„Görög barátom szerint, mindegy, mit játszunk a gitáron, mindig azt mondja, hogy „I love you”. Szeretni való a hangja, valószínűleg ez a titka” – mondja Eötvös József, akit annak kapcsán kérdeztünk, hogy november elejére, idén is megszervezte a népszerű hagyományos budapesti gitárfesztivált – ami végül is a művészek és a közönség egészségének védelme érdekében az online térbe vonult. A hathúros pengetős hangszer ma is a legnépszerűbbek egyike, ebben bizonyára szerepet játszik, hogy a hatvanas években a könnyűzene meghatározó instrumentumává vált. Az elektromos erősítésű hangszereket a színpadokon „tekerő”, azokkal pózoló, „gitárhősök” ma már talán kevesebben vannak, mint még egy-két évtizede is, de az akusztikus, műanyaghúrokkal felszerelt klasszikus instrumentum népszerűsége töretlen.
„A zeneiskolákban annyian akarnak tanulni a hangszeren, hogy az egyetemi, főiskolai tanárképzés nem tud lépést tartani az igényekkel. A frekventáltabb iskolákban várólista van, annak ellenére, hogy a tanulni vágyók nem mindig tudják, milyen is valójában a klasszikus gitár és irodalma” – magyarázza a művész. Viszont talán ezen a legkönnyebb úgy elég gyorsan megtanulni játszani, hogy másoknak is örömet okozzon, persze a Bach-fúgák már nagyon feladják a leckét. Az tehát nagyon is fontos, hogy hamar örömet lehet szerezni a hallgatóságnak, hiszen három akkorddal már sok mindent le lehet kísérni, és a szomszédokat sem zavarja.
Nagy népszerűsége ellenére meglepő, hogy a zeneakadémiai művészképzés, csak a harmadik évezredben indult el hazánkban. „2001-ben kopogtam be az akkori rektorhoz, Falvai Sándorhoz, hogy el kellene indítani a klasszikus gitár szakot. Akkor már csak három ország volt Európában, ahol nem volt ilyen, bár nálunk a Zeneakadémia tanárképző intézeteiben folyt szólista diplomát nem adó tanár- és kamaraművész képzés. Én magam is Weimarban végeztem, az ott szerzett tudással vettem részt a versenyeken és koncerteztem. Végül 2002-ben elindult nálunk is vezetésemmel a művészképzés. Rögtön az első tanítványaim egyike volt Csáki András, aki ma már kollégám a tanszakon, ő az a magyar gitáros, aki a legtöbb versenyt nyerte” – tudjuk meg Eötvös Józseftől.
Nagy hírűek voltak egykor az esztergomi fesztiválok, amelyeket még Szendrey-Karper László indított el a hetvenes évek elején. Hogyan alakult a gitáros rendezvények története? – érdeklődtünk. „Az ő általa megszervezett találkozók világszinten jelentőssé váltak – addig fesztiválja nem volt a hangszernek, csak egy-két nemzetközi verseny létezett –, az esztergomi alkalmak valójában baráti találkozók, eszmecserék voltak. Esztergom neve máig fogalom a gitárosok között Japántól Amerikáig. A tanár úr halála után én vettem át a művészeti vezetést, majd, amikor lehetetlenné vált megrendezése a továbbiakban Esztergomban, feleségemmel, Zitával Balatonfüreden indítottunk el 2006-ban egy nemzetközi gitárfesztivált, ami máig létezik.
2014-ben született meg a Budapesten, Zeneakadémia falai közt a klasszikus gitár első magyarországi, igazi nagy versenye. A nemzetközi gitárversenyeket háromévente rendezzük meg, a köztes két évben rövid három napos, de tartalmas fesztiválokat tartunk. Az idei évben versenyünk lett volna, ezt azonban sajnos a vírushelyzet miatt most el kellett halasztanunk. Helyette fesztivált szervezünk, „Közel egymáshoz” szlogennel, amire a közeli országokból hívtunk résztvevőket, így valójában visegrádi négyek találkozó lesz, a virtuális térben” – fejti ki a gitárművész.
Ebben ez évben nem lesznek élő koncertek, négy kiemelt koncertet szeptember elején a Zeneakadémia Nagytermében már felvettek, ezeket meghatározott időben fogják közvetíteni az interneten, hat fiatal művész pedig a napokban rögzítik koncertjüket. Karol Samuelcik és a Mucha vonósnégyes Szlovákiából érkezett, elsősorban dél-amerikai zenét fognak játszani. Lengyelországból Marcin Dylla jött, ő pár évvel ezelőtt az év művésze volt, Csehországból Pavel Steidl volt jelen a Nagyteremben, ő a romantikus zene legelismertebb előadója, Magyarországot Csáki András képviseli.
A gitár irodalma hatalmasnak mondható, a régebbi korokból a lantművek átiratai képezik az alapját, a romantikában már kifejezetten specifikus műveik is születtek rá, Paganini ennek a hangszernek is mestere volt, és a huszadik században Andrès Segoviának köszönhetően a kortárs irodalom is egyre jelentősebbé vált. „A magyar szerzők is aktívak, én mutattam be Madarász Iván, Hollós Máté gitárversenyeit a Rádiózenekarral. Azonban még mi sem ismerjük a teljes irodalmat, gyakran előfordul, hogy meglepődünk, ha találkozunk egy-egy ismeretlen, mondjuk a huszadik század elején keletkezett művel” – tudjuk meg végül Eötvös Józseftől.
Infó
Közel egymáshoz – Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál
2020. november 2-7.
A fesztiválról itt található bővebb információ. Az online koncertek adott időben, a program szerinti kezdéstől 12 órán keresztül, a koncertekre előzetesen megvásárolt jegyekkel tekinthetők meg
