Vonulásos demonstrációt tartottak október 23-án a Színház- és Filmművészeti Egyetem polgárai Mindannyiunk szabadsága - megemlékezés '56-ról címmel, a szellemi szabadság jegyében. A résztvevők a Műegyetem rakparton kezdtek gyülekezni 16 óra előtt, onnan indultak az Uránia elé.
Az SZFE hallgatói az egyetemi autonómia védelmében több mint ötven napja tartják blokád alatt az intézmény épületeit. Emellett október elején az egyetem munkavállalói sztrájkot is hirdettek, amit a Fővárosi Törvényszék friss elsőfokú határozata jogellenesnek mondott ki.
Október 13-án az újonnan kinevezett vezetés kikapcsoltatta az internetet az egyetemen. Október 16-án belső utasítást adtak ki, amely szerint este hat óráig az egyetem létesítményeit valamennyi egyetemi polgárnak el kell hagynia. A hallgatók a rendelkezést elutasították, az új kancellárt nem engedték be az épületekbe.
A pénteki program a Facebook-esemény leírása szerint azért a Műegyetem rakparton kezdődött, mert 1956. október 23-án az egyetemisták ott mozdultak meg azért, amiben hittek. Onnan a Március 15-e térre vonulva fáklyát gyújtottak, majd az Uránia előtt az SZFE-s hallgatók által szervezett megemlékezés zárta a menetet.
A pénteki vonulás elején nem voltak beszédek. Helyszíni tudósítónk, Koncz Tamás szerint már 16 óra után nem sokkal 3-4 ezer ember volt a rakparton, de folyamatosan érkeztek még, ezért a szervezők időnként arra kérték a résztvevőket, hogy húzódjanak beljebb, hogy az újonnan érkezők is elférjenek. Azt tapasztalta, hogy a rendőri biztosítás elég szerény, néhány furgont és kamerás rendőrautót, 30-40 készenlétis rendőrt látott a helyszínen. A tömegben a Hallgatói Szakszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a FREE EÜ egészségügyi csoport zászlói voltak láthatók.
A program elején Fullajtár Andrea színésznő elszavalta a Nemzeti Dalt, majd a tömeg háromnegyed öt előtt pár perccel elindult, miközben a „Hej, a Titkos Egyetem” című, a tüntetések egyik jelképévé vált dalt énekelte. Tudósítónk szerint a Szabadság hídtól a Műegyetem végéig megtelt a rakpart, öt óra előtt már tízezer körül lehetett a résztvevők száma. Az esemény békés volt, és sokan a piros-fehér szalagot kokárdaként hordták.
A Kossuth-nóta is felcsendült a tömegben. Némi pikantériát ad a dolognak, hogy a kormánypártok jellemzően ezzel ünneplik választási győzelmüket.
Az eseményt a nemzetközi média is figyelemmel kísérte, az ORF és az Euronews stábja is a helyszínen volt.
16.58-kor a menet eleje a BME főbejáratánál tartott, a vége pedig a Szabadság híd pesti hídfőjét hagyta el.
Helyszíni tudósítónk, Unyatyinszki György arról számolt be, hogy egy tetőtől talpig zöld ufójelmezbe öltözött, fején bolondsipkás alak jelent meg a menet első soraiban, közben magát fotózta a tömeggel. Mikor az egyik szervező megkérdezte, hogy mi a célja egy 56-os megemlékezésen ezzel a megjelenéssel, válasz nélkül megvonta a vállát és félreállt, majd folytatta a fotózást.
A Hej, a titkos egyetemet néha megszakította más dal, például a Kossuth nóta, a Kicsi vagyok én, és az Ég a város, ég a ház is.
A korábbi CEU-s tüntetésekről ismert „Szabad ország, szabad egyetem” rigmust is skandálták.
A menet eleje 17.25-kor már a Szabad sajtó úton volt, a vége még a Gellért téren. Vonulás közben is csatlakoztak a tömeghez, a szervezők fáklyákat osztottak a résztvevőknek.
Fél hat körül megérkeztek a Március 15. térre, meggyújtották a fáklyákat, és magnóról lejátszották egy 1956-os diák, egy most 81 éves férfi visszaemlékezését. Azt tanácsolta az egyetemistáknak, hogy ha bíznak az igazukban, akkor ne adják fel az ellenállást. Innen némán vonultak tovább, szinte mindenkin maszk volt.
