Meseország a Margón – Könyvdarálás helyett érdemi beszélgetés zajlott

A nagy port kavart Meseország Mindenkié című kötetről beszélgettek a Margó Irodalmi Fesztiválon az alkotók, vagyis arról, hogy a társadalmi és szexuális kisebbségek mesékben való szerepeltetése miért lehet hasznos a gyerekek számára.

– Végre van hangja itthon az LMBTQ-közösségnek. Ez egy ünnepi pillanat és egy irodalomtörténeti fordulat – fogalmazott Nagy Boldizsár, a mesekönyv szerkesztője a Várkert Bazár nagyszínpadán az alkotótársak jelenlétében.

A beszélgetésen szót kaptak a kötet írói, Kiss Judit Ágnes például elmondta, hogy ő történetében Hamupipőke alkoholista apjáról írt, miközben arról is szót ejtett, hogy a szűk családjában eléggé meglepődtek a könyvben szereplő témákon, így döbbent rá ő is, hogy egy kisebbségnek milyen atrocitásokat kell kiállnia egy egész életen át. Pengő Edit író azt mondta el, hogy az írás során az volt a célja, hogy felrúgja a bebetonozott nemi szerepeket, így a hőse aszexuális lett.

Botzheim György tanító kifejtette, hogy egy békés, elfogadó osztályközösség csakis akkor jöhet létre, ha a fiatalok figyelmét felhívják arra, hogy mindenki más, éppen ezért a Meseország mindenkié egy lehetőség valamint egy eszköz arra, hogy minél közelebb vihessék egymáshoz a gyerekeket. – A mese örök, és mindenkihez szól – mondta Bódis Kriszta író-dokumentumfilmes, a Van Helyed Alapítvány létrehozója, aki szerint egy jó történet képes visszahozni a gyerekkorunkat, miközben tökéletes rendet mutat fel a világban. – A mese megmutatja, hogy lehetséges győzni, akárkik is vagyunk. Ez a szempont pedig az óvodás kortól a felnőttkorig fontos – mondta Bódis.

A beszélgetésen előkerült a könyvet ért másik kritika is, miszerint át lehet-e írni egy népmesét vagy sem? Nagy Boldizsár szerint Magyarországon még újszerű gondolat, hogy a mesék változó történetek, melyeket az írók a saját belátásuk szerint használhatnak fel, vagyis a meséknek nincsen rögzült formájuk, szövegük. Bódis Kriszta szerint a népmese jellegében benne van a szabadság, hiszen a történeteket a mesélők egymásnak adják tovább, miközben szabadon alakítják azokat. – Egy mese segít eligazodni a valóságban, és kinyitja azt – fogalmazott az író. – Fontos, hogy a gyerekeinket gondolkodásra neveljük, hogy ne kész dogmák szerint lássák a világot. A mese által kérdéseket tehetnek fel, így nem első kézből fogadják el, amit mondanak nekik. Nagy Boldizsár példának hozta fel, hogy a Meseország mindenkiében a család változó fogalma is megjelenik, a tizenhét történetben találhatunk példát tradicionális és csonka családra is, miközben hangsúlyt kap, hogy az egyén kiálljon magáért, ha a család elvárásainak nem tud megfelelni.

Nagy Boldizsár elmondta továbbá, hogy a Meseország mindenkié elkészítésében szerepelt vállalt az EJHA, az Emberi jogi nevelők hálózata, amely kidolgozta a kötethez készült foglalkozástervet, melyet a pedagógusok felhasználhatnak ahhoz, hogy az egyes meséket megfelelő korcsoportoknak adhassák elő. Elmondása szerint a kötet tervezésekor számítottak kritikára, de arra nem, hogy ekkora politikai támadásban lesz részük. Örült viszont annak, hogy sokan támogatták őket, szimpatizáns szervezetek és magánszemélyek is.

A kötet második kiadása már elkészült, az első ezerötszáz példány után ezúttal tizenötezer érkezik.