Háromszor nagyobb kiterjedésű volt a 2019-2020-as pusztító erdő- és bozóttüzek füstfelhője a sztratoszférában, mint a korábban feljegyzett hasonló jelenségek bármelyike. Az ezer kilométer kiterjedésű füstfelhő három hónapig egybefüggő volt, 66 ezer kilométert tett meg és a Földtől 35 kilométer magasra szállt – derült ki a Communications Earth & Environment című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányból.
A kanadai Saskatchewani Egyetem Űr- és Légkörkutató Intézetének tudósai annak a nemzetközi kutatócsoportnak voltak a tagjai, amelyek elemezték az amerikai űrkutatási hivatal műholdjai által gyűjtött adatokat az óriási füstfelhőről. „Amikor megláttam a műholdas méréseket a füstfelhőről 35 kilométeres magasságban, leesett az állam” – idézte az egyetem közleménye Adam Bourassa professzort, az intézmény kutatócsoportjának a vezetőjét.
Az ausztrál „fekete nyár” előtt, amelyben 5,8 millió hektár erdő vált a lángok martalékává, a legnagyobb füstfelhőt a 2017-es nyugat-kanadai erdőtüzek okozták. „Rekordok dőltek meg az atmoszférára gyakorolt hatásuk miatt. Annak tudatában, hogy a globális felmelegedés következtében jóval gyakrabban lesznek ilyen tüzek és azok hevesebbek lesznek, drámai változásokkal nézhetünk szembe a légkörben” – tette hozzá.
Bourassa szerint az ilyen tüzek - mint az ausztráliai vagy a nyugat-kanadai - elég nagyok és melegek ahhoz, hogy saját füstviharfelhőket (pyrocumulonimbus) idézzenek elő, amelyek elérhetik akár a sztratoszféra alsóbb rétegeit is.
A műholdak által gyűjtött adatok azt is megmutatták, hogy az ausztráliai tüzek füstje olyan mértékben akadályozta, hogy a napsugárzás a Földre jusson, amilyet még soha nem jegyeztek fel erdő- és bozóttüzek esetében.
Az ausztrál katasztrófában harminchárman vesztették életüket, több mint háromezer otthon és 24 millió hektár földterület vált a lángok martalékává.
