Előfizetés

Kaja

Nem tudom, mit kezd a Világélelmezési Program (WFP) a tízmillió svéd koronás, azaz mintegy 342 millió forintos Béke Nobel-díjjal, de gyanítom, hogy nem lesz elég. A világban 690 millió ember éhezik, azaz nem jut hozzá legalább napi 1800 kalóriához. A WFP az ENSZ szervezete, vagyis a norvég Nobel-díj bizottság elvben az országok közös erőfeszítését honorálta. Ha ez így van, soha érdemtelenebb helyre nem ment a díj. Van persze egy másik, szűkebb olvasat is, miszerint a WFP 36 tagú igazgatótanácsa, netán a szervezet 17 ezer alkalmazottja volt méltó a kitüntetésre. Az más. Sokszor reménytelen helyzetben próbálnak életeket menteni, hősiesen helytállnak a terepen, vasideggel könyörögnek a hüllővérű kormányoknak. Nem kellene így lennie, a Föld még ezt a rengeteg, mindjárt nyolc milliárd embert is el tudja tartani. Több élelmiszert dobunk ki vagy hagyunk veszendőbe menni, mint amennyire a 690 millió éhezőnek szüksége lenne, és akkor még nem is kevertük bele a válság idején is egyre gazdagabb multimilliárdosokat, például az Amazon-alapító és Washington Post tulajdonos Jeff Bezost, akinek a vagyona augusztusban elérte a 200 milliárd dollárt. Ha a leggazdagabb száz vagy akár csak 25 ember összeállna, simán meg tudná menteni azt a 25 ezret, köztük a tízezer gyereket, aki naponta éhen hal. De hát van más dolguk. Mint ahogy a magyar miniszterelnök hátrányos helyzetűekkel (mennyivel jobban hangzik, mint a „szegény”!) foglalkozó megbízottja, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány két Audit használó elnöke, Hegedűs Zsuzsa éttermi számlái is megérnek egy misét. Ha lehet valamit javasolni a püspök uraknak. Sokan azt hihetik, hogy az éhezők főként Jemenben, Szudánban, netán a borsodi cigányfalvakban élnek. Tévedés. Donald Trump például komolyan vette, hogy neki kéne kapnia a díjat, miközben az Egyesült Államokban minden hetedik családnak gondot okoz az élelmiszer beszerzése, mérföldes sorok állnak az ingyen csomagokért. Nem a Földdel van itt baj, hanem a rendszerrel. Meg bizonyos emberekkel.  

Hagyják békén!

