Ferenc pápától megszokhattuk már, hogy időnként olyan kijelentéseket tesz, amelyekre az egész világ felfigyel. Már megválasztásakor, amikor először fordult a Szent Péter téren várakozókhoz, látszott, új stílust képvisel. A jámbor, egyszerű egyház képviselője, azt a vonalat folytatja, amelyet XXIII. János, az első vatikáni zsinat elindítója képviselt. Hogy az általa szorgalmazott reformok valóban olyan ütemben haladnak-e, ahogyan elképzelte, ennek kapcsán komoly kételyeink támadhatnak, de már talán az is csoda, hogy nem süppedt bele a Vatikán nem éppen haladó szellemiségű mindennapjaiba.
Akadnak olyan vélekedések is, amelyek szerint egyet előre lép, aztán egyet hátra, de ez nem is meglepő, hiszen elképzelhetetlen ellenszélben kell előre haladnia, s ehhez kivételes diplomáciai érzékre van szüksége.
Látható, kiválóan ért az időzítéshez. Nem véletlen az, hogy az igazán nagy figyelmet keltő mondatai általában nem akkor hangzanak el, amikor a Vatikánban, főpaptársai körében beszél. Már-már szállóigévé vált kijelentését („Ha egy ember meleg, keresi az Istent és jószándékú, akkor ki vagyok én, hogy megítéljem őt?”) 2013 júliusában, Rióból hazatérvén, a repülőgép fedélzetén tette.
Nyilván nem ad hoc döntés volt a pápa részéről, hogy ezt a gondolatát éppen egy róla szóló, Francesco című dokumentumfilmben, az orosz származású, amerikai állampolgárságú rendező, Jevgenyij Afinyejevszkij által, a római filmfesztiválon bemutatott alkotásban folytatta. „A homoszexuális embereknek joguk van ahhoz, hogy családban létezzenek. Isten gyermekei és joguk van a családhoz. Senkit nem lenne szabad kirekeszteni vagy boldogtalanná tenni emiatt. Amit meg kell alkotnunk, az egy törvény az élettársi kapcsolatra. Ily módon jogilag védve lesznek. Emellett álltam ki.” – fogalmazott a pápa az alkotásban, amelyben egyébként számos egyéb témáról is szó van.
A filmben ez másik alkalommal is előkerül a kérdés, amikor a pápa egy meleg párral beszélt telefonon, akik levelet írtak neki. A pár három gyermeket nevel, s azt kérdezték tőle, hogyan győzhetnék le magukban a szégyenkezést, amikor a gyermekeket plébániai hittanra viszik. A pápa erre azt mondta, el kell kísérni a gyermekeket, így kell legyőzni az előítéleteket. Mint utóbb kiderült, hasonló véleményt már tavaly, egy mexikói stábnak adott interjújában is megfogalmazott, a filmből azonban ezt a részt, nem tisztázott okokból kivágták.
Még jezsuita rendtársai sem értenek egyet abban, mennyire forradalmi kijelentése. Egyik bizalmasa, Antonio Spadaro szerint nincs ebben semmi új, az amerikai jezsuita, a melegségét vállaló James Martin viszont úgy vélte, ez nagy lépés előre.
A katolikus egyház még II. János Pál pápa idején, 2003 júniusában fogalmazta meg tanítását. A "Megfontolások a homoszexuális személyek közötti együttélések törvényi elismerésének megadását irányzó kezdeményezésekről" című dokumentumot a Hittani Kongregáció adta ki, melynek élén akkor Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek állt. Ebben így fogalmaznak: A házasság szent, a homoszexuális kapcsolatok viszont ellenkeznek a természetes erkölcsi törvénnyel. A homoszexuális cselekedetek ugyanis „kizárják a nemi aktusból az élet ajándékát. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.”
A dokumentum szentírási részekre hivatkozva utasítja el a homoszexuális kapcsolatokat. Hozzáteszi, az rgyház tanítása szerint a homoszexuális férfiakkal és nőkkel „tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell bánni. Kerülni kell az igazságtalan megkülönböztetés minden formáját.” A homoszexuális hajlam azonban „objektíve rendellenes”, és a homoszexuális „gyakorlatok súlyos bűnt jelentenek a tisztaság ellen”.
XVI. Benedek ennek szelemében beszélt 2010-ben Portugáliában a melegek kapcsolatáról. Az azonos neműek házassága a „legalattomosabb és legveszélyesebb” fenyegetések között van a mai világban – emelte ki akkor. Ezen a véleményén a későbbiekben sem változtatott. Az életrajzírója, Peter Seewald által készített, tavaly megjelent interjúkötetben úgy fogalmazott, a modern társadalom válságban van, amelyben szerinte az abortusz és a melegházasság „az Antikrisztus spirituális erejének a megmutatkozása”.
Bár új dokumentum 2003 óta nem született a melegek kapcsolatának megítélését illetően, Ferenc pápa megválasztása óta hangsúlybeli eltolódások mindenképpen érzékelhetőek.
A pápa 2016-ban megjelent Amoris laetitia című apostoli buzdításában azt írja „minden ember, függetlenül sajátos szexuális irányultságától, tiszteletet érdemel a maga méltóságában, és tisztelettel kell őt fogadni, gondoskodva arról, hogy kerüljenek az igazságtalan diszkriminációból eredő minden megbélyegzést.” Az egyház segítségét ígérte a homoszexuálisok számára „hogy megkaphassák a szükséges segítséget ahhoz, megértsék és maradéktalanul megvalósítsák Isten akaratát az életükben”.
Ugyanakkor világossá tette, nem szabad összekeverni a házasságot és a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Ezt egyesek visszalépésként értékelték 2013-as kijelentéséhez képest, amint azt is, hogy 2015-ben nem kívánt hozzájárulni a francia nagykövet kinevezéséhez, mert homoszexuális életet élt. Szintén 2016-ban új útmutatást adtak ki a katolikus papok képzésére, amelyben kiemelték, a papok kötelezettsége a szexuális önmegtartóztatás, illetve ki kell zárni a papi rendből a meleg kultúrát támogató személyeket.
2018 végén a pápa egy interjúkötetben úgy fogalmazott, meleg férfiak ne válasszák a papi hivatást és „társadalmunkban, úgy tűnik, divat melegnek lenni”.
2018-ban viszont újabb komoly gesztust tett. Ekkor egy pedofil pap chilei pap egykori áldozatának, Juan Carlos Cruznak a pápa azt mondta, Isten tette őt meleggé és szereti őt. Azért volt jelentős megnyilvánulás ez az egyházfő részéről, mert a chilei főpapok Cruzt perverznek próbálták beállítani szexuális orientáltsága miatt.
A pápa a katolikus tanításnak azt a részét sosem kérdőjelezte meg, hogy a homoszexuális tett bűn, és a múlt héten bemutatott filmben nem beszélt a melegházasság kérdéséről. Retorikája mégis jelentősen különbözik elődjeiétől különösen annak a hangoztatásával, hogy a melegek is Isten gyermekei és a társadalomnak őket is el kell fogadnia. A kérdés meglehetősen kellemetlen az egyház szempontjából. Frédéric Martel francia újságíró könyvében azt állítja, a vatikáni papok 80 százaléka meleg, s ezt egyesek nem is tagadják. Sokan úgy vélik, a papi hivatás megoldja szexuális orientáltságukkal kapcsolatos gondjaikat – állítja a szerző.
