Előfizetés

Nehezen kelnek el a Posta üdülői

Vas András
Publikálás dátuma
2020.10.24. 07:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
A húszból eddig hat üdülőjét hirdette meg eladásra a Magyar Posta Zrt., amely egyebek mellett ingatlanok eladásából fedezné a dolgozók béremelését. A fél tucat – jellemzően balatoni – ingatlant összesen 1,03 milliárdért kínálja a cég.
A Magyar Posta Zrt. bezárta az összes üdülőjét, az így felszabaduló ingatlanok többségét pedig értékesíteni akarja - mondta október közepén lapunknak adott interjújában Schamschula György, a cég vezérigazgatója. Szerinte a nyaralóhelyek nagyon leromlott állapotban vannak és éves szinten 100-200 milliós veszteséget termelnek. Tavalyi szakértői becslések szerint az ingatlanvagyon értéke elérheti a tízmilliárd forintot is, a vállalat pedig bevallottan az üdülőeladásokból is fedezné a dolgozók béremelését. – A Magyar Posta az elmúlt időszakban több üdülőjét hirdette meg, ilyen többek között a balatonkenesei, a fertőrákosi, zamárdi, szigligeti és gárdonyi. A meghirdetett ingatlanok esetében mostanáig nincs lezárt értékesítési pályázat, s megtekinthetők a cég honlapján – közölte lapunk megkeresésére a Magyar Posta sajtóosztálya. Egyebek mellett arra voltunk kíváncsiak, hogy mely üdülőket értékesítették, milyen áron hirdették az épületeket, kik voltak a vevők, valamint hogy hány nyaralóhelyet terveznek még eladni, de a feltett kérdések egy részére nem érkezett válasz. Lapunk gyűjtése alapján a cég húsz, különböző nagyságú és felszereltségű üdülővel és öt, jelenleg is működő postaépületben kialakított nyaralóhellyel rendelkezik, továbbá 22 település postaépületében találhatók vendégszobák.
A Magyar Posta klasszikus üdülői az ország minden vidékén megtalálhatók. A két legnagyobb Balatonalmádiban és Debrecenben: előbbiben 36 szoba, a nagyerdeiben pedig 30 szoba – és emellett wellness-sziget, jacuzzi, finn- és infraszauna, jégkásazuhany – várta a vendégeket. A húsz üdülő közül eddig hatot hirdetett meg a cég. Fertőrákoson például a mólósoron – vagyis a több tízmilliárdos állami támogatással fejlesztett vízitelepnél – tavasszal nem jártak sikerrel, így a 197 négyzetméteres pihenőházát a néhány hónappal ezelőtti 59,9 millió helyett már 42,2 millió forintért meg lehet vásárolni. Balatonkenesén az üdülő egy 663 négyzetméteres telken álló 201 négyzetméteres épület, az ingatlan 600 méterre fekszik a strandtól. Első körben, fél évvel ezelőtt még 60,9, millióra taksálták az értékét, jelenleg viszont már 54,5 millió forintért odaadnák. Ingatlanközvetítő oldalakon nagyjából 60-65 millió forintért találni ugyanilyen adottságú üdülőt. Zamárdiban 1114 négyzetméteres telken 448 négyzetméter épületet – 11 szoba 38 férőhellyel – kínál a cég 104 millióért, ami 16,9 millióval olcsóbb, mint az üdülő tavaszi meghirdetésekor. A szigligeti 180 négyzetméteres vendégházat jelenleg 48 millióért hirdeti a Posta, a Balatonfüred-Arácson található üdülőt csaknem 300 millióért, míg a siófoki Beszédes sétányon található Postás Üdülőt 485,9 millióért kínálják.

