Alakul a homofób internacionálé

Lengyelországban egy nyíltan homofób és nőgyűlölő jogászt, Przemyslaw Czarneket tették meg oktatási miniszterré. A jelenségről Rafal Pankowski szociológus professzort kérdeztük.

„Czarnek kinevezése sokkoló volt. Engem egyetemi oktatóként személyemben is érint, hiszen megkapta a közoktatás mellé a felsőoktatás irányítását is” – nyilatkozta a Népszavának Rafal Pankowski. A szociológus emlékeztetett: Czarnek kijelentette, hogy „ezek az emberek”, értsd a nem heteroszexuálisok, egyszerűen nem egyenlőek a többi, „normális” emberrel. Pedig Lengyelország korábban nem volt homofób ország, amikor a világban szinte mindenütt büntették a homoszexualitást, itt 1931-ben olyan büntető törvénykönyvet hoztak az egészen addig érvényes orosz, osztrák és porosz szabályozás helyébe, amely nem nyilvánította bűncselekménnyé a másféle szexualitást. A Collegium Civitas nevű varsói magánegyetem professzora szerint a politikai homofóbia XXI. századi jelenség, s az olyan, az 1990-es években újra feltűnt szélsőjobboldali, turbónacionalista ifjúsági szerveződések vitték be a közbeszédbe , mint az Összlengyel Ifjúság, vagy Lengyel Nemzeti Újjászületés. Az utóbbi években pedig ezt átvették az ún. konszolidált jobboldal pártja – a Jog és Igazságosság (PiS) és vele szövetségesei a választási kampányokban. Jobboldali vezetésű önkormányzatok sora nyilvánította magát LMBT-mentes övezetté.

Az időzítésre és az okokra vonatkozó kérdésre a szociológus azt felelte, hogy a pártszövetségen belül konkurenciaharc folyik az agenda meghatározásáért, Jaroslaw Kaczynski PiS-elnök nem tűrheti, hogy szövetségesei radikálisabban jobboldaliak legyenek nála. Előre tört ráadásul a fiatalok között a nyíltan fasisztoid Konfederacja, amely szintén az LMBT-emberekkel ijesztgeti a társadalmat. Hasonló a helyzet a jobboldalon, mint 1968-ban az akkori lengyel állampártban volt. Akkor a pozíciókért folyó frakcióharc alakult át brutális antiszemita kampánnyá. A harmadik ok a katolikus egyház, amely valaha a szabadság enklávéja volt a zsarnokságban. Most pedig – talán a modernizációs nyomás miatt – otthont ad az ilyen támadásoknak. Marek Jedraszewski krakkói érsek szinte hetente hol az LMBT-embereket, hol a „gender-ideológiát” támadja. Legutóbb pedig felfedezte a „szingli ideológiát”, mint vallás- és nemzetellenes jelenséget. Pankowski professzor szerint ez azért veszélyes, mivel a társadalomban továbbra is erős az egyház befolyása, és a lengyel katolikus hierarchia e tekintetben is más nézeteket vall, mint a pápaság, a világegyház.

A női egyenjogúságot is ellenségnek beállító nézetek kapcsán a szociológus azt mondta, a szejmben most épp az abortusz gyakorlati tilalmát szorgalmazó javaslatot tárgyalnak és Lengyelország kilép a családon belüli erőszakot tiltó nemzetközi konvencióból. Ugyanakkor a társadalom nem minden rétegében egyformán hatásos a szélsőségesen konzervatív nyomulás. A fiatalok jelentős része például elfogadja az LMBT-emberek jogait, ők azonban egyelőre nem befolyásolják a kormányon lévőket. A kutató arra is felhívja a figyelmet, hogy az egyházi-kormányzati propaganda az „LMBT-ideológia” és a „gender-ideológia” – ellen irányul – miközben senki nem tudja, hogy ezek micsodák.

Arra a felvetésre, miszerint mennyire globális jelenség az, hogy tekintélyelvű rendszerek politikai napirendjük középpontjába helyezik a melegek elleni akciókat, a szociológus Oroszországot említi, ahol a melegpropaganda tilalma címén évek óta diszkriminatív gyakorlatot folytatnak. „Szarajevóban voltam, amikor ott először tartottak melegfelvonulást. A rendőrség nem engedte a közelébe a velük ellenséges szurkolói csoportokat, akik válaszul kitűzték a stadionban Brunei zászlóját, arra utalva, hogy a délkelet-ázsiai monarchia halállal bünteti a homoszexuálisokat. A lengyel szejmben Grzegorz Braun Konfederacja-képviselő „csak” a melegek nyilvános megkorbácsolását indítványozta. Azt, hogy van-e homofób internacionálé, nem tudom, de úgy látszik Lengyelország és Magyarország kormányai ide tartanak” – nyilatkozta a Népszavának Rafal Pankowski.