Előfizetés

A vagyonőrnő beszéde

A képviselő úr marhaságokat kérdez – rivallt rá az ellenzéki pártok egyik legfelkészültebb tagjára a nemzeti vagyonkezelés tárca nélküli minisztere, és szavainak az is súlyt adhatott, hogy a tekintélyes Forbes magazin 2019-ben a legbefolyásosabb magyarországi nőnek választotta meg a közéletben. (Ami nem kis teljesítmény, hiszen ez a cím előtte négy esztendeig a miniszterelnök feleségéé volt.) Bártfai-Mager Andreát - akit nyugodtan tekinthetünk a negyedik Orbán-kormány nyilvános szereplésektől legbetegesebben viszolygó tagjának, hiszen a parlamentben is a 80. életévéhez közeledő államtitkára áll helyette a kínos kérdések kereszttűzében - az hozta ki a béketűrésből: egy szocialista képviselő túlzottnak tartotta, hogy a Fideszhez közelállók egyike-másika halmozza az állami cégeknél betöltött igazgatósági és felügyelő bizottsági tagságokat, elnökségeket. Az Országgyűlés költségvetési bizottsági ülésén az éves meghallgatására megjelent miniszter természetesen nem tudta letagadni a cégbírósági bejegyzésekben is rögzített tényeket - „mentségül” csak azt tudta megemlíteni, hogy a vezető funkciók után kifizethető tiszteletdíjak száma limitálva van. Bártfai-Mager Andrea, úgy is mint a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának egykori tagja, Matolcsy György elnök hűséges tanítványaként az OTP konkurensének szánt - évek óta megalakulni képtelen – magyar nemzeti bankholding (Budapest Bank + MKB Bank + takarékszövetkezetek) szükségessége mellett azzal érvelt, hogy nekünk, magyaroknak 5-6 bank bőven elég, mégpedig a gyakorlatban eléggé nehezen értelmezhető méretgazdaságosság jegyében. S ennek kapcsán azt a marhaságot (pardon: képtelenséget) állította, hogy a kis számú bank növeli a versenyképességet. Csak bízni lehet abban, hogy az állami vagyon magabiztosan megnyilatkozó legfőbb őre a bankszektor szereplőinek számát nem olyan módon kívánja mérsékelni, mint ami az Államadósság Kezelő Központ egykori vezetőjének tulajdonában volt Széchenyi Bankkal történt. A bankban 2013-ban 3 milliárd forintért 49 százalékos tulajdont vásárolt a magyar állam, hogy alig egy év múlva az MNB, felügyeleti jogkörében eljárva kimondja: „az intézmény működése tarthatatlanná vált.” Az okokról majd a bíróság mond ítéletet, mert a tulajdonos ellen idén vádat emeltek. (A pénzintézet bukását megakadályozni nem tudó állami feltőkésítés – még miniszter korában – Matolcsy György ötlete volt.) A közel 18 ezer milliárd forintos, nemzeti vagyonként kezelt portfólióhoz képest akár bagatellnek is tekinthető a már eddig is sok vihart megélt Liget projekt, amelyről sok minden elmondható, de az, hogy a megvalósuló beruházásoknak jó gazdája lenne az állam, aligha. Az amúgy is vitatott pénzköltés 120 milliárd forintról indult, s ez idő szerint 230 milliárd forintnál tart, melyből kimagaslik a még el sem kezdett Magyar Nemzeti Galéria 26 milliárd forintról 72 milliárdra felkúszott kiadási tétele. A miniszter arról hallgatott, hol van a határ. A Városliget kapcsán aligha képzavar: ez a csillagos ég!   

