Előfizetés

Véget ért minden idők legjelentősebb sarkvidéki expedíciója

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.13. 08:53

Fotó: PATRIK STOLLARZ / AFP
Mindenki megőrizte az ujját az egy év után visszatért Polarstern kutatóhajón, amelynek fedélzetén egymást váltva összesen 450, a világ minden tájáról érkezett ember dolgozott.
Egy évig tartó útja végén hétfőn visszaérkezett az Északi-sarkról kiindulási pontjára a Polarstern német kutatóhajó, amely minden idők legjelentősebb expedícióján kutatta a sarkvidék klímáját.
A bremerhaveni Lloyd hajógyárban számos érdeklődő mellett Anja Karliczek tudományos kutatásokért felelős német miniszter és az Alfred Wegener Intézet igazgatója, Antje Boetius várta a visszatérő nemzetközi kutatócsoportot és a hajó legénységét.
A Mosaic nevet viselő expedícióra a Polarstern 2019. szeptember 20-án indult útnak Norvégia irányába. Az expedíció vezetője, Markus Rex a megérkezést követően elmondta, útjuk teljes siker volt, rengeteg adatot gyűjtöttek, amelyek évekre, sőt akár évtizedekre adnak kutatási alapot. Mint mondta, annak is nagyon örül, hogy a fedélzeten senki sem veszítette el egyetlen ujját sem, holott egyiküket fenyegette ez a veszély. Az Arktiszon ugyanis télen mínusz 65 Celsius-fok alá is süllyedt a hőmérséklet.
A jégtörő csaknem tíz hónapon keresztül sodródott a Jeges-tengeren egy jégtáblába fagyva, csakúgy, mint 125 éve a Fram nevű hajó a norvég Fridtjof Nansen vezetésével. Az útvonalat és a sebességet így a szél és az áramlatok által hajtott jégtábla sodródása határozta meg. A 20 ország 80 kutatója így mérni és dokumentálni tudta a jég teljes ciklusát fagyástól az olvadásig. Az Északi-sarkvidék télen másképp megközelíthetetlen lenne. A jégből és hóból vett minták a tudósoknak új, az óceánokra és a légkörre vonatkozó információkat jelenthetnek. A méréseknek jelentős hatásuk van a sarkvidék kutatására – mondta Rex.
Az Északi-sarkvidék a klíma változásait korábban jelzi, az elmúlt évtizedekben ez a terület melegedett legerőteljesebb a Föld régiói közül. Nansen idejében a telek még tíz Celsius-fokkal hűvösebbek voltak.
A Mosaic 140 millió eurós (50 milliárd forintos) költségével az eddigi legdrágább és logisztikailag legösszetettebb expedíció volt, amely az Arktisz középső területeit célozta meg. Anja Karliczek bejelentette, hogy további 10 millió euróval (3,5 milliárd forinttal) finanszírozzák az adatok kiértékelését, hogy minél előbb rendelkezésre állhassanak az eredmények.
„Akkor leszünk csak abban a helyzetben, hogy nálunk, Németországban is óvintézkedéseket tegyünk a klímaváltozás ellen és hatékonyan lépjünk fel vele szemben, amikor megtudjuk, hogyan változik a klíma az Északi-sarkvidéken. Az Arktisz a klímaváltozás gócpontja” – mondta a miniszter.
Az expedíció során egymást szakaszosan váltva összesen 450, a világ minden tájáról érkezett ember dolgozott a Polarstern fedélzetén. A hajót más jégtörők látták el rendszeresen új személyzettel, élelmiszerrel, üzemanyaggal és eszközökkel.

