Nem tudom, mit kezd a Világélelmezési Program (WFP) a tízmillió svéd koronás, azaz mintegy 342 millió forintos Béke Nobel-díjjal, de gyanítom, hogy nem lesz elég. A világban 690 millió ember éhezik, azaz nem jut hozzá legalább napi 1800 kalóriához. A WFP az ENSZ szervezete, vagyis a norvég Nobel-díj bizottság elvben az országok közös erőfeszítését honorálta. Ha ez így van, soha érdemtelenebb helyre nem ment a díj.
Van persze egy másik, szűkebb olvasat is, miszerint a WFP 36 tagú igazgatótanácsa, netán a szervezet 17 ezer alkalmazottja volt méltó a kitüntetésre. Az más. Sokszor reménytelen helyzetben próbálnak életeket menteni, hősiesen helytállnak a terepen, vasideggel könyörögnek a hüllővérű kormányoknak.
Nem kellene így lennie, a Föld még ezt a rengeteg, mindjárt nyolc milliárd embert is el tudja tartani. Több élelmiszert dobunk ki vagy hagyunk veszendőbe menni, mint amennyire a 690 millió éhezőnek szüksége lenne, és akkor még nem is kevertük bele a válság idején is egyre gazdagabb multimilliárdosokat, például az Amazon-alapító és Washington Post tulajdonos Jeff Bezost, akinek a vagyona augusztusban elérte a 200 milliárd dollárt. Ha a leggazdagabb száz vagy akár csak 25 ember összeállna, simán meg tudná menteni azt a 25 ezret, köztük a tízezer gyereket, aki naponta éhen hal. De hát van más dolguk.
Mint ahogy a magyar miniszterelnök hátrányos helyzetűekkel (mennyivel jobban hangzik, mint a „szegény”!) foglalkozó megbízottja, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány két Audit használó elnöke, Hegedűs Zsuzsa éttermi számlái is megérnek egy misét. Ha lehet valamit javasolni a püspök uraknak.
Sokan azt hihetik, hogy az éhezők főként Jemenben, Szudánban, netán a borsodi cigányfalvakban élnek. Tévedés. Donald Trump például komolyan vette, hogy neki kéne kapnia a díjat, miközben az Egyesült Államokban minden hetedik családnak gondot okoz az élelmiszer beszerzése, mérföldes sorok állnak az ingyen csomagokért.
Nem a Földdel van itt baj, hanem a rendszerrel. Meg bizonyos emberekkel.