Hogyan vághat vissza az Unió?

Bárki nyeri is meg a november 3-i választást, Trump „Amerika az első” politikája nyugtalanító örökséget hagy Európára. Akár Trump, akár Biden kerül ki győztesen, az Egyesült Államok továbbra is fegyverként fogja alkalmazni a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági szankciókat, hogy elérje politikai céljait és előnyhöz juttassa az amerikai vállalatokat – Kína pedig csak most kezdi alkalmazni a gazdasági zsarolást a globális erőfölénye elősegítése érdekében. Az egykori terrorista vagy szakadár országokra, köztük Iránra és Észak-Koreára irányuló amerikai szankciók most az európai vállalkozásokat és állami tisztviselőket vették célba.

Vegyük például Frank Kracht polgármestert. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer terroristaként vagy diktátorként fogják kezelni. Természetesen nem azért, mert tisztséget tölt be egy német tengerparti városban, Sassnitzban, és nem is azért, mert ő felel a város balti-tengeri kikötőjéért. Most mégis egy kétpárti koalíció szankcióival kell szembenéznie az Egyesült Államok Kongresszusában, amely ellenzi az Oroszországgal kialakuló és egyre mélyülő gazdasági kapcsolatokat és a projekt által képviselt állítólagos európai függőséget. Ugyanígy járnak azok a helyi vállalatok is, amelyek továbbra is folytatják a munkálatokat az Északi Áramlat 2 nevezetű német-orosz gázvezetéken. Sassnitz kikötője erősen függ a projekttől, és nem biztos, hogy képes lesz átvészelni a gazdasági ellenszelet.

Sokan úgy gondolják, hogy az Északi Áramlat 2 egy elhibázott projekt, vagy akár egyenesen ellenzik is a kivitelezését. Jó okuk lehet arra, hogy ilyen véleményt fogalmazzanak meg. De még az Északi Áramlat kritikusai esetében sem valószínű, hogy támogatnák az állami tisztviselők vagy vállalkozások elleni extraterritoriális fenyegetést, különösen egy olyan ország részéről, amely állítólag Európa közeli szövetségese.

Valamint még az Északi Áramlat kritikusainak is szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy ez csak egy példa Washington gazdasági zsarolásaira. Szeptemberben a Trump-kormány intézkedéseket vezetett be a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) legfőbb ügyészével, Fatou Bensoudával szemben, hogy megtagadják tőle a bankkártyákhoz és hitelkártyákhoz való hozzáférést, csupán azért, mert állítólag amerikai háborús bűncselekmények után nyomozott. Eközben repülőgép-támogatásokról szóló régebbi keletű vita is intenzívebbé vált a tavalyi évben, amikor Washington 7 milliárd dolláros vámot vetett ki az európai importra – a francia, olasz és spanyol bor-, sajt- és olívaolaj-termelők kárára.

Még inkább aggasztó, hogy nem csak az Egyesült Államok tanúsít ilyen viselkedést. Kína a német autók exportjára vonatkozó büntető vámokkal fenyegetett, amivel a Huawei szándékait akarta megerősíteni az ország 5G infrastruktúrájának kiépítse kapcsán. Ezenkívül azzal is fenyegettek, hogy áprilisban csökkentik a Hollandiába küldött orvosi ellátmányok mennyiségét, amivel arra akarták kényszeríteni az országot, hogy gondolja át a tajvani irodája nevének megváltoztatását. Ahogy Kína a Peking szemében „rosszul” viselkedő államokkal bánik, beleértve Kanadát és Ausztráliát, azt mutatja, hogy hamarosan még keményebb intézkedéseket hozhatnak, hogy politikai lépésekre kényszerítsék Európát.

Az európai vállalkozások számára még rosszabbul fest a helyzet. Kína és az Egyesült Államok exportellenőrzései felhasználhatók arra, hogy kontrollálják Európa független, harmadik országokkal folytatott kereskedelmét. Az újrakiviteli szabályok azt jelentik, hogy az EU-ban működő vállalkozásoknak engedélyt kell kérniük Pekingtől vagy Washingtontól, hogy a termékeiket bizonyos piacokra exportálják. Ezek az európai termékek exportjára vonatkozó korlátozások azért lehetnek érvényesek, mert az ellátási láncukban feljebb található termékek egy kis része eredetileg ezekből az országokból származik.

Ezen extraterritoriális nyomás tükrében Európa lehetőségei szűkösek. Azonban van lehetőség az arzenálja megerősítésére.

Az európaiak létrehozhatnánk egy Európai Export Bankot (EEB), hogy elősegítsék azt a kereskedelmet, amelyet az amerikai pénzügyi szankciók meg akarnak fékezni. Az amerikai dollár és az Egyesült Államok pénzügyi rendszerének központi szerepe a kereskedelemben és a projektfinanszírozásban azt jelenti, hogy az uniós vállalatok és intézmények gyakran kiszolgáltatottak, még akkor is, ha konkrétan nem vesznek részt az EU és az USA közötti kereskedelemben. Ez hasonló támogatási forrást biztosítana az EU tagállamai számára, és azt jelenté, hogy az Egyesült Államokkal vagy Kínával folytatott bármilyen vitában nehezebb lenne őket szankcionálni. Valamint Európa nem függene többé a dollártól, és megkönnyítené az olyan országokkal folytatott kereskedelmet, mint Oroszország, amely eddig Peking és Washington ellenségeskedésére hivatkozott.

A digitális fizetőeszköz középtávon is nagyobb szabadságot nyújtana Európának, és csökkenthetné az Egyesült Államok pénzügyi rendszerétől való függését. Kína példáját követve, ahol olyan fejlett digitális valuta kialakításán dolgoznak, ami tranzakciós partnereket vonna be a fizetési hálózatba, az Európai Központi Bank (EKB) létrehozhatná a saját fizetési infrastruktúráját a digitális euró érdekében. Ez csökkentené a tranzakciós adatok átfogó nyilvánosságra hozatalának kockázatát és növelné Európa szuverenitását a fizetési infrastruktúrában.

Itt az ideje, hogy európaiak megismerjék a gazdasági agresszió valódi pénzügyi hatásait Kína és az Egyesült Államok oldaláról. Egy uniós jelentés kiszámíthatná az európai vállalatokra háruló költségeket és hátrányokat, és elemezhetné Európa piaci részesedésének azt a százalékos arányát, amelyet az egyoldalú szankciós politika eredményeként elveszítenek a globális versenytársak, például Kína. Ezután Európa díjat számíthatna fel kínai vagy amerikai vállalatok esetén, hogy kiigazítsa az európai piaci torzulásokat.

A valóság az, hogy az egyre inkább megosztott világban Európa nem állhat többé félre, mivel a harmadik országok agresszíván diktálják a politikát, üldözik az EU tagállamait, és hiteltelenítik a nemzetközi szervezetek, például a Nemzetközi büntetőbíróság vezetőinek személyét. Ilyen körülmények között az EU-nak és egyes tagállamainak fel kell készülniük arra, hogy új és potenciálisan konfrontatívabb lehetőségeket dolgozzanak ki és alkalmazzák is őket a piacaik védelme érdekében.