Ruhán "utazó" magokkal is terjednek az új növényfajok

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.12. 18:01
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
Mosás után is megőrizhetik csíraképességüket, és "potyautasként" akár messzire is eljuthatnak.
Az emberek nagy számban és messzire terjeszthetnek növényi magokat a ruházatukon, amelyek még a gépi mosást követően is megőrizhetik csíraképességüket, így tudtunkon kívül szerepünk lehet a növényfajok terjesztésében – állapították meg az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai legújabb kutatásukban.
Az ökológusok szerint kirándulás, terepmunka, szabadtéri sport után ruházatunkra, cipőnkre és zokninkra számos növényi mag tapad. A magok egy része annyira alkalmazkodott az állatok kültakaróján való terjedéshez (epizoochoriához), hogy horgokkal, tüskékkel, szálkákkal vagy ragadós felület segítségével hosszú ideig is képes a terjesztő vektor kültakaróján utazni, így igen nagy távolságokat is megtehet. Ezek a magok az emberi ruházatra is hatékonyan tapadnak és potyautasként utaznak velünk – olvasható az Ökológiai Kutatóközpont közleményében. A beszámoló szerint az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai azt vizsgálták, mi történik a ruhára tapadt magokkal a mosást követően.
A kutatók fontos különbségnek nevezik az emberi és az állati terjesztők ökológiai szerepében, hogy az ember egymástól merőben különböző élőhelyek között mozog: például egy zsúfolt nagyvárosból eljuthat egy messzi, akár másik kontinensen fekvő természetvédelmi területre is. A globális népességnövekedés és az egyre nagyobb léptékű mobilitás miatt az emberek potenciálisan nagy számban és messzire terjeszthetnek magokat a ruházatukon.
A kutatók a vizsgálat során arra voltak kíváncsiak, vajon megőrzik-e a csíraképességüket a magok gépi mosást követően. Hogyan hat a mosási intenzitás és a mosószer a magok csírázására? Különbözik-e a mosás után a csíranövények fejlődési dinamikája a nem mosott magokból fejlődött csíranövényekétől? Az ökológusok olyan fajokat választottak a vizsgálathoz, amelyek Közép-Európában elterjedtek, és túrák, kültéri programok során jó eséllyel tapadhatnak a ruházatra. A kísérletsorozatban 18 fajt vizsgáltak. A csíráztatásos vizsgálat során két mosási intenzitás (kímélő mosás 30 Celsius-fokon és intenzív mosás 60 Celsius-fokon), illetve három mosószer (víz, mosódió és klasszikus folyékony mosószer) hatásait vizsgálták összesen hatféle kombinációban, illetve kontrollként a száraz, kezeletlen magok csírázását is.
Eredményeik alapján a kímélő mosás egyik vizsgált fajnak sem csökkentette a csíraképességét a kontrollhoz képest. A 60 Celsius-fokos intenzív mosás a fajok felénél csökkentette a csíraképességet, azonban 9 faj esetében nem volt negatív hatása. "Mivel napjainkban egyre inkább a kímélő, alacsony hőfokú mosási programokat választjuk, ez a trend azt jelzi, hogy a kimosott magok jelentős része megőrizheti a csíraképességét" – állapítják meg az összefoglalóban.
Az eredmények szerint a mosás nemcsak a csíraképességre, hanem a csírázás időbeli dinamikájára is hatással volt. A kísérlet egyik legérdekesebb eredménye, hogy az intenzív mosás 8 faj csírázását deszinkronizálta. Ez azt jelenti, hogy egy új környezetbe kerülve ezek a fajok sikeresebben megtelepedhetnek.
A kísérletsorozat azt is vizsgálta, hogy a fajok érett magjai mennyi ideig tapadnak a ruházathoz, illetve hogy a kimosott magok milyen arányban maradnak rajta a ruhadarabokon. A tapasztalat azt mutatta, hogy a legtovább a polárszöveten és a pamutzoknin maradtak fenn a magok, és a legjobban a függelékekkel rendelkezők tapadtak. A kutatók azt találták, hogy a gépi mosást és szárítást követően a magok erőteljesebben tapadnak a ruhadarabokhoz, mint a száraz magok.
Az eredmények arra utalnak, hogy a mosást követően a ruházatunkra tapadt magok egy része a száradás során lehullik. Így vagy a csírázás szempontjából kedvezőtlen környezetben (például lakáson belül) kötnek ki, vagy esélyük van valamilyen városi élőhelytípusban megtelepedni. Ennek ökológiai jelentősége abban rejlik, hogy nagyon sok inváziós folyamat pont az ilyen antropogén, városi élőhelyekről indul, az idegenhonos növényfajok ugyanis sokszor épp ezekre az élőhelyekre jutnak el először. Később aztán ezekről az élőhelyekről kiindulva eljuthatnak távolabbi, természetes élőhelyekre is. A kimosott magok egy része ugyanis a mosást és szárítást követően is a ruhákon marad. Így többféle természetes élőhelyre is eljuthatnak, úti céljainktól függően, így tudtunkon kívül szerepünk lehet a növényfajok terjesztésében. Ez a terjedési mód azonban jelentősen felboríthatja az adott környezeti viszonyokat – figyelmeztetnek a kutatók.
"Mindezek miatt nagyon fontos, hogy a kiemelten értékes természeti területek látogatása során lehető legjobban csökkentsük az idegenhonos fajok terjedésének esélyét. Tehetjük ezt a ruházat megválasztásával: a zárt, vízlepergető anyagból készült ruházaton kisebb eséllyel tapadnak a magok" – mutatnak rá az ökológusok.
A kutatók eredményeiről beszámoló cikk a NeoBiota című folyóiratban jelent meg októberben.