A néma vonulást időnként taps szakította meg. 17.53-kor már az Astorián jár a tömeg eleje.
Hat órára az Urániához ért a menet eleje, a vége még az Erzsébet hídnál járt, nem ritkás sorokban. Az Uránia előtt szólt a „Szabad ország, szabad egyetem”, és a „Veletek vagyunk” rigmus, illetve perceken át tartott a taps.
Udvaros Dorottya Kossuth-díjas színművész Koncz Tamásnak a demonstráción elmondta: reméli, hogy egy ilyen békés tüntetés hozzásegíti a feleket ahhoz, hogy tényleg elkezdjenek egymással beszélgetni. Felidézte, hogy múlt vasárnap több mint 200 aláírás összegyűlt olyan jeles szakmabeliektől, akik a személyes támogatásukat ajánlották fel egyes diákoknak.
Hozzátette, hogy bár az SZFE nem túl nagy, de nagyon fontos egyetem, mert a teljes színház- és filmes szakmát, dramaturgokat, tévés rendezőket és szerkesztőket átfogja, körbeöleli.
Tudósítónk szerint 20 ezer fölött lehet a tömeg. 18.20-kor kivetítve adták a Független Zeneakadémisták Szimfonikus Zenekar-t, amely Beethoven Egmont Nyitányát játszotta.
Az Uránia Nemzeti Filmszínház (ami az SZFE egyik épülete is) erkélyein fogadták a menetet az színművészetis hallgatók.
Hozzátette, hogy nagyon felemelő volt hallgatni a zenét.
A program szerint felszólalt
Vilmos Noémi, az SZFE hallgatója,
a Budapesti Corvinus Egyetem, a Budapest Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem, a Debreceni Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az Eszterházy Károly Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Liszt Ferenc Zeneakadémia és a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói közösen,
Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének tagja,
Székely Tamás, a MASZSZ alelnöke,
valamint Szkaliczki Andrea orvos és Kós Ágnes műtéti szakasszisztens az egészségügyi dolgozók képviseletében.
Vilmos Noémi Orbán Viktor miniszterelnököt szólította meg beszédében, és azt üzente a kormányfőnek, hogy ha egy sikeres országot akar vezetni, ne vegye le a szemét az országról, amit vezetni akar.
Őt követték a Titkos Egyetem összegyetemi közösség tagjai. Az egyik hallgató elmondta, hogy neki most nem itt kellene lennie, inkább az egyetemi tanulmányaival kellene foglalkoznia. Mégis itt vannak, és addig itt lesznek, amíg nem hagyják őket a nagy művészek örökségéhez méltóan tanulni és tanítani. Egy másik hallgató arról beszélt, hogy minőségi felsőoktatást akarnak, de arra csak autonóm intézményekben van lehetőség, amit a hatalom nem enged.
Ezután a diákok 1956-os eseményeket idéztek fel színpadi játékban.
Nagy Erzsébet arról beszélt, hogy nincs szabad ország szabad oktatás nélkül. Székely Tamás elmondta, hogy elég volt a diktátumokból, az arroganciából és az agymosásból. Úgy fogalmazott, hogy ami az SZFE-vel történt, az erőszak, ami ellen mindenkinek tiltakoznia kell.
Szkaliczki Andrea orvosként leszögezte, hogy ugyan az új egészségügyi törvénynek vannak üdvözítő elemei, de az se az egészségügyi dolgozóknak, se a pácienseknek nem jó. Sok helyen másodállásban dolgoznak az orvosok és ápolók, amit az új törvény megtilt. Ennek viszont megvan az a veszélye, hogy ott megszűnik az ellátás. Hangsúlyozta, hogy emiatt a törvény a magánszektornak kedvez, amire az ország nagy részének nincs pénze. Álláspontja szerint jogilag hibás a törvény, ami visszaveti a fejlődést.
Kós Ágnes is beszélt az egészségügyi törvénymódosításról. Elmondása szerint a törvény elfogadása óta úgy érzi, mintha zuhanna. Úgy látja, hogy a színművészetisek példát mutatnak összefogásból és szolidaritásból. Felszólalását azzal zárta, hogy „free SZFE, free eü”.
A beszédek végén Horváth Aladár és a FreeRoma Group előadta a Titkos egyetem feldolgozását, majd a tömeg közösen elénekelte a Himnuszt. A demonstráció nyolc óra előtt pár perccel véget ért.
