Fekete bárány

Október végén – a Gergely-naptár szerint november 7-én – sikeres államcsínyt hajtottak végre a bolsevikok Petrográdban. Közelgett a Romanovok szörnyű éve, 1918. Meggyilkolták az utolsó cárt, feleségét, öt gyermeküket, valamint a trónfosztott uralkodóház még tucatnyi tagját. Ám a dinasztia fekete báránya nem érte meg rokonai tragédiáját: ágyban, párnák közt szenderült jobblétre a távoli Üzbegisztánban.

Nyikolaj Konsztantyinovics nagyherceg (1850–1918), I. Miklós unokája délcegen feszít tengerésztiszti egyenruhájában régi fotográfiákon. Fess legény volt, viharos nőügyeivel folyvást szaftos témát szolgáltatott az udvari pletykákhoz. Elküldték katonáskodni, hátha attól benő a feje lágya, de a fővárosba visszatérve újult szenvedéllyel vetette bele magát a romantikus kalandokba.

Belehabarodott egy amerikai táncosnőbe, aki Fanny Lear művésznéven turnézott az Óvilágban. A hölgy hódolói között akadt angol arisztokrata és francia bankár is, de kétségkívül a szentpétervári fenegyerek ígérkezett a legnagyobb fogásnak. A lány fényűző pénzszórása az anyagi csőd szélére sodorta Nyikolajt, aki hisztérikus féltékenységi rohamait megbánva drága ékszerekkel igyekezett őt kiengesztelni.

A szerelemtől elvakult nagyherceg egy eszelős pillanatában kilopta a Téli palota egyik ikonjából a féltve őrzött gyémántokat, amelyeket az édesanyja viselt az esküvőjén. Persze lebukott. Iszonyú botrány kerekedett. A titkosrendőrség egy vagyonért szerezte vissza a drágaköveket Fannytól, sőt a hallgatásáért külön is fizetett, nehogy a fél világ a kínos eseten csámcsogjon.

Az uralkodó unokaöccsét mégsem csukhatták le, mint egy közönséges tolvajt. II. Sándor inkább őrültnek nyilváníttatta, és elzavarta vidékre. Apanázsát ellenben nagylelkűen meghagyta a jobbágyfelszabadító nagybácsi, így a nyughatatlan ifjú kedvére kóborolt a birodalomban. Megunt szeretőket, törvénytelen gyerekeket hagyott hátra a Krímtől az Urálig. Rangon aluli házasságát utólag érvénytelenítették, mire vásárolt magának egy tizenhat éves kozák lányt.

Ez már Taskentben történt, ahol megállapodott és végül lehiggadt. Az egykori erotomán playboy érett férfiéveire sokoldalú, felvilágosult, tehetséges modernizátorrá nőtte ki magát. Fejlesztésekbe fogott a századfordulón. Meghonosította a gyapottermesztést, öntözőcsatornát tervezett a sivatagba, leköveztette az utcákat, bevezette a közvilágítást. Közép-Ázsiában elsőként szerzett filmvetítőgépet, rendezett be mozit. Villája és műgyűjteménye máig a város büszkesége.

Családjával együtt az elavult cári rendszert is megvetette, a demokratikus politikai reformok híve lett. A februári forradalom hírére táviratban gratulált Kerenszkijnek unokaöccse, II. Miklós megbuktatásához. Leninék emigrációba küldték volna, de súlyos betegen már nem utazhatott. Csöndben végezte be fordulatos életét. A közkedvelt halottat gyászolók ezrei kísérték utolsó útjára 1918 januárjában. Az enfant terrible holtában is különc maradt: az egyetlen Romanov, akit abban a végzetes esztendőben tisztességgel temettek el.