Otthonra lelt a világ legmagányosabb elefántja

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.12. 17:14

Fotó: AAMIR QURESHI / AFP
Cher is elkíséri új lakhelyére a több mint 30 évig sanyarú körülmények között szenvedő ormányost. Az állatnak hetekig Frank Sinatra-dalokat énekelt egy szakértő, hogy emberekhez szoktassa.
Novemberben már egy kambodzsai állatmenhelyen fog élni Kaavan, Pakisztán utolsó ázsiai elefántja – jelentette be hétfőn a Négy Mancs nemzetközi állatvédelmi szervezet, amely az elefánt szállítását szervezi.
Kaavant szeptemberben vizsgálták meg az állatorvosok, hogy megállapítsák, alkalmas-e az utazásra. Az állatot a világ legmagányosabb elefántjának nevező Négy Mancs közleménye szerint az öttonnás és három méter magas ormányos számára jelenleg kényelmes szállítódobozt készítenek, amelyben biztonságosan utazhat a repülőn.
A boxba való belépésre hetekig tartó tréninggel készíti fel az elefántot egy szakértő. Amir Khalil, a Négy Mancs állatorvosa, a pakisztáni állatkert felszámolója, a Kaavant kísérő állatorvoscsoport vezetője, az elefánt "házi állatorvosa" az utóbbi hetekben csaknem minden napot az állattal töltött, beszélt hozzá, és Frank Sinatra-dalokat énekelt neki, hogy hozzászoktassa az emberek társaságához. Khalil szerint mindez hatott, sikerült szoros köteléket kialakítania Kaavannal, aki már hajlandó együttműködni a trénerével.
Kaavan több mint három évtizedet töltött nagyon sanyarú körülmények között, gyakran leláncolva a hírhedt iszlámábádi Marghazar állatkertben. A nyilvánosság 2015-ben szerzett tudomást erről. Kaavan megmentése érdekében nemzetközi kampány indult, a négy évig tartó akció mellé állt a popdíva Cher is. 
A hatóságok már júliusban áldásukat adták az elköltöztetésre, most pedig az iszlámábádi legfelsőbb bíróság az ormányos gyámjává a Négy Mancsot jelölte ki, amely a Chert is az alapítói közt tudó Free The Wild természetvédő szervezet Cambodia Wildlife Sanctuary nevű menhelyén helyezi el a sokat szenvedett állatot.
Az énekesnő, aki más aktivistákkal együtt személyesen kíséri el az állatot Kambodzsába, a hírre reagálva közölte: mérhetetlen örömmel tölti el, hogy végre vége szakad Kaavan szenvedéseinek, nagyon büszke és boldog, hogy "a Free Kaavan hashtag valósággá vált".
Kaavan egyéves korában került Pakisztánba a Sri Lanka-i kormány ajándékaként. Az utolsó ázsiai elefánt távozása Pakisztánból egyben a hírhedt iszlámábádi állatkert, a Marghazar bezárását is bejelenti.