Kiállni a zsarnoksággal szemben – interjú Rainer M. János történésszel

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.10.24. 06:40
Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet volt igazgatója
Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Eljönnek azok a pillanatok, amikor arra van szükség, hogy egy közösség megszervezze önmagát – mondja Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet volt igazgatója.
A rendszerváltás idején nem hittem volna, hogy ennek a kérdésnek valaha létjogosultsága lehet: egy viszonylag szűk körön túl érdekli az embereket 1956. október 23-a? Annyira érdekli őket, amennyire március 15-e vagy augusztus 20-a. Ez is egy állami ünnep, amelyhez, főleg az elmúlt tíz évben, politikai üzenetek társulnak. Amúgy munkaszüneti nap. Idén ráadásul péntekre esik. Van egy hosszú hétvégénk, ami különösen szerencsés körülmény. Ennyi? Nem tartom valószínűnek, hogy 1956 – az idősebb nemzedék egy sajátos csoportján kívül – érzelmileg megmozgatná a magyar társadalmat. Október 23-ának az a fajta elevensége, ami 1989-ben még megvolt, fokozatosan elhalványult. Mára eltűnt. Így normális? Azt gondolom, hogy igen. 1989-ben még nagyon sok embernek voltak személyes vagy közvetlen családi emlékei a forradalomról. Előjöttek az évtizedeken át elbeszéletlen, kibeszéletlen történetek. 1956 a szocializmus kimúlásának szimbólumává vált. A Kádár-korszak utolsó nagy tabuja, utolsó nagy hazugsága az volt, hogy ellenforradalomnak nevezte 1956-ot. Nagy Imre és kivégzett társai jelképes újratemetése 1989. június 16-án a Hősök terén egyúttal a szovjet típusú rendszer temetése is volt, hatalmas erővel bíró morális esemény. Persze, ebbe belejátszott, hogy nem sokkal előtte megkezdődtek a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások az állampárt és az ellenzéki szervezetek között. Néhány héttel később meghalt Kádár János. Nyilvánvaló volt, hogy új korszak kezdődik. Bár a kilencvenes években még nagyon eleven diskurzus folyt 1956-ról, természetellenes folyamat lett volna, ha az akkoriban tapasztalt, jó értelemben vett feszültség hosszú időn keresztül fennmarad a társadalomban. Kihagyhatatlan: a Hősök terén tartott ceremónia magával hozta egy magyar politikus felemelkedését is. Az illetőt Orbán Viktornak hívják. Valamelyest részt vettem az előkészítésben, nekem kellett összeállítanom a kivégzettek névsorát, amit a koszorúzáskor Darvas Iván és Mensáros László olvasott fel. Abban az időben autósiskolába is jártam, 32 évesen készültem megszerezni a jogosítványt. Az újratemetés előtti napokban gyakorlatokat végeztünk a Népstadion és a Budapest Sportcsarnok között, a parkolóban. Az ott „rutinoztató” oktatók, amikor az enyém elmesélte nekik, hogy közöm van a szervezéséhez, nekem támadtak. Attól féltek, hogy a Hősök terén kitör a balhé, rosszabb lesz minden. Nagyon nem értették, mi szükség van erre az egészre. Aztán az újratemetés után, amikor legközelebb találkoztunk, láttam rajtuk, hogy fel vannak villanyozva. Nézték a tévéközvetítést, kérdezték, milyen volt a helyszínen átélni. Mondtam, hogy szerintem jól sikerült, eltekintve Orbán Viktor beszédétől. Megint nekem támadtak: „Orbán? Az volt a legjobb!” Néhány nap alatt radikalizálódtak, 180 fokos fordulatot vettek. Érdekes módon ez az élmény sok minden másnál élesebben megmaradt bennem. Önnek mi baja volt Orbán beszédével? Elsősorban stilárisan nem tetszett. Én nagyon átéreztem annak a napnak az erkölcsi tartalmát, meg voltam hatva. Orbán hangja – a direkt, erőteljes politikai hang – disszonáns volt számomra. Az ötvenhatosok közül Mécs Imre mindenkit felszólított, hogy fogja meg a mellette álló kezét, és tegyen közös fogadalmat. Rácz Sándor arra kérte a közönséget, hogy énekelje el a „Boldogasszony anyánk…” kezdetű régi katolikus népéneket. Katolikus nevelést kaptam, jól ismertem a szöveget, mégis nehezemre esett belekezdeni. Zavartak ezek a patetikus megnyilvánulások, azt azonban nem éreztem, hogy méltatlanok lennének az alkalomhoz. Orbán egyértelműen kilógott a sorból. A többi felszólalóval szemben az ő beszédét nem vette körül a gyász, a veszteség aurája. Ám az esemény jelentőségét nem Orbán Viktor adta: járulékos körülmény, hogy az újratemetés egyúttal a belépését is jelentette a politika színpadára. Ennek értékelését hagyjuk meg a következő nemzedékekre. Hogyan szokta ünnepelni október 23-át? Munkával. Legalábbis sokáig így volt. 1989-ben, az első szabad október 23-án Tatabányán tartottam előadást. Később gyakran szerepeltem élő műsorokban, többnyire az állami televízióban. 