A Népszava júliusi cikkében bemutattuk, hogyan akadályozta az Orbán-kormány éveken keresztül – német és amerikai multinacionális cégeknek szívességet téve – azoknak a rovarirtó szereknek az EU-n belüli betiltását, amelyek (immár bizonyítottan) tömeges méhpusztuláshoz vezettek. A folytatásban arra mutatunk példákat, hogyan segédkeznek a magyar kormány hivatalai ugyanezen multiknak a 2018-ban végül megszületett uniós tilalom kijátszásában.
A betiltásról szóló vitában a magyar kormány úgy érvelt, hogy a mezőgazdasági termelés időnként nem oldható meg az amúgy méhgyilkos, neonikotinoid tartalmú rovarölők átmeneti használata nélkül. Az uniós szabályozásba végül be is került egy olyan passzus, amely szerint a tagállami hatóságok által kiadott szükséghelyzeti engedélyekkel – időlegesen, kis mennyiségben – forgalomba lehet hozni az inkriminált készítményeket. Ezt az opciót azonban Magyarország a jelek szerint arra használja, hogy méhméreggel árassza el az Európán kívüli világot.
A visszaélésgyanús gyakorlatra Darvas Béla ökotoxikológus, az MTA doktora hívta fel a figyelmet a Környezetbarát mezőgazdaság című Facebook-oldalon. Hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) az eredeti rendeltetésétől eltérve – leginkább azzal ellentétesen, azaz a tudottan mérgező vegyszerekkel csávázott vetőmag dömpingszerű előállítását és exportját segítve – használja a szükséghelyzeti engedélyeket, azt az érintettek nem is különösebben titkolják, az Európai Bizottság pedig időnként szóvá is teszi, különösebb szankciók nélkül.
Maga a csávázás egy megelőző növényvédelmi eljárás, amelynek segítségével a vetőmagra juttatják rá azokat a mérgeket, amelyeknek a funkciója, hogy a magból kikelő növényt megvédjék a kártevőktől. Magyarország területén tehát – az agrártárcához tartozó Nébih engedélyével – iparszerű mennyiségben állítanak elő a multinacionális vegyszergyártók méhgyilkos hatóanyagaival csávázott vetőmagokat, hogy azokat úgynevezett harmadik, vagyis az EU-n kívüli országokba szállítsák. A szakmán belüli források szerint emiatt nem vesz részt tavasz óta – a szintén az agrárminisztériumhoz kapcsolódó – a tárca szakmai tanácsadó és véleményező testületeként működő Növényvédelmi Bizottság munkájában a Greenpeace által delegált szakértő: neki már sok volt, ami a többiek szerint még simán belefér.
Pedig a Nébih engedélyezési gyakorlatával más gond is akad. Tavaly adtak ki szükséghelyzeti engedélyt – hazai felhasználásra – több éve betiltott véralvadásgátló pocokirtóra (amely védett emlősök és madarak sokaságának pusztulásáért felelős); egy olyan atkaölőre, amely soha nem is rendelkezett európai engedéllyel, mivel nem végezték el a forgalmazásához szükséges toxikológiai kísérleteket; a Monsanto hírhedt glifozátját tartalmazó, bizonyítottan rákkeltő gyomirtó készítményre (amelyet többek között az élelmezési célú napraforgó és kukorica mesterséges érésgyorsításhoz is használnak) stb.
A méhekre veszélyes klotianidin és tiametoxam csávázószerek története különösen érdekes. Ezekre már 2013-ban moratóriumot hirdetett az EU (a magyar kormány képviselője itt is ellene szavazott), ami viszont nem akadályozta meg Magyarországot abban, hogy – már az uniós moratórium hatálya alatt - rámozduljon az üzletre, és kidolgozza a fenti szerekkel csávázott vetőmagok előállításának és értékesítésének rendszerét. A két készítmény amúgy a házi méh, illetve a hasonló életvitelű poszméhek egyik legpusztítóbb „ellenszere”.
„A kezelést a hazánkban helyet kapott nemzetközi vetőmagvállalatok végzik elsősorban, olyan vegyi cégek pártfogása mellett, mint a Monsanto-birodalmat felvásárló Bayer (klotianidin – 6000 tonna kukorica, 50 tonna napraforgó) és a ma már a ChemChina többségi tulajdonában lévő Syngenta (tiametoxam – 19 100 tonna kukorica, 7500 tonna napraforgó és 430 tonna repce). A csávázott magok célállomásai: Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Kazahsztán, Törökország, Moldávia és Irán” – írja Darvas Béla. ,,A Nébih a hazánkba betelepült vetőmagvállalatok érdekében járt el, ahol az üzlet nagyobb része a nemzetközi vállalatokhoz kapcsolódik” – vonja le a következtetést Darvas, megfontolt környezetpusztításként jellemezve azt a folyamatot, amelyben 2013-tól kezdve 136 ezer tonnányi, 8,5 millió hektár (hazánk vetésterületének másfélszerese) bevetésére elegendő exportvetőmagot csáváztak idehaza az EU-ban már tilalom alatt álló hatóanyagokkal.
„Mivel hazai felhasználásra a vetőmag nem kerülhetett, ezt az üzletet a hazai gazdaság szükséghelyzetének nem lehet nevezni. A nemzetközi vállalatok gazdasági szükséghelyzetének tudom csak felfogni a történetet, de az EU aligha erre a használatra gondolhatott, amikor ezt az engedélyezési kiskaput nyitva hagyta” – zárja a gondolatmenetet az ökotoxikológus, érthetetlennek nevezve, hogy a méhész végzettségű Nagy István agrárminiszter miért asszisztál mindehhez.
