Forrón gőzölgő lehetett a Föld 55 millió évvel ezelőtt – állapították meg a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH) kutatói fosszilis mocsári talajból származó ásványok vizsgálatával. A paleocén és az eocén földtörténeti korok közötti átmenet idején, 55-57 millió évvel ezelőtt a légkör széndioxid-tartalma 1400-4000 ppm egység volt. A mai érték 412 ppm. A svájci szakértők amerikai és brit kollégáikkal közösen egykori mocsaras vidékek talajának apró ásványi anyagát, a szideritet elemezve vizsgálták, milyen klíma jellemezte akkoriban a Földet. Ennek a karbonátásványnak az izotópösszetétele alapján lehet következtetni a légkör hőmérsékletet és nedvességet illető adottságaira.
Az északi félgömbről származó 13 szideritminta a trópusoktól az Északi-sarkvidékig lefedi az összes klímazónát. Arról is árulkodnak, hogy az Egyenlítőnél a mai Kolumbia területén a levegő éves középhőmérséklete 41 Celsius-fok volt - ma a trópusokon az átlaghőmérséklet 15 Celsius-fokkal alacsonyabb. Szibériában nyáron átlagosan 23 Celsius-fok uralkodott – írták a kutatók a Nature Geoscience című tudományos lapban.
A légkör nedvességtartalma is jóval magasabb volt, mint most. Különösen a trópusokon és a nagyobb szélességi köröknél uralkodtak gőzfürdőhöz hasonlítható körülmények. A tudósok szerint ezt az okozhatta, hogy a szubtrópusokból is ezekbe a zónákba áramlott a vízgőz. Ma is megfigyelhető, ahogy a vízgőz és a meleg a szubtrópusokról a trópusokra áramlik. „Ez a mozgás az eocén korban még erőteljesebb lehetett” – véli Joep van Dijk, a tanulmány vezető szerzője. A kutató szerint a meleg nagyobb szélességi körök felé áramlása felerősítheti a sarkvidéki régiók melegedését is. A tudósok feltételezik, hogy a nedvesség és meleg áramlása az aktuális klímaváltozás során is megnövekszik, így a sarkvidéki területek erőtejesebben melegednek.
