Az Egyensúly Intézet vendége volt a Stanford Egyetem világhírű társadalomtudósa, Francis Fukuyama. Az online beszélgetés témája az volt, hogyan lehet visszaállítani a bizalmat a demokratikus politika iránt.
Fukuyama szerint először is szembe kell nézni azzal a folyamattal, amelyik a mai nemkívánatos állapothoz vezetett: mindenekelőtt olyan autoriter rezsimek felemelkedéséről van szó, mint Kína és Oroszország – bár Vlagyimir Putyinnak nem sikerült egy gazdaságilag is hatékony autokráciát kiépítenie, így ezt a hiányosságot korábban ismeretlen „fegyverek”, például a közösségi médiában folytatott dezinformációs kampány bevetésével igyekszik ellensúlyozni. Kína viszont a professzor szerint hosszabb távon sokkal jelentősebb fenyegetés a nyugati (liberális) demokráciákra nézve, mivel befolyását hosszú távú befektetésekkel növeli folyamatosan, elsősorban Közép-Európában.
Ezen kívül a másik negatív tendencia a populista-nacionalista vezetők megjelenése – Fukuyama ide sorolta Orbán Viktort is. Ez egyszerre világtendencia, mely Brazíliától az Egyesült Államokon át Indiáig kínál példákat, másrészt mindenhol megfigyelhetők helyi sajátosságok is. Az azonban elmondható, hogy az adott ország vetetőit hiába választották meg demokratikus körülmények között, ők a megszerzett hatalmat a fékek és egyensúlyok rendszerének erodálására használják fel a független média, igazságszolgáltatás folyamatos támadásával. – Ha ezek a rezsimek megerősödnek és kiépülnek, nagyon nehéz lebontani őket, hiszen a választási rendszert is maguk alá gyűrik – fogalmazott.
A helyzet kialakulására kétféle magyarázat létezik: az egyik szerint bár a globalizáció gazdasági fejlődést hozott, a jólét növekedése nagyon egyenlőtlenül történt akár globálisan, akár egyes országok társadalmi viszonyait tekintve, sokan érezték úgy, hogy egy szűk kisebbség gazdagodott meg igazán, miközben a munkásosztály kimaradt az általa megtermelt gazdasági eredményekből, sőt munkanélküliséggel kellett szembenéznie. Fukuyama szerint ez történt például Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, de a magyarázat nem érvényes Közép-Európára, mert például Lengyelország és Magyarország jól teljesített a gazdasági fejlődés terén, itt az általános jólét emelkedésével párhuzamosan jelentek meg olyan nacionalista-populista politikai erők, mint a lengyel Jog és Igazságosság Párt, amely hosszú idő óta kormányoz.
Fukuyama szerint ezekben az esetekben a kulturális tényezőknek nagyobb szerepe van. A kommunizmus bukása után helyzetbe került új elitben megrendült a bizalom és mivel ez az elit jobbára liberális, EU-párti politikai erőkből állt, helyzetbe kerültek a velük ellentétes ideológiát képviselő pártok. Hiába zajlott le az uniós integráció és kapcsolódtak be ezek az országok a nemzetközi intézményrendszerbe, a választók nem érezték, hogy ezekhez sok közük lenne, így könnyű volt ellenük hangolni őket. A liberális politikai eszmék támogatottsága sok helyen (Nagy-Britanniában, Franciaországban, az Egyesült Államokban vagy éppen Oroszországban is) néhány nagyvárosba szorult vissza, a kistelepülések, a vidék lakói pedig vevők voltak az illiberális szólamokra. Ez erős kulturális törésvonalakat is eredményezett ezekben az országokban. Fukuyama szerint a populista vezetők mára sikerrel hozták létre saját nemzetközi hálózatukat, így ideológiájukat népszerűsíteni is képesek világszerte.
Európáról szólva Fukuyama azt mondta, a két világháborút követően az Európai Uniót többek között éppen azért hozták létre, hogy egy „poszt-nacionalista” identitás megteremtésével elejét vegyék az újabb etnikai szembenállásoknak, de magának az EU sosem bírt olyan erővel, amely ezt az új identitást valóban megteremtette volna. Így az egyes tagállamok polgárai számára továbbra is saját nemzeti elköteleződésük maradt az elsődleges – ez világosan megmutatkozott például a németek és a görögök egymás ellen fordulásában a 2008-as válság idején. – A nemzetei fölötti identitás pedig egy szűk elit sajátja maradt, melynek tagjai ki tudták használni a külföldi munkavállalás előnyeit – mondta Fukuyama. A többiek pedig úgy érezték, hogy kimaradtak valamiből, ezt a frusztrációt pedig a populista vezetők nagyon jól ki tudták használni például a menekültellenes érzelmek felkorbácsolására. Vagyis ha a liberális demokrácia támogatói ismét vissza szeretnék szerezni hatalmukat, ezt a helyzetet kell kezelniük.
A Stanford professzora szerint ebben a helyzetben ért bennünket a COVID-járvány és annak gazdasági következményei. – Bár ebben a helyzetben nehéz előretekinteni, úgy tűnik, a járvány tovább erősíti majd a populista politikát – mondta, a határok lezárása, a beutazási korlátozások, az idegenellenesség erősödése mind ebbe az irányba mutatnak. Ráadásul a válságkezelés növelte az erős végrehajtó hatalommal szembeni igényt, amit a hatalom birtokosai saját befolyásuk növelésére használtak ki – Fukuyama szerint Magyarország különösen érzékletes példa erre, ráadásul „ezt a megnövelt hatalmat már nem szívesen adják vissza, ha vége a járványnak”. A professzor ugyanakkor úgy vélekedett, a COVID lehetőséget is rejt a liberális demokráciát támogatók számára, hiszen bárki számára jól látható lesz, mely kormányok képesek jól kezelni a válságot és melyek vallanak majd kudarcot – utóbbiba tartozik számos populista vezető is, például éppen maga Donald Trump amerikai elnök, vagy éppen Orbán Viktor rendszere is, ezt mutatja a fertőzések számának meredek emelkedése. Alekszandr Lukasenko fehérorosz diktátorral szemben is most mutatkozott meg először komolyabb társadalmi ellenállás. Az előrejelzések Donald Trump nagyarányú vereségét mutatják a novemberi elnökválasztáson, amit Fukuyama természetesen üdvözölne, hiszen Trump nem csak odahaza ártott, de egy sor nemzetközi intézményt, az egész nyugati szövetségesi rendszert meggyengített. Ha viszont újraválasztják, „a NATO nem biztos, hogy túléli a következő négy évet”. Németország viszont arra jó példa, hogy egy sikeres válságkezelés meggyengíti a populista pártokat, nem véletlen, hogy a 2015-ös menekültválságban megerősödött AfD jelenleg folyamatosan veszít támogatottságából, miközben Angela Merkel kancellár egyre népszerűbb. – Ez jó lecke azoknak, akik szeretnék a jó államba, demokratikus kormányzásba vetett hitet megerősíteni – mondta. Előadása végén Fukuyama visszatárt a nemzeti identitás kérdésére, mint mondta azért, mert ezt sok demokrata politikus idegenkedéssel kezeli. Szerinte ez fontos érték, de csak akkor, ha nyitottságon, egyenlőségen alapul, nem a kirekesztést szolgálja. – A liberális demokráciát támogató politikának is részévé kell, hogy váljon a nemzeti identitás mint érték, mivel ez lehet az alapja a politikai rendszerbe vetett bizalomnak – fogalmazott.
