Frankfurter Allgemeine Zeitung
Nem sikerült áttörést elérni a két pénzügyi csomag ügyében az Európai Parlament, illetve a Tanács újabb egyeztetésén, de már látszik a kompromisszum, mármint hogy amelyik tagállam megsérti a demokratikus normákat, az kevesebb támogatást fog kapni. Magyarország és Lengyelország jelezte, hogy ebbe nem hajlandó belemenni, de majd kiderül, hogy beváltja-e fenyegetését, és valóban megtorpedózza-e mind az új költségvetést, mind a gazdasági mentőprogramot.
A jövő héten újabb tárgyalási forduló lesz, ám az biztos, hogy a jogállami mechanizmus szélesebb körű lesz, mint ahogyan azt a német elnökség eredetileg javasolta. Azaz nem csupán akkor lép életbe, ha már ténykérdés, hogy az adott kormány megszegte a közös játékszabályokat, hanem akkor is, ha megelőző jelleggel kell alkalmazni. Az EP Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának elnöke, a CSU-s Monika Hohlmeier úgy nyilatkozott, hogy Strasbourg a 80 százalékát érte el annak, amit akart.
Az új szabályozás hatékonyabbnak ígérkezik, mint a 7-es paragrafus alapján zajló eljárás, amely idáig semmi eredményt nem hozott Budapest és Varsó meggyőzésére. A zöldek és a liberálisok azonban még többet akarnak, ezért most a frakcióvezetők próbálják meg átvágni a gordiuszi csomót. Strasbourg igyekszik egységet mutatni, de szorítja az idő. Hiszen amíg nem oldódik meg ez a kérdés, addig nem lehet előrelépni a nyáron elhatározott, két, összesen 1,8 milliárd eurós tervezet kapcsán.
Ezzel együtt már kirajzolódik, hogy a jövőben le lehet állítani a kifizetéseket az agrár-, illetve felzárkóztatási alapból, ha valamely jogsértés minimum fenyegeti az EU anyagi érdekeit. Ily módon Berlin eleget tett a Parlament alapvető követelésének. Azon kívül tételesen felsorolják, hogy mi tartozik ebbe a kategóriába. Első helyen a bíróságok függetlenségének veszélyeztetése áll. Továbbá az államok kötelesek szavatolni a hatékony jogvédelmet és eleget tenni a bírósági ítéleteknek. Ez utóbbi Lengyelországnak szól, amely csak tessék-lássék módon szokta végrehajtani az Európai Bíróság döntéseit.
Viszont egy pontban meg Strasbourg engedett: a Tanács elérte, hogy a szankciókat csak minősített többséggel lehessen kimondani. Az EP azt szerette volna, hogy a büntető intézkedések megakadályozásához kelljen kétharmad, mert azt nem lett volna könnyű összehozni magyar, illetve lengyel részről. Ez ügyben nagy vita volt tegnap, mert a környezetvédők és a liberálisok amellett kardoskodtak, hogy megtorló lépések automatikusan lépjenek hatályba, ha a Tanács nem szavaz a kérdésről bizonyos időn belül. Daniel Freund, a zöldek képviselője azzal érvelt, hogy máskülönben adott esetben az államokat nem lehet rávenni a határozathozatalra. A német elnökség ezt azzal hárította el, hogy bármelyik tagország, de a Bizottság is kezdeményezheti a voksolást.
Magyarország vezeti az utóvédharcot, hogy az EU ne kapcsolja össze a jogállam tiszteletben tartását, illetve a szubvenciókat, de már körvonalazódik az egyetértés, ugyanakkor egyre valószínűbb, hogy a vita miatt a járvány miatt rászoruló országok nem kaphatják meg a segély első részletét jövő január 1-én, hanem csak később. Egy brüsszeli diplomata arra panaszkodott, hogy Parlament nem képes közös álláspontra helyezkedni, noha a fertőzés 2. hulláma katasztrofális következményekkel jár, vagyis nagyon kellene a pénz. Főleg, hogy újabb leállás közeleg.
Így ha minden jól megy, talán a jövő hónap közepére tető alá tudják hozni a megállapodást, de várhatóan ezzel együtt csúszni fog a 750 milliárd eurós csomag első 10 százalékának folyósítása. Az egyik fő akadály éppen a jogállami mechanizmus. Vita van az ügyben is, hogy az EP bizonyos célokra – lásd Erasmus, egészségügy, kutatás – több forrást akar. Összesen 39 milliárdot célzott meg, a német ellenajánlat eredetileg 10 milliárdról szólt, de hírek szerint menetközben már feljebb ment.
