A megátalkodottak
Hogyan vagyunk eszközei a hatalomnak:
öntudatlanul vagy épp öntudatosan?
Megalkuvás és lázadás úgy kavarognak,
a fej a falnak, a fal a fejnek rohan.
Hogyan vagyunk eszközei a hatalomnak,
pedig lázadónak hisszük magunkat sokan?
Átvernek minket és átverjük a hatalmat –
az senkitől meg se kérdezi, hogyan,
nem néz, nem faggat, nem ért, önfeledten hallgat,
pedig lázadónak hisszük magunkat sokan,
ezzel teremtjük meg őneki az alkalmat,
hogy ostobaságát világ-elvvé tegye,
aki fölháborodik és némi zajt csap,
a kínos hallgatás lesz épp a végzete.
Ezzel teremtjük meg őneki az alkalmat,
hogy magát erőn felül komolyan vegye,
bár az egész csak egyszeri tréfának indult.
Megcsap rettegő uraink lélegzete,
mindegyik komoly már, és ahhoz elég feldúlt,
hogy magát erőn felül komolyan vegye.
Egynek sincsen olyan erkölcstelen parancsa,
hogy jól be lehessen takarózni vele.
A takarót a hatalom néha kiosztja,
bár nem tudod, hol lesz az alkalmas helye.
Egynek sincsen olyan erkölcstelen parancsa,
s az erénycsőszséghez se marad gusztusa
közülünk senkinek, hogy ne csapjon át minden
olyasmibe, mit nem is akartunk soha.
Soha, soha, mert ennél lázadóbb szó nincsen,
az erénycsőszséghez se marad gusztusa,
megátalkodik a legegyszerűbb hitben.
Ami történt, az mindenki hibája volt,
ami nem történt meg, az nem múlik el innen,
sokáig meghatározza majd ezt a kort,
s megátalkodik a legegyszerűbb hitben.
Új címletek
Tegyük Hofi Géza arcképét
a tizenháromezer-forintosra!
Azt hiszem, az ilyen öröklét
őt a túlvilágon is dühbe hozza!
De honnan tudnám, mi van egy halottal?
Hogy dühöng-e az öröklét miatt.
Az utókor csak gúnyolva magasztal,
az ő nemléte egyből vádirat,
nem megbékélés gyilkos hatalmakkal,
de biztatás a gyilkosságról leszokásra,
mi az önfeledt hülyeséget aláássa.
Érdemtelent nem szívesen magasztal
senki. De ha itt az infláció,
Karinthy kerül a kilencvenötezresre,
az égen legfeljebb csak kifli-hold,
nincs, aki az éjszakát kifényezze.
A hiéna
A baj rázuhan a világra,
mint az árnyék a hiénára,
mi épp sunyin lopakodik,
hogy megtámadjon valakit,
a zsákmányát átvegye tőle.
Vad, s bűzösen foltos a bőre,
a szabadságot elveszi,
hogy egy rabtól, azt élvezi!
Hogy élvezi, az maga rablás,
de erre persze nem utal más:
ahogy jajong gnú és gepárd!
A hiéna nem éli át
a bajt, de élvezi hatalmát,
s abban megrögzötten kitart.
