Igor Matovič szlovák kormányfő az elmúlt fél esztendő során nem mindennapi teljesítményt produkált. Pártja, az OĽaNO (Egyszerű emberek és független személyiségek) a választások óta eltelt fél évvel alatt 10 százalékpontot veszített népszerűségéből. Ezzel a bravúros teljesítménnyel Matovič a klinikai halál állapotából hozta vissza ellenlábasát, az azóta két szárnyra szakadt szocialista pártot. Így Robert Fico Smer (Irány) és Robert Pellegrini Hlas (Hang) nevű pártjai szeptemberben már közvetlenül az OĽaNO nyakában lihegtek.
Az OĽaNO vezette négytagú koalíciónak a választások óta alkotmányos többsége van a parlamentben, de mára a választók nagy része elfordult az ellenzéki szerepkörben népszerű Matovičtól. Tény és való, hogy a koronavírus járványnak politikailag is megvolt a dezintegráló hatása, de ehhez a földomláshoz más is kellett. Az történt, hogy Igor Matovič a választások után sem lépett le a söröshordóról, és ugyanúgy folytatta bohóckodást, ahogyan ellenzékiként tette. Többórás sajtóértekezleteket tartott, magyarázott és ígérgetett. Bejelentette, hogy Fico oligarcháitól elkobozzák az ebül szerezett vagyont, és a lefoglalt aranyrudak, a síparadicsomokban ékeskedő szállodák, a horvát tengerparton és Cannes-ban terpeszkedő luxuspaloták az állam birtokába kerülnek. Az oligarcháknak pedig azt üzente, hogy hamarosan a szlovák fegyintézetek által nyújtott luxust fogják élvezni. Áprilisban tényleg beindult a letartóztatási hullám. A speciális rendőri alakulatok bírákat, ügyészeket és volt magas rangú állami tisztviselőket „vittek be“ fényes nappal, bilincsbe verve. A szlovák társadalmat sokkolta a tény, hogy évtizedeken át ezek az emberek intézték ügyeiket. Egykor érinthetetlenek voltak, most pedig fegyencek lettek. Mészáros Lajos volt alkotmánybíró szerint tragikus, hová jutott a szlovák társadalom.
Aztán jött még egy pofon. A speciális bíróság büntetőtanácsa szeptember elején felmentette a Ján Kuciak újságíró és élettársa meggyilkolásának megrendelésével gyanúsított Marián Kočnert és Alena Zsuzsovát. Hiába azonosították a bűnüldöző szervek a gyilkosságban közvetítő szerepet játszó Andruskó Zoltánt, valamint a gyilkost és annak sofőrjét, a bírák úgy vélték, hogy Kočner nem megöletni, hanem csak lejáratni akarta Kuciakot és a többi újságírót, ezért figyeltette őket volt titkosszolgálati emberekkel. Hiába mutatta be az ügyészség a két vádlott közti titkos kommunikációt is, melyben egyértelmű utalások voltak a gyilkosságra, a bírák a latin jogrend in dubio pro reo elvét alkalmazva felmentették a vádlottakat. Az ügyészség természetesen fellebbezett, így az ügy a Legfelsőbb Bíróságra kerül.
Igor Matovičnak semmi köze sincs ehhez az esethez, ám a polgárok hangulata a felmentő ítélet után megváltozott. Egyre többen kérdik a miniszterelnöktől, hogy hat hónap elteltével miért nem emeltek még vádat Fico oligarchái ellen. Matovič a választások előtt 30 milliárd euró eltulajdonításával vádolta meg őket, a rendőrség mégis csak egy darab igazi „nagyvadat“ tudott becserkészni szeptember végéig.
***
A koronavírus első hulláma nem okozott komolyabb problémát Közép-Európában. Az érintett országok kormányfői egymást túlharsogva dicsekedtek saját szerepükkel a járvány megfékezésében, és Igor Matovič nagyszerű eredményt ért el a hőbörgő V4-ek versenyében. Állította, hogy mindig a tűzvonalban volt, és személyesen ő vezényelte a vírusölő csatákat. Irányította a szakértői bizottságot, és ö adta a tanácsokat a kutatóknak. Emellett ő fogalmazta meg az országos célokat és a stratégiát is ő dolgozta ki. Június végére úgy tűnt, hogy sikerült legyűrni a betolakodókat. A miniszterelnök ragyogott a büszkeségtől, az emberek pedig úgy érezték, a háború szerencsésen végződött.