A portál úgy tudja, hogy csak a következő év 2. felében kaphat szabad utat az újjáépítési terv, mert egyelőre még függőben van a készülő jogállami feltételrendszer. Az EP a többi közt arra hivatkozik, hogy a legújabb felmérés szerint minden 4 európai közül jó három az uniós elvek betartásától tenné függővé a mechanizmust. Ám a Parlament és a Tanács változatlanul csörtézik az ügyben, hogy a szankciók elrendeléséhez vagy meggátlásához kelljen-e kétharmadot összehozni. A zöldek és a liberálisok keményebb kikötéseket akarnak, a magyarok és a lengyelek viszont ellenállnak. Ők azt is elutasítják, hogy preventív célokra is lehessen alkalmazni az új szabályozást.
A tekintélyes hetilap is Biden mellett teszi le a garast a keddi választás előtt, mert úgy ítéli meg, hogy Trump megszentségtelenített minden értéket, amitől Amerika világítótorony a világban. És az ország csak még szomorúbb és megosztottabb lett az utóbbi 4 esztendőben. A Covid-19-re eddig már csaknem negyedmillióan mentek rá, miközben zajlik a civakodás, a felelősség áthárítása, özönlenek a hazugságok. Ez nagyrészt az elnök bűne, és ha újjáválasztanák, az áldást jelentene mindarra, amit eddig művelt.
A demokrata kihívó nem jelent csodaszert, ami megoldást nyújtana az USA bajára. De jó ember, aki révén a kiszámíthatóság és a jó modor ismét beköltözne a Fehér Házba. Megvan benne a képesség, hogy hozzákezdjen az ország egységének helyreállításához. Vetélytársa, akit az elemzés csak Donald királynak nevez, fájdalmasan megbukott az amerikai értékek védelmezőjeként, a nemzet lelkiismereteként és az Egyesült Államok világpolitikai hangjaként. De ha nincs a ragály, így is nyerhetett volna, mert jól alakult a gazdaság és a bevándorlás korlátozásával megadta a szavazóknak, amit azok akartak. Akadtak a külpolitikában is eredményei.
Ám a mérlegében rengeteg a negatív tényező. De a legfőbb gond vele az, hogy átgázolt az amerikai értékeken. Ily módon hihetetlen módon ártott az ország demokratikus kultúrájának. Bevitte az Ovális irodába a pártos, törzsi politizálást. Meg sem próbálta, hogy képviselje a többséget, amely nem rá voksolt 2016-ban. Nem igyekezett orvosolni a faji ellentéteket. De még ennél is súlyosabb, hogy megveti az igazságot. Nem lehet semmit sem elhinni abból, amit mond. Márpedig az elfogultság és a hazugság aláássa a normákat és az intézményeket. Ez pedig megviselte a fékeket és ellensúlyokat, de a politikát is. Példa rá megint csak a koronavírus elpuskázott visszaszorítása.
Ezzel szemben Biden alkalmas, hogy jóvátegye az elmúlt négy év pusztításainak legalább egy részét. Persze ez nem vonatkozik az évtizedek óta fokozódó belső ellenségességre, de az ország megkezdheti az útépítést a megbékélés felé. A politikus hallgat a szakértőkre, a nemzetközi együttműködés híve. De a nagy demokrata győzelem hasznára válna a republikánusoknak is, mert szoros eredmény esetén hajlanának az ország még nagyobb megosztására.
Amerika sorsdöntő választás előtt áll. A tét az, milyen lesz a demokrácia. Az egyik ösvény a civakodó, személyi uralomhoz vezet, egy olyan elnökkel, aki gúnyt űz a tisztességből és az igazságból. A másik olyan értékek felé mutat, amik példaképpé tették az Egyesült Államokat a világ számára. Ha marad Trump, aki idáig csak rombolt, az felerősítené a legrosszabb ösztöneit. Biden viszont mindenben az ellenpontja. Nem biztos, hogy sikerül valóra váltania, amit ígér, de azzal lépne be a Fehér Házba, ami a legdrágább ajándék a demokráciák számára: a megújulással.
Ha Biden bizonyul jobbnak négy nap múlva a választáson, akkor az egyik első teendőjeként véget kell vetnie egyes külföldi vezetők kisded játékainak az amerikai politikában. Így foglal állást a pártokon felülálló new yorki agytröszt, a The Century két vezető munkatársa. Tehát a demokrata jelöltnek vissza kell tuszkolnia a szellemet a palackba, mert egyes körök az utóbbi években megpróbálták egymás ellen kijátszani az amerikai pártokat, illetve igyekeztek egymás ellen fordítani magas rangú személyiségeket. Márpedig a diplomácia a kormányok dolga, nem múlhat a hatalmasságok személyes megállapodásán.
