Remélem, komoly, mert viccnek kicsit durva lenne az, ami most zajlik az ukrán-magyar diplomáciai fronton. Ukrajna megtiltotta két magas rangú magyar tisztségviselő beutazását a helyhatósági választás alatt Kárpátalján folytatott “agitáció” miatt. Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter szerint az EBESZ megfigyelő misszióját már tájékoztatták a választásokba való magyar beavatkozás tényéről.
Gyors reagálású miniszterünk, Szijjártó Péter, aki épp a magyar-algériai kétoldalú kapcsolatok ápolása céljából tartott a reptérre, felszállás előtt még szánt néhány szót az újabb diplomáciai viharra is. Szijjártó nonszensznek nevezte az ukrán eljárást, kifogásolta a “nem túl barátságos” hangnemet és gyakorlatilag megfenyegette Kijevet azzal, hogy blokkolni fogja Ukrajna NATO- és EU-csatlakozási folyamatát. Igaz ugyan, hogy három éve blokkoljuk, de hát a nagy sietségben jobb nem jutott eszébe.
Kijev ezúttal is túlreagálta a dolgot, a bolhából elefántot csinált. Az ukrán reakció a kákán is csomót keres, hiszen csupán annyi történt, hogy a magyar kormány egyik államtitkára a helyszínen, külgazdasági és külügyminisztere pedig a maga trumpos módján a közösségi médiában közzétett üzenetében buzdította a kárpátaljai magyarokat, hogy a magyar jelöltekre voksoljanak.
Nyilván nem épp elegáns, a nemzetközi diplomáciában nem is szokványos a magyar eljárás, de mindenképpen megszokott már. Ilyesmire a többi szomszéd legfeljebb legyint és diplomatikusan fortyog magában. De lehet-e egyáltalán diplomatikus eljárást elvárni egy olyan országtól, amelynek külügyminisztériuma sincs? A belpolitikának és a gazdasági kapcsolatoknak alárendelt magyar külügy igazi hungarikum. A külügy a világon mindenhol másutt az elsőszámú kiemelt terület minden kormány számára. A magyar azonban hovatovább a hadügyminisztériummal fuzionálhat, hiszen már réges-rég nem tárgyal, hanem állandó harcot vív a szomszédokkal, az Európai Unióval, a nemzetközi intézményekkel, miközben ártatlanul csodálkozik és mélységesen felháborodik, ha hasonlóan harciasan szólnak vissza.
Hogy mit hozott mindez a magyar konyhára a nevetségessé váláson túl? Ukrajna viszonylatában például semmit. Hiába blokkoljuk keleti szomszédunk integrációs törekvéseit az oktatási és nyelvtörvény miatt, azok részben már hatályba léptek. Ha az ukránok tartják magukat a menetrendhez, akkor januártól 16-tól a szolgáltatói szférában dolgozók már csak ukránul szólhatnak ügyfeleikhez akkor is, ha a két beszélgető egyike sem ukrán anyanyelvű. Ugyanekkortól a reklámok, hirdetések szövege is kizáróan államnyelven kerülhet a nyilvánosság elé. Eddig semmi sem tántorította el Kijevet, szeptember 1-től az iskolákban át kellett térni az ukrán nyelvű oktatásra, és a nem ukrán gyerekeknek a szünetekben, egymás között is ukránul kell beszélgetniük. Vélhetően tartani fogják a menetrendet a továbbiakban is, e legújabb cirkusz után már csakazértis.
Vagyis ezt a csatát elveszítettük, de sebaj, a háború folytatódik. Az áldozatokat pedig nem számoljuk, hiszen azok úgyis elsősorban odaát vannak.