Mélyen egyetértek a miniszterelnökkel, aki arra szólított fel: hagyják békén a gyerekeinket! De először talán ő és a barátai. Ő persze csak szorosan felsorakozott a könyvdaráló szélsőjobb mellé. Már nem lehet tudni, hol végződnek ők, és hol kezdődik Orbán. Talán az a különbség, hogy a Mi Hazánk, a 64 Vármegye mozgalom és cégtársaik valódi hevületbe jönnek egy kis buzizástól, orrlikaik kitágulnak, orcájuk vörössé, hangjuk öblössé válik. Beindulnak, na. A kormányfőt ilyen indulatok nem érintik, csak ügyesen zongorázik a homofóbia, a cigányellenesség, a „bibsi-libsi” féle szalon antiszemitizmus billentyűin. Mikor melyik tűnik hasznosabbnak, azt nyomja le. A zongorista se szereti vagy utálja jobban a fekete billentyűt a fehérnél, vagy fordítva, csak arra figyel, hogy áll össze a kompozíció a közönsége számára. Kapóra jött „Dúró Dóra Darálója”, ahogy Mosó Masa Mosodája mintájára a mém emlegeti. A történelmi analógiákkal tudatosan provokáló darálás ellen a miniszterelnöknek nem volt kifogása, a különböző kisebbségek – cigányok, szegények, sérültek, idősek, homoszexuálisok, családjukban bántalmazottak - elfogadása, segítése ellen igen. Szép pillanat a magyar politikatörténetben: az ország első embere a félnáci csoportok egésznáci módszerei mellé állt. Beszélt egy vörös vonal átlépéséről is: hát ha van vörös vonal, akkor éppen ez volt az, amin boldogan ugrált mind a két lábával. Gyöngyöspata kapcsán már turbózta kicsit a cigányellenes indulatokat, a migránsozás idején az idegenellenességet, törvényeivel belerúgott a hajléktalanokba. Az ilyesmi együtt jár: Dúró Dóra is egyenként tépkedte ki a mesekönyv összes lapját, azokat is (ez volt a túlnyomó többség), amelyeken szó sem esett melegekről. Csak hallássérült mesehősről vagy cigány Pöttöm Pannáról. Menjen mind a darálóba! A kormányfő persze csak verbálisan, mondhatni „plátóian” darál. Ahogy vezényszavára a szokott kórus: a Magyar Nemzet, Pesti Srácok, 888, Hír tévé, Demokrata stb. is. Mint a Mérce elemzése írta, rávetették magukat az ügyre, „mint gyöngytyúk a takonyra”. Gulyás miniszter fájdalmas arccal büntető eljárásokkal fenyegetett „kiskorú veszélyeztetése” miatt. A rendőrség hozzájárult, hogy Budaházyék ellentüntetése ordibálással ijesztgesse a mesehallgató gyerekeket. Rájuk nem vonatkozott a békén hagyás intelme. Csatlakozom a miniszterelnökhöz: hagyják békén a gyerekeinket! Részletezném: Hagyják békén őket a kulturális agymosással, a történelem lehazudásával, hamis példaképek állításával, a kötelező tankönyvek ostobaságaival, Wass Alberték szentté avatásával, libsizéssel és komcsizással, a felvilágosodástól kezdve minden progresszív, humánus gondolat kiátkozásával! Az Orbánt sietve szajkózó Rétvári államtitkár véletlenül jól mondta: „Nem azért küldjük óvodába, iskolába a gyerekeket, hogy átneveljék őket.” Bizony, államtitkár úr, nem azért küldjük. Épp ezért szíveskedjenek a fentiekkel felhagyni! Hagyják békén a gyerekeinket az állandó harcra tüzeléssel, iskolai lőterekkel és fegyveres iskolaőrökkel is! Ne sorozzák be őket az éppen aktuális politikai háborúikba! Ők gyerekek, és nem az Önök hadseregének tartalékosai. Hagyják békén a gyerekeinket a saját tempójuk szerint fejlődni, ne kényszerítsék az arra még nem érett hatéveseket minden áron az iskolapadba! Viszont ne lökjék ki őket félanalfabétaként 16 évesen az iskolából, hogy gyarapítsák a közmunkás-hadsereget! Ne butítsák le, ne tegyék zsákutcává a szakmunkásképzőket, ne az olcsó munkaerőre vágyó iparkamarai elnök legyen a legfőbb pedagógiai iránytűjük! Hagyják békén a gyerekeinket tanulni azokban az iskolákban, amelyek szél ellen, az Önök ellenében is vállalkoznak az integrálásukra, tanításukra, ha nehéz sorsúak is! Hagyják békén a gyerekeink kedvéért Iványiékat, az Igazgyöngyöt, az Ámbédkart! Hagyják békén a gyerekeinket gyereknek lenni („játszani is engedd…”)! Ne terheljék agyon az iskolatáskájukat és az egész napjukat bebiflázni valóval, ne büntessék őket a felnőttekénél is hosszabb munkaidővel! Ne úgy csökkentsék (észrevehetetlen mértékben) az óraszámukat, hogy közben a tanár- és gyereknyomorító Nemzeti Alaptantervbe minden eddigit, és még annál is többet belezsúfolnak! Hagyják békén a gyerekeinket örülni az újnak, ismerkedni a világgal, kibontani minden képességüket! Ne emlegessék szitokszóként az „önmegvalósítást”, mint a miniszterelnök tette évadnyitó írásában, szembeállítva ezt a „nemzeti hagyományokra való összpontosítás” kizárólagos céljával. Engedjék, hogy minden gyerek, a szegény is használhassa a tehetségét, ne nyugodjanak bele cinkosan, hogy nálunk az iskolarendszer nem csökkenti, hanem növeli a társadalmi különbségeket! Ne szűkítsék a gimnáziumi és egyetemi helyeket, ne tüntessék fel gyanúsnak a tudást, a műveltséget, az önálló gondolkodást! És ha már a gyerekeinket ilyen szépen békén hagyták, talán elkezdhetnék a felnőtteket is békén hagyni. Én pl. nem kérek több hiszterizáló, uszító, ellenségkereső beszédet. Úgyis lassan második gyerekkoromat élem. Miniszterelnök úr, tessék engem is békén hagyni! 