2010 óta a tévés meghívásaim – finoman fogalmazva – alaposan megritkultak. Tavaly tavasszal lemondott, amikor az ön által vezetett 1956-os Intézetet megszüntette a kormány, azaz beolvasztotta Szakály Sándor VERITAS intézetébe. Munkatársai túlnyomó többsége is távozott. Mi van most önökkel? Mindannyian távoztunk végül. Azóta kutatók szabad és önkéntes társulásaként egy-egy konferencián igyekszünk minél többen együtt fellépni, évente tanulmánykötetet adunk ki. Csináltunk egy honlapot. Mindehhez 2019-ben Soros György alapítványától kaptunk 7,2 millió forintot. Talán az éberséghiánynak köszönhető, hogy az idei botrányos OTKA-pályázaton (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) nyertünk négy évre 29 milliót. Ebből próbáljuk segíteni azoknak a kollégáinknak a kutatásait is, aki nem jutottak álláshoz. Úgy nevezem magunkat: Intézet, a magasban. (Utalás Illyés Gyula: Haza, a magasban című versére, amely így kezdődik: „Jöhet idő, hogy emlékezni/ bátrabb dolog lesz, mint tervezni” – a szerk.) Évente hat-hét millió forintból gazdálkodunk. A kormány által létrehozott, milliárdokkal támogatott intézetek költségvetéséhez képest ez alig látható aprópénz.
Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet volt igazgatója
Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Mi az, amit nem tudunk 1956-ról, pedig fontos lenne tudnunk? A kilencvenes években a fő narratíva kialakult, számottevően nem is módosult. Nagyjából tudni lehet, hogy miről vitázott a szovjet pártvezetés, amely eldöntötte Magyarország sorsát. Amit mégsem tudunk, az feltehetően sosem fog kiderülni. A forradalom fontos szereplőinek megítélése viszont előbb vagy utóbb új kérdéseket fog indukálni. A sort lehetne folytatni. Előkerülhetnek még dokumentumok, amelyek alapvetően aligha változtatják meg, de árnyalhatják a képet. Vajmi kevés ismeretünk van például arról, hogy a szovjet hadsereg – mint fegyveres erő – hogyan viszonyult a magyar forradalomhoz. Történtek-e dezertálások? Érdemes lenne alaposabban vizsgálni a szovjet társadalom reakcióját is. A szovjet társadalom egyáltalán értesült arról, hogy mi zajlik Magyarországon? A nyugati sajtó termékeihez a Szovjetunióban semmilyen formában nem lehetett hozzájutni, de azok, akik nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeztek, vagy hallgatták a Szabadság Rádiót – az orosz Szabad Európát –, értesülhettek a történésekről. A leningrádi egyetemen még nagyszabású pert is rendeztek a Magyarország iránti szimpátia megnyilvánulásai miatt. Vezető szovjet értelmiségiek – furcsa módon elsősorban természettudósok – naplóiból kiderült, hogy érzékenyen reagáltak, lelkiismereti válságba kerültek. Pedig jelentős részük kommunista párttag volt, meggyőződéses híve a rendszernek. A mai Magyarországon milyen jegyeket kellene viselnie annak a politikai erőnek, amely hitelesen szeretné képviselni az ötvenhatos eszméket? 1956 alapja lehetne egy olyan konszenzuson alapuló politikai elitnek, amelynek csoportjai versenyhelyzetben állnak ugyan, de képesek megbízni egymásban, tiszteletben tartani bizonyos játékszabályokat. Nem élet-halál harcról beszélek tehát, hanem ajánlatok és javaslatok tisztességes versenyéről. Az ötvenhatos vízió jellegzetes harmadikutas elképzelés volt, nem is nagyon öltött koherens formát. Sok elemében nem ültethető át, a nemzeti függetlenség és a semlegesség akkori képe ma nem időszerű. De! Az ma is fontos kérdés, hogy az egyén, a polgár szabadsága és a társadalmi igazságosság vajon összeegyeztetendő-e. 1956 erre igennel válaszolt. Az 1989-es nagy fordulat, amely végső soron a kapitalista piacgazdaságot hozta el Magyarországra, látszólag nemleges választ adott ugyanerre a kérdésre. Nem gondolom azonban, hogy ez a végleges válasz. Mit lenne még érdemes átvenni 1956-ból? A mai politikai szerkezet a képviselet elvét követi, és ez elvileg nagyon helyes. Eljönnek azonban azok a pillanatok, amikor arra van szükség, hogy egy közösség megszervezze önmagát, kiálljon a zsarnoksággal szemben. Nem lehet a permanens mozgósítás állapotában létezni, de vannak helyzetek, amikor az értelmes önszerveződés ötvenhatos modellje elfogadható mintaként. Most a Színház-és Filmművészeti Egyetem közössége mutat erre nagyon szép, látványos és bátor példát.