Letolt gatyával

Varga Mihály a héten beterjesztette a kormány terjedelmes, 150 oldalas adócsomagját. Bár már napok óta ott hever a javaslat a parlament honlapján, az elmúlt napokban egyetlen egy orgánumban sem jelent meg cikk olyan címmel, hogy „Óriási változások az adórendszerben – így adózunk januártól”. Pedig az ilyen című cikkeket az internet népe széttépi, ami minden szerkesztő álma. Azért nem születtek meg ezek az írások, mert az elmúlt 30-40-60 év legnagyobb válságának idején a kormány olyan vérszegény adócsomaggal állt elő, amiről - különösen ilyen felütéssel - nincs mit írni. Az egyedül üdvözítő anticiklikus gazdaságpolitika tanai szerint ilyenkor, a válság időszakában lenne ideje az állami támogatásoknak, illetve a jelentősebb, akár átmeneti adócsökkentéseknek. A magyar kormány azonban soha nem volt jó az anticiklikus gazdaságpolitikában. Az elmúlt években szórta a pénzt minden hülyeségre, csak hogy fél százalékkal nagyobb legyen a növekedés, vagy másképp fogalmazva: a lejtőn tövig nyomta a gázt. Most meg itt áll a kormány mozgástér, muníció nélkül, mondhatni letolt gatyával. Így most az adóadminisztráció egyszerűsítésével próbálják eladni az adócsomagot.  Az egyszerűsítésnek is ideje van, az adórendszerünk még mindig nagyon bonyolult. Üdvözlendő az áfa-bevallások NAV-os elkészítésének bevezetése és a helyi iparűzési adóban következő egyszerűsítés. De a kormány nem hagyja ki a lehetőséget, hogy az egyszerűsítést összekapcsolja az önkormányzatok megszorításával, úgy, hogy gyakorlatilag végleg elvonja a gépjárműadót tőlük.  De ettől nem pörög fel a gazdaság, szja-csökkentés nélkül pedig nem nő a lakossági jövedelem – viszont továbbra is marad a világrekorder 27 százalékos áfa. Egynek viszont örülhetünk: adómentesen főzhetjük jövőre a pálinkát. 

Csapdában

Szinte hallani a csattanást, ahogy a fehér abroszos tárgyalóasztal csapdaként összecsapódik. Abszurd kép abszurd helyzethez. Nehéz másként látni a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának utolsó ülését. A Tarlós István főpolgármesterségének vége felé életre hívott szervezet soha nem volt egyenrangú felek egyeztetőt fóruma. Mindig is az Orbán-kabinet vágyteljesítő eszközeként funkcionált, legfeljebb néha lehetett kérni is valamit. A csapda valódi természetrajza azonban most látszik igazán. A kormány meghökkentő cinizmussal felajánlotta, hogy átveszi a főváros nagyberuházásait. Befejeznék a biodómot, továbbvinnék a budai fonódót a Műegyetem rakparton, megépítenék a gellérthegyi siklót és gyalogosbaráttá tennék a belvárosi Duna-partokat. Sőt, ha a városvezetés kéri, akkor a Lánchíd rekonstrukcióját is. Az M2-es metró és a gödöllői HÉV összekötését már magukra is vállalták. Halleluja. Megvalósulhatnak végre ezek a Budapest élhetőségét javító beruházások. Csak ne lógna ki a farkas füle a nagymama sapkája alól. (Kedves Dúró Dóra, ebben semmi LMBTQ utalás nincs, teljesen macsó erőszak.) Ugyanezen az ülésen a kormány azt is közölte, hogy nem enged a Budapestet sújtó sarcokból, nem járul hozzá a multikat sújtó adókivetéshez és a hitelfelvételhez sem. Sőt a Hermina garázsra adott 6 milliárdot is visszavették. Már csak ki kell ütni a csapda peckét. Elvégre így miből tudná megvalósítani ezeket a főváros? Az elkövetkező évekre 150 milliárd forintos hiányt ütött a járvány, a válság és a kormány a fővárosi költségvetésen. Egyszerűen üres a kassza. Budapestet kényszerpályára állították. Többszörösen. Ha nem fogadja el a javaslatot, akkor indulhat a mantra a városvezetés tehetetlenségéről, a kormány elutasított segítségéről. Ha elfogadja, akkor nem marad rá más, mint a működtetés nyűge az avatások politikai fényessége nélkül. Karácsonyék lesznek a lerobbanó buszok, kátyúk, omló felüljárók és koszos utcák felelősei, Orbánék a városépítők. Aligha kétséges, hogy a következő ikszeléskor melyik kép tűnik vonzóbbnak.