Matovič hívei szerint „kitört“ a béke, mert a miniszterelnök baráti kapcsolatot alakított ki a nagyobb vírustörzsekkel, akik a békesség fejében megkímélték az országot a szenvedéstől. A franciák és az olaszok potyogtak, mint a legyek, de Szlovákia talpon maradt. És a kormány tagjai végre elmehettek nyaralni.
A polgárok szemében Igor Matovič lett az Út és a Béke, és úgy is viselkedett, mint egy igazi Megváltó. De ő nem megalomániából, vagy narcizmusból lett olyan, amilyen. Sohasem akart hasonlítani például Donald Trumpra, vagy más kelet-európai vezetőre. Mindig ügyelt arra, hogy a zakója be legyen gombolva, sohasem hordott nagy, piros nyakkendőket. Nem ivott pálinkát és nem járt disznóölésre sem. Neki ugyanis küldetése van, és az ilyesmit nem szabad elviccelni. Viccelődésre ott vannak az újságírók, az ellenzék és Richard Sulík meg az ő liberális miniszterei. A kormányfő tudja, hogy ezek az emberek csak látszatra működnek együtt vele, mert a valóságban azon dolgoznak, hogy rontást hozzanak az országra. Nem akarnak templomba járni és nem ismerik el a Szentlélek gyógyító erejét.
A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák kebleket, amikor a Megmentő megjelenik a tévé képernyőjén, és bejelenti a tutit. Beszél a parányi csínytevőkről, eldicsekszik azzal, hogy az elmúlt napokban hány új ellensége támadt, és azt is megígéri, hogy a jövőben egyetlen szlovák ember sem fog ok nélkül elpusztulni. Ha van ok (pl. koronavírus), az más. De oktalanul nem lesz emberhalandóság Szlovákiában.
Szeptember elején mégis elszabadult a pokol. A vírustörzsek felmondták a szerződést és osztódásba kezdtek. Matovič azóta magyarázkodik és mutogat. Egyszer dühöng, másszor szenved. Twitter-üzenetekben osztja meg fájdalmait híveivel. Nem-híveit pedig naponta leszidja önzésükért.
***
De lépjünk odébb a vírusoktól és nézzünk egy másik esetet. A kormányfő a nyáron bejelentette, hogy október 15-ig kell benyújtani Brüsszelnek a gazdasági reformcsomagot. A szakemberek izgatottan készültek arra, hogy a nyár folyamán komoly társadalmi viták lesznek az reformtervről. Csakhogy a tervezet zárt ajtók mögött készült el, utána pedig a miniszterek nyaralni mentek. Végül a pénzügyminiszter csak október elsején jelentette be, hogy elkészült a Modern és sikeres Szlovákia elnevezésű tervezet, amely nyolc fő reformterületet sorol fel a fiskális reformoktól a digitalizációig. Ám a szakemberek szerint ez az anyag nem terv, csak egy puszta vízió. Ivan Mikloš volt pénzügyminiszter szerint még víziónak is kevés. Mikloš arra figyelmeztetett, hogy ha ezen a szinten folytatják a munkát, akkor az EU-s pénz nem segíteni fogja Szlovákiát, hanem romlásba dönti. Az egészségügy és az iskolarendszer reformját csapnivalónak nevezte. A kulturális élet reformjáról pedig szó sincs a tervezetben.
Általános vélemény szerint a baj egyik forrása az, hogy a gazdasági miniszter Sulík szakembereinek csak marginális szerep jutott, mert a munka javát Matovič párttársai végezték el. A kritikus hangok nyomán a kormányfő módosította korábbi bejelentését, és az anyagot vitaindító dokumentumnak nevezte, és elmondta, hogy félreértés történt, mert október 15. nem a végső határidőt jelenti, hanem a leadás első lehetséges dátuma. Sulík pedig őrjöngeni kezdett, de kilépni nem mer a koalícióból, mert annak idején az ő liberális pártja buktatta meg Iveta Radičová kormányát és ezzel megnyitotta a hatalomhoz vezető kaput Fico előtt.