A korrupt EU hete

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy Soros György megveszi a nyugati politikusokat. Nem arról van szó, hogy „magasztos célok érdekében járkál a brüsszeli hivatalok folyosóin, hanem arról, hogy pénzt akar keresni. Ezért vesz meg képviselőket. Na, ez a korrupció. Amíg Soros Györgynek ilyen befolyása van az unióban, ki kell mondanunk, hogy az unió korrupt”. Ezzel szemben a tény az, hogy Soros világszerte az emberi jogok védelmét segíti, amivel nem keres pénzt, viszont sokat költ rá. Vagyonát egyébként 8,6 milliárd dollárra becsüli a Forbes gazdasági magazin, az Európai Unió GDP-je pedig 18,3 billió dollár, vagyis körülbelül kétezerszer annyi. De még ha – feltéve, de meg nem engedve – egyes képviselőket „megvásárolna” is, nem jutnának semmire, hiszen a hatalom meg van osztva az Európai Bizottság (benne Orbán biztosával), az Európai Tanács (benne magával Orbánnal) és az Európai Parlament (benne a Fidesz képviselőivel) között. Ha az unió korrupt, milyen lehet Magyarország, ahol minden hatalom egyetlen ember kezében összpontosul? A megfejtők között uniós pályázatokat sorsolunk ki. Azt is állította Orbán, hogy azért kell komolyan venni Soros György újabb hadüzenetét, mert a baloldal örömét leli abban, hogy a saját fajtájával szemben az idegenek oldalára áll, az idegenekkel fog össze. Ezzel szemben a tény az, hogy Soros György nem idegen, hiszen Orbán többször is elmondta, hogy Sorost egy tehetséges magyar embernek tartja. De akkor milyen fajta, ha nem a sajátunk? Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy „a baloldal, ha veszélyes embert lát – nem akarok dicsekedni, de az én esetemben erről van szó –, akkor megpróbálja levadászni. A baloldalnak van egy ilyen reflexe”. Ezzel szemben a tény az, hogy nem a baloldalnak van ilyen reflexe, hanem Orbánnak, ő volt ugyanis az, aki a következőket mondta: akkor kell megölni az ellenfelet, amikor erre lehetőséged van. Úgyhogy – ebben nem hazudott – ő tényleg veszélyes ember. Azt állította ezenkívül Orbán, hogy mostantól kifelé megyünk a járványból és nem befelé. „Kezdhetjük vágni a centit, mert meglesz a vakcina”. Ezzel szemben a tény az, hogy sajnos továbbra is befelé megyünk mind Magyarországon, mind az egész világon. Ezen a héten például többen fertőződtek meg világszerte, mint a járvány kezdete óta bármikor, és a magyar adatok is egyre rosszabbak. Akármit kezd is vágni Orbán, nem tudja, merre hány centi. Azt állította végül Orbán, hogy az egészségügy rendbetételében a legnehezebb feladat, az orvosok bérének emelése most jött el, és ehhez a Magyar Orvosi Kamara javaslata kellett. Ezzel szemben a tény az, hogy nem az kellett, hiszen a MOK új vezetése már januárban előterjesztette bértábláját. Akkor azonban az illetékes minisztérium, az EMMI így válaszolt rá: „Az egészségügy finanszírozása, az ágazatban dolgozók anyagi elismerése annál sokkal felelősségteljesebb feladat, mint hogy egyesek licitversennyé silányítsák”. Nincs itt semmiféle licitverseny: Orbán Viktor indult és ellenfél nélkül győzött.