A hét elején tárgyaltak Pintér Sándor belügyminiszterrel az orvosok jogállásáról szóló, nagy vitákat kiváltó törvényről. Mire jutottak?
Átadtuk a törvény azon pontjainak listáját, amelyek elfogadhatatlanok a tagjaink számára. A felsorolást a kirendelés vezeti, közvetlenül mögötte jön a másodállások – ahogy tagjaink értik –, tiltása. Ugyan a törvény csak engedélykötelezettségről beszél, de egy szó sincs arról, hogy ki lesz az engedélyező. Úgy néz ki, ezekről további tárgyalások lesznek.
Látnak hajlandóságot a törvénymódosítására?
Ígéretet nem kaptunk, de töretlenül optimista vagyok. A járvány megmutatta, hogy mennyire szükség van egy erős, a közfinanszírozott ellátórendszerre. Az új orvosi kamara javaslata a bértábláról, a hálapénz kivezetéséről hozzásegíthet ehhez.
Az többször elmondták, hogy a miniszterelnökkel a bértábláról és hálapénz felszámolásról állapodtak meg, de a törvénybe ezek mellé bekerülő új foglalkoztatási szabályokat korábban egyáltalán nem látták. Ennek ellenére is töretlen a kamara bizalma a kormányzati jószándékban?
Az én optimizmusom töretlen. Látok szándékot a kormányzati együttműködésre. A tagság nem gondolja ezt, sőt hangosan lázad. Ők azt mondják, hogy „ne írja alá a kamara”, csak az a baj, hogy a kamarának most nem kell semmit aláírnia...
Tudják már, hogy ki volt a kormányzatban a gazdája, ötletadója a törvény jogállási részének, így a kirendelésnek is?
Ezt nem tudjuk.
Kaptak valamilyen garanciát arra, hogy a 18 végrehajtási kormányrendelet kidolgozásában valóban partnerként vehetnek részt?
A miniszterelnök beszélt az együttműködésről. A részéről elhangzott, hogy az együttműködésünket kérik, és közösen fogunk ezen dolgozni.
A törvény megjelenése előtt is hasonló volt a helyzet. Aztán mégis az egészségügyben dolgozók számára elfogadhatatlan törvény jött ki a parlamentből.
Igen. Ez a törés.
Ezek után sem kért a kamara garanciát?
Azért vagyok optimista, mert azt gondolom, hogy nem lehet most mást tenni, mint együttműködni. A kormány sem tehet mást. De garanciát mit tudna kérni a kamara? A köztestület benyújtott egy bértáblát, egy javaslatot a hálapénz kivezetésére, és próbáltunk együttműködni a COVID megelőzésében, kezelésében. Kidolgoztunk olyan terveket, amik segítenének a strukturális átalakításban, hiszen a béremelés önmagában nem oldja meg a problémát. Ezeket részben sikerült érvényesítenünk. Viszont semmi nem kötelezi a kormányt arra, hogy a kamarával bármilyen írásos megállapodást kössön.
Csak közben a kormány azt kommunikálja, hogy a kamara kezdeményezésére, támogatásával született meg a törvény.
A miniszterelnök csak három dolgot hozott a két héttel ezelőtti megbeszélésre. Az első az volt, hogy minden változtatás nélkül elfogadja a kamara bértábláját. A második, hogy egyetért a hálapénz kivezetésével, és ezt törvénybe is fogja iktatni. A harmadik, hogy működjünk együtt, és számít ránk a további átalakításokban. Másról egyáltalán nem volt szó, így a másnapi törvényről sem.
Becsléseik szerint a radikálisan bevezetendő másodállás-tilalom a praktizáló orvosok mekkora részét érintheti hátrányosan a bérnövekedést is figyelembe véve?
Nem lehet egyik pillanatról a másikra megtiltani a másodállásokat, mert most ettől működik még a rendszer. Az érintettek számát tekintve csak tippelni tudok, az orvosok 60 százaléknak vélhetően van valamilyen mellékállása.
Nyilvánvaló, hogy az átvezénylési joggal a kormányzat biztosítani akarja, hogy sehol se lyukadhasson ki az ellátórendszer orvoshiány miatt. Ez a cél alighanem méltányolható. Ha nem az átvezénylést, mit javasolna a kamara ennek elérésére?
A kirendelés „békeidőben” elfogadhatatlan. Válsághelyzetben maguktól is oda mennek sokan, ahol szükség van rájuk. Ilyen helyzetben most is lehet vezényelni őket. De ezt nem kell, és nem is szabad beépíteni a szolgálati jogviszonyba, mert ez egy egyenruhás szervezethez illő hozzáállás. Mi nem vagyunk sem katonák, sem rendőrök. Normál békeidőben nincs szükség a kivezénylés lehetőségére, akkor sem hogyha ellátási hiányok vannak, azt másképp kell megoldani Például az egészségügyi struktúra átalakításával, regionális centralizálásával, az akut ellátóhelyek számának csökkentésével. Ezzel biztonságosabb, korszerűbb szolgáltatáshoz juthatnak a betegek, igaz, hogy ezért viszont távolabbra kell menniük. Ám ehhez a megfelelő közlekedést, a betegek odajutását lehetővé tevő szolgáltatást biztosítani kell.
Azaz úgy történhet meg a struktúra átalakítása, hogy látszólag egyetlen osztályt sem zár be a kormány hatalmi szóval?