A korrupcióellenes harc mellett valami jót is szeretnék mondani a szlovák kormány első hat hónapjáról. Ez pedig a külpolitikai irányultsága. A tárca élén egy pártonkívüli profi áll, aki megingások nélkül tartja az irányt az EU és a NATO mellett. Ebben Igor Matovič és Čaputová államfő is támogatja őt! Az elnök már többször elítélte Lukasanko manipulációit, és a napokban fogadta a belorusz ellenzék vezetőjét. Čaputová egy interjúban sürgette az EU döntéshozatali mechanizmusának reformját. Képtelenségnek nevezte, hogy egy vagy két ország blokkolhatja az egész rendszer működését.
Két nappal a választások után egy televíziós vitában maximum 24 hónapot jósoltam az új kormánynak. Két nagy problémát említettem: Matovič személyiségét és azt, hogy a kormány gerincét adó OĽaNO párt valóban egyszerű emberekből áll. Nagyon egyszerű, felkészületlen emberekből. Miután megismertem őket, már csak maximum 12 hónapot adnék nekik.
***
A szlovákiai magyarok helyzetéről nehéz komoly arccal beszélni, mert a meglévő négy magyar pártban legalább 24 magyar Matovič és még több OLaNo-pozitív ember ügyködik. Ennek ellenére a szakértők azt javasolják, hogy ezek a politikusok a négy jellegtelen pártocska helyett csináljanak egy nagy gyűjtőpártot. (Természetesen egy pártban magasabb lesz a Matovič-klónok számaránya. De hiába beszél az ember.)
A politikusok megfogadták a tanácsot, és három magyar párt elnöke azonnal meg is egyezett abban, hogy a negyedik kollégára nincs szükség, ezért nélküle folytatták a tárgyalásokat. Amikor a negyedik vezető megkérdezte, hogy miért csinálták ezt vele, akkor a hármak azt felelték, hogy azért, mert ők így egyeztek meg. Ezen kívül valaki föntről is leszólt nekik, hogy az lesz a legjobb, ha így egyeznek meg. Mégpedig azonnal. A részleteket később is megbeszélhetik.
A vezetők abban is megegyeztek, hogy a három párt az ismert „egalité, fraternité, stb“ szellemében fog működni, ezért senkit sem lepett meg amikor az MKP vezetője nyilvánosan ledorongolta a Híd elnökét, Solymos Lászlót, aki támogatásáról biztosította az SZFE hallgatóit. Forró Krisztián MKP-elnök békülékeny hangon még egyszer és utoljára elmondta két egyenrangú kollégájának, hogy egy kisebbségi párt sohase beszéljen bele a nagyok dolgába. Ha a Fidesz új vezetőt akar látni az SZFE élén, akkor a a kisebbségi pártnak az a feladata, hogy egy emberként azt kiáltsa, hogy „Vivát Vidnyánszky!“
Szijjártó Péter legutóbbi pozsonyi látogatásán szintén azt hangsúlyozta, a legfontosabb dolog, hogy a pártok egyesüljenek, a részleteket később is megbeszélhetik. Én még emlékszem arra a mesére, melyben a gólya közli a békával, hogy előbb lenyeli őt, s az együttműködés további menetét azután fogják megbeszélni. Egyébként sok megbeszélnivalója úgysincs a pártvezetőknek, hisz abban tárgyalás nélkül is megegyezhetnek, hogy mindannyian magyar nemzetiségűek, magyar az anyanyelvük, ezért egy magyar pártot fognak megalkotni. Ezen a deklaráción kívül egyiküknek sincs több mondanivalója, mert napjainkra siralmasan kiüresedett az intellektuális tarisznya.
Arról egyelőre senki sem beszél, hogy az összeborulás után mi következik. Merthogy a Bugár-klónok már most azt hajtogatják, hogy az új pártnak a szlovák társadalom vérkeringésébe is be kell kapcsolódnia, de az MKP pesti egyeztetés nélkül nem sétál bele ebbe a csapdába. A Híd kekeckedését úgysem veszi senki komolyan, hiszen a fiúk hamarosan le lesznek nyelve. Ezután már csak olyan választókat kell keresni, akik támogatni fogják az egyesült magyar pártot. Ugyanis az idei felmérések szerint a magyarok 30 százaléka a februári választásokon nem magyar pártra adta le szavazatát.
P.S.: Egy jó hír. A fasiszta értékrend szerint működő Szlovák néppárt vezetőjét, Marián Kotleba képviselőt náci szimbólumok propagálásáért 4 év 4 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte a speciális bíróság.