Névjegy

Rainer M. János 1957-ben született Budapesten. 1975-ben érettségizett a Fazekas Mihály Gyakorlógimnáziumban, 1981-ben szerzett diplomát az ELTE bölcsészkarának történelem-könyvtár szakán. Egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, az 1956-os Intézet volt főigazgatója. Elsőként írt monográfiát Nagy Imréről, kutatási területe a 20. századi történelem, elsősorban az ötvenhatos forradalom.

Tízmilliárdokat követelnek a fővárostól

Szalai Anna
Publikálás dátuma
2020.10.24. 06:00

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Harmincmilliárdnál is többet követelnek a fővárosi önkormányzattól és cégeitől különböző eljárásokban. Budapest ennek csaknem felére tart igényt a jogvitáiban.
Költségvetési kockázatot okoznak azok a jogviták, amelyek a korábbi fővárosi vezetés által elindított fejlesztési projektek miatt folynak. A sok vitás és peres ügy ugyanis – amelyekben Budapest mind alperesi, mind felperesi pozícióban érintett – jelentős súllyal nehezedik a vékonyka büdzsére. Fedezetként idén 500 millió forintos keretet különítettek el, de a városvezetés a költségvetés összeállításakor elismerte: ez nem fedi le teljeskörűen a kockázatokat, így év közben elképzelhető, hogy emelni kell a rendelkezésre álló összegen. Több jogvita ugyanakkor önmagában is milliárdos tétel. A keret megemelésére – köszönhetően a nagy értékű perek több éves lefutásának – egyelőre nem volt szükség, de a fenyegetés nem lett kisebb. Az összes eljárástípust figyelembe véve jelenleg 691 fővárosi önkormányzatot is érintő eljárás van folyamatban. Ebből 181 polgári, 66 közigazgatási és munkaügyi ügy, további 437 pedig végrehajtás, felszámolási eljárás, büntető, illetve egyéb nem peres ügy – válaszolta a Népszava megkeresésére a főváros. Az önkormányzat összesen 4,43 milliárd forint kifizetését szeretné elérni a zömében kártérítési és késedelmi díj behajtásra irányuló eljárások révén. Az önkormányzattól és cégeitől követelt összeg azonban ennek a többszöröse. A Főpolgármesteri Hivatal jogtanácsosai által vitt perekben szereplő követelések összértéke 7,1 milliárd forint. A legrosszabb esetben ennyit veszíthet a főváros, azonban ezt sem egyszerre, hanem több évre elnyúlva kell kifizetni. A főváros számításai szerint reálisan legrosszabb esetben 3, 5 milliárd forintot veszíthetnek a pereken. Ebben azonban nincs benne a CET- BÁLNA építésével kapcsolatos évek óta húzódó jogvita, amelyet az az állam által 2014-ben felvásárolt MKB Bank, a beruházó PORTO Investment Hungary Kft., valamint a kivitelező SzKK Zrt. indított a fővárosi önkormányzat ellen. Az SzKK Zrt. 29 millió euró (10,5 milliárd forint) megfizetését, a PORTO 1 eurót és ezen összegek 2011 novemberétől járó kamatának megfizetését követeli. A multifunkcionális központ beruházója ezenfelül 11 milliárd forintot, illetve a késedelmi kamatok megfizetését is követeli. Az önkormányzat ezzel szemben 3,36 milliárd forint és kamatainak megfizetésének megítélését kéri a bíróságtól. A nagy értékű perben egyébként nem a főváros jogtanácsosai, hanem Hidasi Gábor ügyvédi irodája látja el a főváros képviseletét megbízási szerződés alapján 32500 forint + áfa óradíjért.

A Közraktárak épületegyüttes megvalósítására a Porto Investment Kft vállalkozott még Demszky Gábor főpolgármestersége idején. A cég saját számításai szerint 8,5 milliárd forintot költött a beruházásra, amelyből 7,5 milliárdot az MKB hitele tett ki. A beruházást már ellenzékiként is támadó Tarlós István sokallta az építés és az üzemeltetés fejében 25 év alatt bérleti díjként kifizetendő 31 milliárdot és az általa vezetett önkormányzat mindenütt keresztbe tett, ahol csak lehetett. A Porto végül felmondta a szerződést. Az MKB 2012 elején fogta perbe a fővárost, a 25,4 millió eurós hitel, illetve kamatainak visszafizetését kérte. Az ügy a Kúriáig jutott, amely 2014-ben a fővárosnak adott igazat. (A háttérben kötött alkukban a főváros 6,5 millió eurót fizetett a beruházónak, 2,7 millió eurót a generálkivitelezőnek.) Az MKB és a Porto azonban 2015-ben újabb pert indított, ez tart még most is. Az épületegyüttest tavaly tavasszal 11,2 milliárdért eladta a főváros a magyar államnak. A per befejezése viszont Karácsony Gergelyre maradt.

