkel, mert olyan erővel ütött, hogy nagyon nehéz volt visszaadni a labdát. Aztán azt találtam ki, hogy próbáljon meg sokat adogatni, ez volt annak a sikernek a kulcsa. A nyírségi homokról aztán elment és megnyerte Wimbledont” – folytatta a visszaemlékezést az edző.
Fucsovics számára ezt követően nagy volt a juniorok és a felnőttek közötti ugrás, ismét újabb nehéz időszak következett, amely során még a visszavonulás is eszébe jutott.
„Kicsit megingott, mert megnyerte Wimbledont, és azt hitte, utána ugyanúgy jönnek majd a sikerek a felnőttek között. Néha sportolóhoz nem méltó módon viselkedett a barátaival, de nem voltak olyan eget rengető dolgok, mint amennyire negatív visszhangot kapott. Kizárták a Davis Kupa-csapatból, ezt borzasztóan fogadta. Minden nap elmondtam neki, hogy ő ennél sokkal többre hivatott, edzenie kell, ne hagyja elfecsérelni azt a munkát, amit addig már beletett. Azt gondolom, hogy mindennek oka volt, és ez az időszak csak még erősebbé tette.”
Fucsovics aztán elkezdett Sávolt Attilával dolgozni, egészen a 31. helyig masírozott előre a világranglistán, ami azóta is egyéni rekord számára.
„Sávolt Attila az egyetlen olyan magyar edző, aki a saját bőrén tapasztalta, milyen a top százban lenni, nélküle nem tartana ott Marci, ahol tart. Minden edző hozzátett, a mostani edzői pedig különösen, hogy elérték nála ezt az óriási elszántságot, motivációt” – véli Gyuricsku, aki szerint alázat, küzdeni akarás, önbizalom, tehetség, támogató háttér, edzői, szülői és menedzseri támogatás nélkül nem válhat senkiből nagy játékos, de a munka oroszlánrésze a játékosé. Gyuricsk hozzátette: Fucsovicsnak hosszú éveken át az önbizalmát kellett a legjobban erősíteni.
Gyuricsku szerint Fucsovics immár minden technikai elemet nagyon magas fokon ismer, mindent tud a teniszről.
„Marcit vasembernek nevezték az Australian Openen, dicsérték a tenyeresét, most Párizsban a fogadójátékát emelték ki. Ami javításra szorul, az az első adogatása. Egy nagyon pici mozdulat hiányzik ebből a legnehezebb ütésből, ami a hatékonyságot növelheti. Ha az első adogatásban fejlődni tud, akkor minden álma valóra tud válni” – véli a nevelőedző, aki egykori növendéke minden mérkőzését igyekszik figyelemmel követni, legszebb emlékként pedig két mérkőzést említett.
„A Federer elleni mérkőzése volt a legemlékezetesebb a Rod Laver Arénában, illetve a mostani Medvegyev elleni, amikor először vert meg top tízes játékost. Számomra mindig Federer volt a legjobb teniszező, ellene látni az egykori tanítványomat nagyon nehéz volt érzelmileg megélni” – mondta immár elcsukló hangon Gyuricsku, akit csalódással tölt el, hogy Nyíregyházán nem ismerik el a munkásságát.
„2009-ban kaptam utoljára díjat a városban. Tizenöt év alatt felvirágoztattam két olyan helyet Nyíregyházán, ahol nem volt teniszélet. A tanítványaim elismernek, egy edzőnek végül is ez a legfontosabb, de nagy csalódás számomra, hogy jelenleg nem nagyon tudok dolgozni ebben a városban. Nekem most nehezebb, mint anno Marcival termet bérelni húsz évvel ezelőtt.”
Gyuricsku ennek ellenére úgy érzi, közel ötven évesen is van még benne bőven ambíció, ezért továbbra is keresi a tehetségeket.
„Nagyon sok tehetség van vidéken, olyannal, mint Marci viszont nem találkoztam az elmúlt 25 évben” – tette hozzá az edző, aki kiemelte, az augusztusi Marso-Bige Kupán az a kisfiú játszotta U14-ben a döntőt, aki Fucsovics miatt iratkozott be hozzá teniszezni.