Ez így van. A struktúraátalakításban az a legnehezebb – ehhez kell a politikai bátorság –, hogy megszüntesse a működést azokon a helyeken, ahol se megfelelő eszköz, se szakember nincs már a biztonságos gyógyításhoz. A XXI. századi követelményeknek megfelelő orvostechnikai eszközökből és szakemberekből egyszerűen nincs annyi, hogy minden kisvárosba jusson. Tehát muszáj ezeket valamilyen más ellátási formában üzemeltetni.
Becsléseik szerint, ha minden így marad, akkor az orvosoknak körülbelül hány százaléka nem írhatja alá ezt az új munkaszerződést?
Nem is akarok ezzel a forgatókönyvvel foglalkozni, mert nem maradhat így.
Azért van olyan opció is, hogy így marad minden, ahogyan most a törvényben szerepel.
Tényleg azt gondolom, kell hogy megegyezésre jussunk. Ha minden így marad, akkor sokan, szerintem az orvosok 20-30, de akár 40 százaléka is megtagadhatja az új munkaszerződések aláírását.
A jogviszonyváltozás közös problémájuk a szakdolgozói kamarával. Miért nem látszik jele együttműködésnek?
A MOK abszolút támogatni fogja a szakdolgozói kamarát abban a törekvésben, hogy az szakdolgozók bére is emelkedjen. De meg kell szerveződniük a szakdolgozóknak is. Mi öt évet dolgoztunk nagyon keményen, hogy megtörténjen a váltás a kamarán belül. Megterveztük a jövőt, leírtuk az elképzeléseinket. Az nem elég, hogy én is akarok béremelést, ennél több kell.
Miért nem vitték magukkal az orvosok a belügyi tárgyalásokra a szakdolgozókat?
Nem mi dönthetjük el, hogy kit hívnak meg. Minket meghívtak ezekre a megbeszélésekre, és elmentünk.
Most éppen a háziorvosok vannak terítéken, a kamara a nevükben is tárgyal, de a szervezeteiket nem vonták be a folyamatba, miért?
Épp ellenkezőleg, a MOK elnöke, Kincses Gyula jelezte Pintér Sándornak, hogy erről a kérdésről a háziorvosok érdekképviselőivel kell egyeztetni. Van a kamarának háziorvosi munkacsoportja, van a Háziorvosok Online Szervezetének is egy vezetője, ők tudják őket a legjobban képviselni. A háziorvosoknál még nehezebb a jogviszony kérdése. Ők egészen biztosan nem fogadnak el egy egészségügyi szolgálati jogviszonyt, nem akarják feladni a vállalkozásukat, a praxisjogukat. Viszont mindenképpen részesülniük kellene a kamara bértáblája szerinti bérből. Ennek kell megtalálni a módját. Ugyanez vonatkozik az alapellátó fogorvosokra is.
Mi a kamara álláspontja a praxisjog sorsát illetően?
A praxisközösség és a csoportpraxis egy jó irány, de ezt nem lehet kötelezővé tenni, tehát nem lehet téeszt csinálni, mint annak idején. Nagyon jó, hogyha a praxisközösségek sokasodnak, de ha azt kötelezővé teszik, akkor kilépnek az idős háziorvosok.
Elérték, hogy büntessék a hálapénzt, de annak felszámolásához az is kell, hogy a beteg elhiggye, így nem tud előnyt vásárolni magának. Ennek pedig feltétele a transzparens ellátás, az erős, nyilvános minőségellenőrzés és értékelés. Erről viszont egy szó nem esik ebben a törvényben.
Azt szoktam mondani, hogy a három h betűs szó, a hálapénz, a hierarchia és a hiánygazdálkodás szorosan összefüggnek egymással. Amikor hiánygazdálkodás van, akkor tud valamilyen előnyt vásárolni a hálapénzzel a beteg. Megvásárolja a biztonságát, az odafigyelést, a sorban való előrébb kerülését. Amíg a műtétet végző orvos bele tud nyúlni a várólistába, addig lesz hálapénz. Ezért el kell választani egymástól azt, aki megoperálja a beteget és azt, aki a várólistát kezeli. Emellett jól érthetővé és láthatóvá kell tenni, melyik intézményben mire, mennyit kell várni. Ha van egy transzparens ellátás, ahol pontosan le van írva, hogy a kezdő szakorvosnak, az adjunktusnak hány betegét kellett újraoperálni mert például elfertőződött a sebe, akkor a beteg is tud választani.
Támogatják, hogy egy ilyen lista nyilvánosságra kerüljön az ellátókról?
Egyértelműen.
Lesz annak valami konzekvenciája a kamara vezetésére nézve, ha nem sikerül megváltoztatni a törvényt?
Megválasztásunk után Kincses Gyula bejelentette: a hálapénz kivezetését és a tisztes bért akarjuk elérni. Azt mondtuk, hogy ha ez nem sikerül, akkor két év múlva bizalmi szavazást kérünk magunk ellen. Ez okafogyottá vált, úgy néz ki, hogy a béremelést sikerült elérni és reményeink szerint a hálapénz-kivezetést is. Arra nem volt opció, hogy mondjuk, jön egy törvény, ami nem annyira tetszik, de ettől még úgy vélem, gond nélkül bevállalok egy év múlva egy bizalmi szavazást.