Az izraeli kormányfő és más közel-keleti politikusok igencsak meglovagolták a személyes kapcsolataikat az USA-ban és ebben elsősorban az elnökre, illetve annak családjára építettek. Ami persze nem meglepetés egy sor arcátlanul tekintélyelvű vezető részéről, ám ez rövidtávon busásan megtérült a baráti autokraták számára. De ugyanezt a módszert alkalmazta az elnök veje is a Közel-Keleten.
Mások, mint Orbán, Bolsonaro és a Fülöp-szigetek elnöke figyelték a dolgokat és Trump csodálóiként szintén a tengerentúli erősembert cserkészték be, hogy előnyökhöz jussanak. A kormányzat nem volt olyan fontos számukra.
Úgyhogy ha most Biden lesz a befutó, akkor egy sor olyan partnerrel találja szembe magát, akinek gyorsan és határozottan le kell törnie a szarvát, mert azok hozzászoktak Washingtonban a személyes-pártos stílushoz. Sok eszköze persze nincs hozzá, de az amerikai Külügy nyíltan megnevezheti azokat az országokat, amelyek megszegik a diplomáciai normákat. Mindazonáltal a legproblémásabb vezetők most joggal félnek attól, hogy búcsút inthetnek a kivételezett kapcsolatnak. Ideértve, hogy Orbán Viktor, a legdiktatórikusabb európai államférfi elveszti az USA támogatását az „ütődött libernyákok” elleni kampányban.
Az új elnöknek természetesen rendet kell tennie saját országa háza táján is, hiszen nagyon sok amerikai politikus és érdekcsoport ténykedik más hatalmak kijárójaként, függetlenül az Egyesült Államok nemzeti érdekeitől. És a tengerentúlon már 2016 előtt is sok mindenben a pártok törekvéseit tükröző döntések születtek. Amit azután csak tetézett, hogy Trump mindebbe belevitte a személyes-üzleti indítékait. Amerika azonban csak biztonságosabb lesz, ha az USA visszatér ahhoz az elvhez, hogy a külpolitika nem függhet attól, hogy éppen ki az elnök.
Orbán Viktor professzionális autokrata, aki megmutatta Trumpnak, miként kell elfoglalni a médiát, a bíróságokat, az államapparátust, valamint a gazdaság döntő pozícióit. De hát ő nem lebzselt dologidőben, nem golfozott, twitterezett, vagy éppen tévézgetett. Persze az is tény, hogy Magyarországon sokkal egyszerűbb megszállni az államgépezetet, mint az USA-ban.
Az elnök ugyanakkor csupán néhány bíró kinevezéséig jutott az illiberalizmus útján. Ezzel együtt kétségtelen, hogy alkalmatlannak bizonyult a kormányzásra, amit alátámaszt, hogy a lakosság számát alapul véve Magyarországon négyszer kevesebb áldozata van a koronavírusnak, mint az Egyesült Államokban.
Ily módon az elnök alighanem kénytelen venni a kalapját, de a trumpizmus marad. A nacionalisták két okból tanulhatnak sorsából: egyrészt, hogy miként lehet választási hadjáratot nyerni a szórakoztatóipar elemeivel, elitellenes és áthallásos jelszavakkal. Másrészt viszont megérthetik, miként lehet elveszteni négy év után a hatalmat, noha a Fehér Ház gazdája folyamatosan mosta hallgatósága agyát.
Ilyen előzmények után magától értetődik, hogy az amerikaiak egy szürke vezetőre vágynak, aki azonban képtelen megoldani a válságot. Hiszen keresztbe fekszik neki mind a törvényhozás felsőháza, mind a Legfelsőbb Bíróság.
Trump alighanem elkerüli a szabadságvesztést, mert a korábbi elnökök a tengerentúlon nem szoktak börtönbe menni, mint ahogy a gazdagok sem. A trumpizmussal azonban már nem lehet győzni a választáson és a fehér nacionalizmus is beleütközik a demográfiai változásokba. Továbbá a Köztársasági Pártnak már nincs érdemi ajánlata a társadalom fő rétegei számára.
Ily módon az elnök elsőszámú örökösei azok a szélsőséges félkatonai szervezetek lesznek, amelyeket egyfolytában ösztökél. Elég néhány ilyen csoport és onnantól kezdve nem lehet kormányozni az Egyesült Államokat.