A főváros által vitt jogviták többsége polgári, közigazgatási, illetve kártalanítási per. A legnagyobb kártérítést – 2,4 milliárd forintot – egyébként a Bálna egyik korábbi bérlője, az Adriana Kft. követeli a fővárostól. Több mint egymilliárdos vállalkozói követelés kapcsolódik a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep beruházáshoz. Nem sokkal marad el mögötte a Swietelsky Magyarország Kft. sem, amely szerint a főváros 997 millióval maradt adósa a pünkösdfürdői árvízvédelmi létesítmény építése okán. Még mindig nem sikerült lezárni a Margit-híd felújításának pereit sem. A Közgép Zrt. és az A-Híd Építőipari Zrt. összesen 691 millió forintot követel a fővárostól. Ezenfelül van egy másik 600 milliós túlhasználati díj-követelés a Sárkány Autócenter Kft-től. A toplistás a Liget-Sport Beruházó, Üzemeltető és Szolgáltató Kft. által a TARA Ingatlanfejlesztő Kft. és társai ellen indított, de a fővárosi önkormányzatot is érintő Népligettel kapcsolatos per is, amelyben mellékszereplőként 300 milliót követelnek a fővárostól. A jogvita különösen a résztvevők miatt érdekes. A Liget-Sport ügyvezetője ugyanis tavaly december óta Hauberl Gergely László, aki korábban a közvilágítási biznisz első számú haszonélvezőjeként ismertté vált, Tiborcz István Orbán-vő által alapított Elios Zrt. igazgatóságának tagja volt. A TARA tulajdonos cégvezetője pedig nem más, mint a fideszes kötődésű, békemeneteken buzgón masírozó, Orbán Viktorral együtt szotyizó Tamás László, aki legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy a Dél-Budára tervezett szuperkórház helyszínéül kiválasztott közművesítetlen, autópálya széli, mocsaras, parlagon heverő földekért 4,4 milliárdot kapott a magyar államtól. A fővárosi önkormányzat, illetve cégeinek öt évvel ezelőtt vitt nagy értékű 10 peréből öt még mindig nem zárult le, ezek a Bálna, a 4-es metró, a szennyvíztisztó és a Margit-híd beruházáshoz kapcsolódnak. De ezek csupán az önkormányzat és a hivatal perei. A fővárosi önkormányzat cégei esetenként szintén milliárdos perekbe bonyolódnak. Kiváló példa erre a BKV-nak a Metrowagonmash ellen indított pere, amelyben 6,8 milliárd forintot (plusz kamatok) követel kötbér címén. Ennek átvállalásáról – írta meg a Népszava – tárgyal a választások óta a főváros és a kormány.  

Óriásperek a BKV-nál is

A BKV jogvitái közül a Metrowagonmash-per mellett kiemelkedik a ferencvárosi remíz eladásából és ki nem ürítéséből fakadó két per, amelyekben összesen 1,5 milliárdot követelnek a közlekedési cégtől. A Cédrus Vásárcsarnok Piac Kft. két pert is indított a fővárosi közlekedési cég ellen. Az egyikben egy kőbányai ingatlan adásvételi, valamint a kapcsolódó telekalakítási szerződés érvénytelensége volt a 187 millió forint értékű per tárgya, amely idén lezárult, de a másik szintén Cédrus indította perben a bíróság új eljárásra kötelezte Budapest Főváros Kormányhivatalát. Ebben a BKV jogtanácsosa jár el. A többi perben viszont különféle ügyvédi irodák képviselik a BKV-t. Az orosz gyártó elleni perben a Dr. Szalay Tamás Ügyvédi Iroda, a remíz-ügyben pedig a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda. Az irodáknak a megbízási megbízási szerződés alapján óránként 20-32 000 forint +áfát fizet a BKV, ami a több évig tartó jogviták esetén bizony sokmilliós költség. Külön tételt képeznek a 4-es metró projekt kivitelezési szerződéseivel kapcsolatos vitás ügyek, amelyek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett választott bíróság előtt zajlanak. A perek összértékéről a BKV most nem adott tájékoztatást, de korábban 8,6 milliárd forintban határozták azt meg. Ezekben a peres eljárásokban a Misefay Ügyvédi Iroda, illetve a Perenyei és Társa Ügyvédi Iroda látja el a BKV képviseletét 25.000 forint + áfa óradíjért.