Ismerte korábban a James Herriot-történeteket?
Mostanra elolvastam az összeset. Amikor évekkel ezelőtt először castingoltak a sorozatra, még csak az első kötetet olvastam el, de ez pont elég volt arra, hogy lássam, érezzem a világot, amelyet Herriot megalkotott. A korábbi BBC-sorozatot nem láttam, azt túl korán forgatták és sugározták az én generációmnak.
Tényleg? Pedig 1978 és 1990 között ment. Ez több mint tizenkettő év. Készen áll arra, hogy elköteleződjön ennyi időre?
Hát, ha ez újra megtörténik, állok elébe. Egyébként két színésznő is játszotta az én karakteremet, Carol Drinkwater és Linda Bellingham. Egyezzünk ki hat évben!
A sorozat brit vidéken, Yorkshire Dales környékén játszódik. Nem hittem volna, hogy ilyen gyönyörű.
Ó, engem márt idejekorán elcsábított ez a vidék. Staffordshire-ben nőttem fel, ami eléggé paraszti, mezőgazdasági környéknek számít, hosszú ideje azonban Londonban élek, így tényleg jó érzés volt erre a forgatásra „kimenni”. Tavaly szeptembertől januárig folytak a munkálatok. Ez hosszú idő. De eközben kiderült, hogy a sorozatban a környezet is igen fontos szerepet játszik majd, szinte önálló karakter. Megszerettem Dales-t, és a környékét.
Herriot művei, a sorozat is az állatok szeretetére nevel.
Így van. Én régóta állatszerető vagyok, ezért is vállaltam a szerepet, mert tudtam, itt biztosan sokuk vesz majd körül. Mivel a forgatás során konkrétan csordákkal forgattunk, ők irányították a stábot. Mi akkor és ott tudtunk játszani, amikor ők engedték. De persze ez túlságosan zordul hangzik: privilégium volt ennyi állattal dolgozni.
Komolyan? Nem volt velük nehezebb, mint az emberekkel?
Nem, dehogy. Az állatok mindig egyenesek veled, míg az emberek taktikáznak.
Ezt értem... De nem volt az állatokkal nehezebb filmezni?
Nem mondanám, de persze az is benne van a pakliban, hogy kiszámíthatatlanok. Erre számítani kell. Sokkal nehezebb volt elviselni a téli időjárást.
Önnek van esetleg házi kedvence?
Igen, egy kis kutyus.
Járt kinn a forgatáson?
Igen, segített sminkelni.
Nem szervezte be egy cameo szerep erejéig?
Nem, de jó ötlet, talán majd a második évadban.
Az élet dicséretében számos komikus jelent van. Mondja, tényleg létezik olyan, hogy „angol humor”?
Szerintem mindenképpen. A száraz szarkazmus például a fő jellemzője, főleg az ország északi részében. A főszereplő karakter pedig sok hibát követ el. Persze, nem végezeteset.
Több sorozatban játszott már korábban. Jobban kedveli ezt a műfajt, mint a mozifilmeket?
Egy sorozat esetében több időt tudok tölteni egy-egy karakterrel, de ez csak akkor izgalmas, ha a figura is valóban izgalmas. Optimális esetben a színész egy nagyívű utat tesz meg a karakterével és számos lehetséges utat tud bejárni, ha arra több lehetősége van, mint egy sorozat esetében. Ugyanakkor nem mondom azt, hogy egy mozifilm során nem tudja a színész megtenni ugyanazt az utat, amit szeretne, csak éppenséggel nagyom más műfaj. Nincsenek preferenciáim.
James Herriot a feleségéről, Joenről mintázta Helen Anderson figuráját. Ez mennyire befolyásolta önt?
Abból a szempontból mindenképpen, hogy a könyvek elolvasása után találkoztam James és Joen gyerekeivel, Jimmel és Rosie-val. Az, hogy ő elmesélték a szüleikkel kapcsolatos anekdotáikat, drámain hatott rám. Ezek azért is voltak fontosak, mert ezek a delikát, finom részletek nem voltak benne a könyvekben. Betekinthettünk a kulisszák mögé. Számos egyéb hozzávalót a James Herriot Múzeumban is találtam.
A The Silent Child című kisfilmje kapcsán Oscar-díjat nyert. Ez mennyire változtatta meg az életét?
Mindent megváltoztatott, és semmit sem. Bejutottam érdekes helyekre és olyan emberekhez, akikhez korábban nem sikerült volna. De azt fontos hangsúlyoznom, hogy ez önmagában nem jelent semmit: a munka az, ami számít és segít előre jutni a karrierben. Jó ötletekre van szükség és a minőségre kell törekedni. A legfurcsább a The Silent Child esetében az volt, hogy a férjemmel kellett együtt dolgoznom. Ez másféle koncentrációt kívánt, mint amikor csak együtt voltunk.
Nem érzik a frusztrációját annak, hogy mindenki vár önöktől egy újabb Oscar-díjas közös munkát?
2018 óta már sok idő telt el, most nem érezzük már a nyomást. Korábban természetesen volt ilyen, és nem tudtunk választ adni arra, mit fogunk újra közösen létrehozni. Most, hogy elmúlt a nyomás, már sokkal könnyebb, készül az újabb közös film. El szeretnénk mesélni egy történetet és nem izgat minket, hogy mi történik majd, próbáljuk kizárni az elvárásokat.
Infó
Az élet dicsérete című sorozat november 1-jén indul az Epic Dramán, vasárnaponként 18:45–kor hozzák az új részeket. A finálé egy karácsonyi (különkiadás) epizód lesz, december 25-én 20 órakor
