Borsodi időközi – Hiányzott a „harci kedv”

A mezőzomboriak nem voltak túl közlények, amikor a szavazásról kérdeztük őket, egy idős bácsi mindössze annyit vetett oda foghegyről: ez a falu nyolcvan-kilencven százalékban mindig a Fideszre szavaz, szerinte most se lesz másképp. Riport a borsodi időközi választási kampány utolsó napjáról.

A kormánypárt jelöltje, Koncz Zsófia nyerte 50,87 százalékkal, 1722 szavazatkülönbséggel a vasárnap megtartott borsodi időközi választást. A második helyen Bíró László, az ellenzék jelöltje végzett, 45,9 százalékkal. A látszólag nagy téttel bíró voksolás – papíron a Fidesz–KDNP parlamenti kétharmada volt kétséges, valójában a rendszerint a kormánypártokkal szavazó német nemzetiségi képviselő bármikor kisegítheti a kormányt – nem mozgatta meg a helyieket: a zárás előtt fél órával még 44,5 százalékos volt a részvétel, 2018-ban este 7-ig a választópolgárok csaknem 67 százaléka jelent meg. Pedig reggel még úgy tűnt, a pártok gőzerővel mozgósítanak, Mezőzomboron például rejtélyes buszokat láttak feltűnni.

– Alig nyitott ki reggel hatkor a szavazófülke, már itt állt négy mikrobusz. Azt mondták az utasok, hogy a szőlőbe mennek dolgozni, de az asszonyok között volt, aki magas sarkút viselt és ridiküllel a karján tipegett be. Meg aztán, látják, most is esik, reggel is esett, ilyenkor nem szoktak napszámba menni az emberek. Vagyis inkább hozták, semmint vitték őket – mondja a mezőzombori általános iskolába kijelölt szavazókör egyik delegáltja, a Számoljuk együtt! civil csoport aktivistája. Hat órát utazott Budapestről, hogy ideérjen, de a világnak ebbe a felébe nem könnyű vonattal eljutni: nincs csatlakozás, így a miskolci pályaudvaron éjszakázott, s az első hajnali járattal jött ide.

A kétezres lélekszámú faluban nem akadt helyi ember, aki ellenzéki pártok vagy civilek delegáltjaként vállalt volna itt posztot: közel kétszáz közmunkás van, s szinte az egyetlen munkaadó az önkormányzat, könnyű elképzelni a kiszolgáltatottságot. Részben ez volt az oka annak, hogy Fekete-Győr András, a Momentum elnöke is itt vállalt szavazatköri delegált pozíciót: ő lapunknak azt mondta, maga is lefilmezte a hajnali mikrobuszokat, mert enyhén szólva gyanúsnak találta az egyszerre érkező tömeget, de más furcsaságot – legalábbis ottjártunkig – nem tapasztalt.

A mezőzomboriak nem voltak túl közlények, amikor a szavazásról kérdeztük őket, egy idős bácsi mindössze annyit vetett oda foghegyről: ez a falu nyolcvan-kilencven százalékban mindig a Fideszre szavaz, szerinte most se lesz másképp. A jelölt programja, de még a neve is voltképp mindegy. Ezt mi is tapasztaltuk, amikor egy középkorú roma közmunkás az iskolából kifelé menet azt mondta a felségének: „Zsuzsira szavazott, ugye arra kellett?” – miközben a fideszes jelöltet, Koncz Zsófiát nem így hívják.

Tudatosabbnak tűntek a szerencsiek: itt élt a júliusban motorbalesetben elhunyt jobboldali országgyűlési képviselő, Koncz Ferenc, akinek lánya szállt most ringbe, azt ígérve, folytatja apja örökét. – Nem szeretem Orbán Viktort, és nem bízom meg a fideszes jelöltben, szerintem éretlen, nem való neki a politika – mondta nyakasan egy nyugdíjas asszony, a helyi népházban lévő 2-es számú szavazókör előterében. – Rendes lány a Zsófi, ismerem gyerekkora óta, három nyelven beszél, táncol és lovagol, rá szavaztam – húzta ki magát büszkén Majerik István, aki templomi festőként mutatkozott be, majd nekünk szegezte a kérdést: ez egy keresztény ország, mit keresnek benne egyáltalán baloldaliak? A nyolcvanöt éves Divinszky Alfrédné szintén jobboldali szavazó kevésé sarkosan úgy fogalmazott: a Koncz-család példás életet él, ráadásul a jelölt még nincs „kitanítva”, így nem lehet korrupcióval sem vádolni.

Negyven kilométerrel arrébb, Tiszaújvárosban, amelyet egyszerűen csak „kommunista fészekként” bélyegzett néhány öntudatos, velünk beszédbe elegyedő szerencsi polgár, mintha ritkulna a fideszes plakáterdő, ami a taktaközi falvakon áthaladva oly szembetűnő volt. A Kossuth téren megszólítunk egy biciklis asszonyt, vajon az itteniek milyen eredményre számítanak, de csak legyint: szerinte ez a város ebből a szempontból teljesen kiszámíthatatlan. Később ezt megerősíti Komjáthi Imre, az MSZP alelnöke, aki a politikusok közül elsőként jelezte, hogy a „demokrácia őreként” szavazóköri delegált lesz. Példáját még 83 körzetben követték a szocialisták, s közel ennyien vannak a Bíró László mögött felsorakozó jobbikos aktivisták is: ez a két párt tűnik ezen a vidéken a legszélesebb szervezeti struktúrával rendelkezőnek. Komjáthi Imre szerint hiába nagy a tét – papíron elvileg a jobboldali kétharmad továbbélése vagy megszűnése –, a szavazókon nem látszik a „harci szellem”, kicsit mintha fásult és borongós lenne mindenki. Akár az októberi eső, amelyik a hajnalra krétával a szavazókör előtti járdára felfestett „Zsófi” feliratot kora délutánra már egészen elmosta.