Szántó T. Gábor: Kövér gyerek az orvosnál, 1977

Más kövér gyereket nem visznek orvoshoz, pedig vannak nálam kövérebbek is. A betegségek miatt anyu mindig nagyon izgul, és most azt hiszi, hogy nem fejlődöm rendesen. Szerintem attól is fél, hogy a nyakukon maradok, mert nem lesz olyan lány, aki hozzám jön feleségül, nem lesz gyerekem és kihal a család.

Elég rossz, hogyha rám néz, úgy gondolja, hogy olyan kövér vagyok, hogy az már csak betegségtől lehet. Vagy, hogy baja van a fütyimmel, merthogy ez a hormonális, amit nem mond, de én tudom, mert különben mi az, hogy nem fejlődöm rendesen.

Hallottam, hogy beszélt róla telefonon a nagyival.

Nekem sem kellemes ez a kövérség, meg hogy vörös a hajam, mert úgy látom, a lányok inkább a vékony, magas, fekete vagy szőke fiúkat bírják, így nekem nincs sok esélyem, hogy egyszer valaki szeressen. Nem ismerek magamon kívül más vörös hajú gyereket.

Most már apu és anyu is látja, hogy nehéz lesz velem, ezért visznek orvoshoz. Mintha a kövérséget el lehetne mulasztani. Valószínűleg az anyunak sem tetszem, azért akarja, hogy lefogyjak. Hiába vagyok értelmes, udvarias, kedves és előzékeny, ahogy viselkedni tanítottak, ha aztán a lányok inkább azokkal a vékony fiúkkal barátkoznak, akik cikizik őket, meghúzkodják a hajukat, sőt még alájuk is nyúlnak meg ilyenek.

Az orvosnál derékig le kell vetkőznöm. Alulról. A hasamat kopogtatja, a derekamat, a csípőmet tapogatja, aztán megemeli a herezacskómat, és a heréimet méricskéli. Meg is fogja és nyomogatja. Fáj. Félek tőle, ahogy minden orvostól félek, ezért nem nagyon merek tiltakozni, pláne kiabálni, de amikor fáj, sziszegek.

Egy idő után elengedi, és áttér a fütyimre. Visszahúzza a bőr maradékát, úgy vizsgálja a makkomat. Ezt aputól tudom, elmagyarázta egyszer az övén. Sejtelmem sincs, mit néz, én nem érzem, hogy beteg volnék, semmi bajom, csak az, hogy tapogat. Kövér vagyok, a fütyim se nagy, elég baj az nekem, amikor az uszodában vagy a tornaöltözőben le kell vetkőzni. Mit csináljak, ilyen az alkatom, de láttam, másnak se mindnek nagyobb. Őket miért nem kell így vizsgálgatni?

Bár az nem lenne rossz, ha néhány centit nőne.

Amikor felöltözhetek, leültet és beszélget velem. Megkérdi, milyen jegyeim vannak az iskolában. Elég jók. Elég értelmesen beszélgetek, ezt is tudom. Hallom a többieket az osztályban, tudom, hogy sokuknál okosabb vagyok. Vannak olyan dolgok, amik engem érdekelnek a legjobban. Például az irodalom meg a történelem.

Mi akarsz lenni?, kérdi az orvos.

Nem értem, mire megy ki a játék, de válaszolok.

Ügyvéd.

Miért pont az?

Mert az embereket és az igazságot védi. Az ártatlanokat.

Mint Petrocelli a tévésorozatban, gondolom, de ezt már nem teszem hozzá.

A lányokról is kérdez, érdekelnek-e. Mit mondhatnék neki? Ez olyasmi, amiről idegenekkel nem beszélgetek. Otthon se.

Hát persze, mondom neki nagy nehezen.

Hallgat egy kicsit, nézi a leleteket, amiket a laborból hoztunk. Azután azt mondja:

– Nézd, Miki, te értelmes fiú vagy, a jegyeid is jók. Beszélhetek veled, mint férfi a férfival?

Megijedek. Most fogja megmondani, hogy sose növök meg. Hogy mindig ilyen kicsi maradok. Akkor a lányoknak lőttek.

Nem látok egyelőre a leleteidben semmit, ami arra utalna, hogy hormonkezelésre volna szükséged. De hogy ezzel a külsővel akarnál ügyvéd lenni? Azt hiszem, ez nem fog menni. Így legfeljebb bohóc lehetsz. Egy ügyvédnek nemcsak okosnak, hanem megnyerőnek, jó külsejűnek is kell lennie. Nem szólva arról, hogy így a lányoknál sincs esélyed.

Elszorul a torkom. Az iskolában is szoktak piszkálni, de ilyen durvát még ott se mondtak. Pláne egy felnőtt.

Talán, ha lefogynál. Vannak receptek, amikkel néhány hónap alatt sikerülhet. Remélem, nem sértődtél meg, hogy őszinte voltam. Azt hiszem, most már behívhatjuk anyukádat.

Amikor bejön, anyu igyekszik mosolyogni, mint aki nem fél semmitől, de látom rajta, hogy ideges. Ő is leül.

Az orvos felváltva néz rá, aztán pedig rám, majd megint anyura- és belekezd:

– Nézze, asszonyom, beszéltünk Miklóssal, mint férfi a férfival, és azt hiszem, megértette, amit mondtam. Ki kell derülnie a túlsúly okának. Esetleg egy fogyókúra, némi önuralommal… Akkor véglegesen kizárhatjuk, hogy hormonális elváltozásról van-e szó. Esetleg majd egy újabb vérképet is csináltathatunk, és néhány egyéb vizsgálatot kórházi körülmények között, de egyelőre próbáljuk meg a diétát pár hónapig.