Rohamosan növekszik a betegek és a halottak száma. Közben azt látjuk, hogy a hatalom politikai arca mind jobban kilóg a maszkból. A kabinet tavasz óta nem tud szabadulni a propaganda kormányzástól, csak a nemzeti konzultációt emlegeti: az ország fenn akarja tartani a normális életet. Pedig van idő, amikor a hatalomnak szembe kell mennie a közvéleménnyel, olyan is van, amikor a hőzöngés kevés. Ilyen gyors járvány közben nem sikerülhet egyszerre a gazdaság és az egészségügy életben tartása. Az élet a vakcina után sem lesz - nem lehet - olyan, amilyen volt. Még kevésbé, ha a hatalom politikai kérdéssé teszi a járványkezelést.
„Az egyetlen hely, amit nem értek pontosan, az Csehország, ahol elvadult állapotok vannak, és elszabadultak valahogyan a számok” - mondta Orbán Viktor egy hónapja. Ott sem értette mindenki az "őrült professzort", Jaroslav Flegr biológust, aki arra figyelmeztet: már lépni kellett volna, és lépni kell, még mielőtt az egészségügyi rendszer összeomlik. Nem lesz más választás, hiszen az élet így vagy úgy, de le fog állni. Ki kell mondani itthon is: ismét kijárási korlátozásra, idősávos vásárlásra, az iskolák bezárására és sokkal több tesztelésre van szükség. A gazdaság és az egészségügy közül az utóbbit kell választani, ha túl akarjuk élni a járványt, hogy maradjon ember, aki a gazdaságot – akár egy súlyosabb visszaesés árán is - életre tudja kelteni.
Nincs az az ellenzéki politikus, aki a hatalom bukását kívánná az ország csődjének árán. De abban is mind biztosabbak vagyunk, ha így mennek tovább a dolgok, a rendszert nem az ellenzék fogja megbuktatni, hanem önmaga. A vírus. Az a politika, amely napról napra bizonyítja, képtelen a kormányzásra, nem találja a gazdaság és a járvány közötti hajszálvékony utat. Mert jobban fél a politikai veszteségtől, mint a feláldozott emberektől.